Nem siettem, nem kapkodtam,

megélem amit nekem szántál Isten.

Az egyszerű életemben megláttam

a nagyszerűségeket.

Minden olyat,

ami a sorsomban

fontos, hogy ne

maradjon utánam,

a generációs

hozadékom.

Se túl ne

vigyem,

hagyjam

felnőni

 őket a saját

ritmusukban.

Így lehet, hogy

másokhoz képest,

nincsen semmim sem,

de mégis úgy élem meg,

megkaptam mindent, amit a

 sorsommal hoztam és szükséges.

Feltaláltam valami nagyon fontosat.

Meglátnom és éreznem, kihallanom,

a gondolatommal kontrollálnom kell.

Félted a hamisan szerzettedet, pedig

már kilátszik rég, nincs kapaszkodója.

Elengedték a gyeplőt és nincs kontroll

ott, ahol nincs semmi, csak a szerzés, a

hatalomra törekvés, megengedő most is

minden, se tartás, se méltóság. A vesztesek

úgy néz ki az intelligensek, de ne reméljetek,

 az Isten, nem hagyja az övéit a gyehennának.

Tapasztalatom szerint nagyon sokan vannak.

Egyre többen tudnak egymásról, hasonlóak.

Új élet formálódik, az „intelligensek világa”,

 nem ártanak egymásnak, Isten gyermekei.

Győzz meg, legyőznöd könnyű engemet,

nem harcolnék, se veled, se ellened, az

oktatás, nevelés miatt vagyok itten.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból írok, szeretettel.