Becsülje meg a pillanatot,
amikor a boldogulás
már önnél lakik,
„boldogság”
lehet a vége,
kihathat az
egész életére.
Ne tegyen
senki ellen
semmi rosszat,
mert visszahathat.
Igyekezzen hát jó
emberré válni,
hogy ne kelljen
majd egész
életében
lopakodva
járni.
Igazítsa
meg a belső
tartását és a
„Hazaszeretetét”
mint a gerincét,
hogy felismerje,
a generációsan
is fontos tettét.
Az életünk
minőségének
a kulcsa ott
van bennünk,
ideje lenne hát, aki
megértette, önmagáért
és az érintettekért tennie.
Ne uralja el a félelemkeltés se
azokat, akik még lelkierőt most
mutatni nem tudnak. Keresik az
útjukat, túl sok már a szabadon
tudás hiányosan kontroll nélküli.
Amikor ő azt már tudhatja, hogy
minősíti önmagát a belső tartását,
azáltal a már meglévő méltóságát is,
tapasztalva naponta illene kontrollálnia.
Felfejlődik oda ahol a tehetségét a maga
igényeihez is tanulva, kiegészíti a tudását.
Nem odarakják, aztán ott folyamatosan, a
szekerét tolva azt láttatják, mintha ő abban
úgy sikeresnek láttatva boldogulna, pedig ő
csak fel van oda, ahhoz amihez épp szükséges
tuningolva, nem a saját tudása, se energiája.
Vannak akik nem a könnyűben,de vegetálnak,
nem ismerik még a lehetőségeiket se, hiszen
velük nem számolnak a jóban, szépben sem.
Mintha nem is léteznének letudták őket és
ott maradtak, magyarázatokat sem kaptak.
Várnak oly régóta, azt se tudják, hogy mire,
egyedül csak a belső tartásukkal araszolnak.
Emberiesek maradnak, tehetségesek, vannak.
Önmagukat, a lelki fejlődésüknek szintjét,
betartják, annak határait ismerik, hogy
ne terheljék fölöslegesen azokat,
akikre az naponta,
anélkül, hogy kérték
volna, ugyanúgy kihat.
Különös oktatás, nevelés.
Magyarországon Pakson a
Hergál Házban,
szeretettel.