Ha félsz a tudástól, hát tanuljál, hinnye,
az ismeretlent, tanuljad meg átlátni.
Ah, ha a minden, mindegy, szerint,
vagy kiszolgálva, ah, nem visz az,
előre, se fejlődéshez, visszatartó.
A bizalomra, hitelességre alapoz,
azért fogja körbe, magát, a jókkal.
Azzal emelik ki, a szintjeiket, hogy
sokszor láttatják őket, hitelesekként.
Sorstalan leszel, ha nem tanulod meg,
alkalmazkodj úgy, neked is jó legyen.
Általános műveltséget növelő
„Tenyérolvasó” az eredeti szöveg.
Tartást igazító, méltóságot adhat,
ha megtanulod, majd, meglátod.
Nem utánozod, a semmit, a sehova,
semerre tartót, gondolkodva élhetsz.
Lehet úgy is, ám, hogy beállsz a már,
nem létező sorba, ülsz a sarokban, azt a.
A magad fölé emelt helyzetben, ugyanaz.
Van úgy, amikor a sajátosnál annyival feljebb
vagy, hogy már csak magadra számíthatsz.
Ha nem látod át, nem hallod ki,
nem érzed meg,
vagy, igen,
de nem
beszélsz róla.
Az olyan, mintha, a
gondod, nem is létezne.
Amit erősítesz, az látszik,
amiről nincs kommunikáció,
az mások szemében, nincs is.
Lehet azt mondani, hogy nem
érdekel, az úri huncutság sem.
Ki nem mondom, a „divatosat”,
majd, ha általa jó lesz, nekem is.
Lesz hova forduljak, érdemben,
mert azt érzem, itt a saját Hazámban,
rólam is szólhatna, hisz, teszek érte.
Nem jár nekem több, nem is
fogadnám el, csak annyit,
ami jót és szépet beletettem.
Közös Haza ez itt, ne csak azt
élhessük benne, elvárások,
felénk, tudjuk, van az Isten.
Az emberies segítőnek született,
ha teheti a dolgát, emeli a szintet.
Hiszen, éled a hátköznapjaidat,
abban, amiben és úgy, ahogy lehet.
Segítség úgy sincsen, hiszen ami volt,
az már nem létezik, átnevezve nincs is.
Nem vállalhatja egy percét sem, senki
más, amikor tudatosan, nem haladva,
punnyasztó energiákat generált, ah.
Nem is értem, miért mondja azt,
ha nem hiszi, hogy van az Isten.
Talán, csak, azért, mert, azt
mondják mások is. Miért
térne el, attól, pedig,
látszik, magára
gondol.
Vezetni,
megvezetni,
másokért úgy
tenni, hogy ha,
nem, is, értik, még,
a miérteket, annak, attól,
jól élhető legyen, az eredménye.
Óvatosan, jól kitaláltan, illesztett,
azt erősítő, módon, fogalmazták, hinnye.
Ismerik, a csak beleélőt, úgyse szán rá időt.
Úgy, nem lát bele, nincs is lehetősége, hogy
felemelkedjen, a saját szintjét emelve éljen.
Azt gondolja, hozzáértők kezében van itt,
minden, a szerepkörök jól betöltve, nem
is gondolja senki, mekkora az összetartó
ereje, annak, amit önmagukért tesznek.
Nem engednek be és már régóta, ha
arról szól, hogy fogy az éveim száma,
majd csak elfáradok és feladom, hinnye.
Nem addig a, ennyi emberrel találkozva,
kitartok a sikeremig, megvárom, megélem.
Van az Isten, tudom, fordít rajta még időben,
befolyásolni nem lehet, mindenkit ő teremtett.
Ha nagyon eltérően élnek, attól, ami természetes,
visszahuppannak oda, ahonnan elrugaszkodtak. Úgy,
hogy az emberies, szíves, lelkes, gondolkodó énjük,
nem kapott közben, másokért is tenni, táplálékot.
Különbözők vagyunk nagyon, egyedül is,
fontos, megtalálni, azt az utat, ami
önmagunkért van.
Amikor azzal készen,
továbblépünk, halljuk ki,
a mások gondját és amikor,
elénk rakja a sors, jelezzük.
Úgy, hogy ne magunkat
fényezzük, alázzuk,
azzal, hogy mások
helyett, megálljuk
jól a helyünket, hinnye.
Jót hahotáznak, ha észlelik,
mert tudják, azt is maguknak
láttatják, mintha ők tették volna.
Két lábbal a földön, erős vegyes, a
kultúránk, a kölcsönös tiszteletre is,
figyelve, mindenkinek lehetne esélye.
Tanulj, hogy tudjad, honnan, a hova,
miért lenne szükséges tenned, úgy,
legalább ne ártsál, a beleéléssel.
A saját családodért is felelősen,
kicsiben. Azután, majd a nagyban,
nem hagyva ki, senkit sem, a jóból.
Mindenkinek van családja, az lenne
a legfontosabb, hogy ne csak oda.
Ha, a szerepkörökhöz, éretlenül
látnak, az arra már éretteknek,
sokat ártanak és azzal, egyben,
mindenkinek akiket érint mindaz.
Ácsorognak, punnyadoznak, ugyan,
mi vagy ki, termelődik ki, mindezzel.
Ha nincs igényesség, hát nincs is mit,
teljesíteni, a látszat azt mutatja, jó az.
Kommunikálj, kommunikálj, azért van
meg hozzá, az eszközöd, a beszélő szád.
Vagy azt szeretnéd, ha eluralna mindent,
a némaság, akkor se sóhajtasz, ha fáj.
Mások szerint élsz, ki tehet, majd,
érted, ha nem tudja mi jó neked.
Kölcsönös tiszteletre oktatás,
nevelés, olvasd el, megérted.
Senki sem különb másoknál,
csak van, aki érti már, tegyen
önmagáért. Ha nem képes rá,
hát szóljon oda, ami, aki azért van,
vállalva, kiemelve, hogy tegyen érte.
Bocsánatot is kérek, egy erőset sürgősen.
Ha neked, a bocsánatkérés még nem megy,
együtt nem tanulhatjuk, mert nekem megy.
Adjon az Isten, minden földi jóból, annyit és
akkor, amikor a legjobb, egyenként, mindenkinek.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,
szeretettel, Julamami
