Tiszteld a másik embert, s azt is amit

megteremtett, ha nem becsülöd, a

 jót és a szépet, magadat sem.

Ne vedd el a másokét,

jó minta is lehetnél.

Bocsánatot, a sok

belülről jövő szóért.

Egyes, vagy többes,

ha nincsen jó,

egészséges

minta,

tán

lesz,

ami

éppen

lehet,

hinnye.

Ismétlés.

Szépen,

szívesen,

élhetnének

egymás mellett is.

Vagy mint a terelhetők,

elfogadóan a földet nézik,

legalább, ne kelljen egymás

szemébe se nézzenek.

Mi van a szemekben,

mi van a lelkekben és

mire vágynak a szívek.

A gondolkodó énjükkel,

együtt döntenek-e, ah, vagy

beérik azzal, amit éppen lehet.

Nem ismerik, a lehetőségeiket sem.

Miért pont ő szóljon, még gondja lehet.

Olyan a látszata, mintha csak róluk szólna,

összekutyult erősen a mindenféle kultúra.

Ha nem vállalja a sajátját, akkor meg, ah,

honnan is a hova, hol a kezdete és a vége.

Van amit hozunk, van amit megtanulunk.

Vannak, a potyogtatott, hirtelen ötletek,

amitől, végig egy folyamat sem mehetne.

Mintha valaki arra figyelne, huhh, nehogy,

valakinek az intelligens agya megtalálja, azt a.

A kiutat és szóljon a többieknek, van élhető is,

ne forduljatok magatokba, sikeresek is lehettek.

Ha nem érzik, a talajt sem, a lábuk alatt, erősen

lefele nézők lesznek, hogy amikor elfogyna, a

 következő lépéshez, tudják hova csusszanak.

Minden idegszálukkal próbálják, túlélni,

ha még, a megélés lehetősége nincsen, a

 reménybe kapaszkodva, vélni, jót hallani.

Az emberieset nélkülözők, számoljanak,

azzal, hogy fordítókra lenne szükségük.

A régi belülről jövő fájdalmaikat, most is,

rávetítenék, előre haladtunk már, azóta.

 A többiekkel, nem lehet feloldatni, hinnye,

a generációs hozadékokat, magunk oldjuk.

Ahhoz, összefüggésében, szükséges látni.

Nincsen még, lehetőség, egymás kultúráját

sajátot megismerve, a többiekét megtanulni.

A belső tartás, mihez képest nincs meg, ha

 hiányzik, a fokozatosság, eredménytelen.

A jól kifundáltat tálalni, gondokat okozhat.

Nagyon, nagyon, sokan, kihallják, átlátják,

a hamisat, gondolkodóan, ésszel döntenek,

nem a kultúrája teszi az emberies segítőket.

Reménykedni, hogy csak ők, nem, látják jól,

elmúlik, majd a káprázat, kitisztulnak a fejek.

Megigazíthatják, a belső tartásukat, gerincüket,

 apró fontos részei, az egésznek, alázatot tanulni.

Ha tudná, mit vállalhat, ha szólhatna, azért, amitől

ő is szenved. Nem lenne, olyan érzése, hogy valami,

nincsen rendben, de azzal fordulni, sehova sem tud.

Ahol, a hivatásukat gyakorolva segítettek, már nincs.

Mert azzal bezárultak a lehetőségek, egyre szűkebbre,

szabják, nem ismerik, mit jelent az „emberies”, hinnye.

Az kiüresedések látszanak, a szemekben, sehova se

nézőek lettek, a motiváció még pislákol próbálkozik,

tartja őket mozgásban, remélhető nem gépiesednek.

Akik, ehhez nem értenek, nyugodtan folytatják, ah,

azt amit éppen kapnak, nem gondolkodva tesznek.

Annál inkább, már csak nekik jó, róluk szól minden.

S mivel kiszolgálja őket, a minden róluk, nekik szóló,

mennek tovább, a saját csőlátásuk szerintiek. A csend

mögött, a ki nem mondott fájdalmak, a beletörődések.

Mintha, az intelligensek, a szenvedésüket fokozva, már,

elfogadóan, meg is élnék, amit a fejlődésükként hoztak.

Így szinte, nem is észlelik, a jó minőséghez mutató utat.

Tapasztalom naponta, minden családban van intelligens.

Nem mindegy, hogy csőlátás, vagy térlátás, előre-e,

vagy hátra, a felfele helyett, csak, oldalirányba.

Mindenkinek lehetne fontos dolga, ha

egyáltalán számolnának azzal.

Az „emberies” létező formája, a

 számunkra egynek, a Hazánknak.

Ha, van akinek, máshol is van,

miért, értékelné jól, a miénket.

Tartás, méltóság, nem kophat ki,

a Hazánk adja hozzá az alapokat.

Egy Haza ez csak egy, becsüljük,

tiszteljük, szeressük jól, hinnye.

Ha azon vagy, hogy belebújjál,

a bőrébe annak, aki már teljesedik.

Attól, sem neked, sem a Hazánknak,

nem lesz minőséget adó hozadéka, ha

belemászol, az utánzásba, a fiókjába.

Mennyit ér, a védjegy, ha magyar.

Vannak, akik kénytelenek,

használni a gondolkodó,

szíves, lelkes énjüket.

Hiszen tudják, nem

ártani születtek.

Segítőknek szánta

őket az Isten, van is

bennük többlet, bőven.

A szeretett Hazájuk hasznára

születtek éppen ide, ha nem veszik

őket úgy, mintha fontos része lenne,

az egésznek, hát világgá mennek.

Pedig itt a szükség, a nehézben.

Az anyaföld, csak itt rezeg úgy,

mint ők maguk, másutt már,

mások éreznek hasonlókat.

Becsüld meg, amit az Isten

neked adott, élj a lehetőséggel,

amiben, a legjobbat neked szánta.

Ne vegyél el, a másoknak szántakból,

mert akkor, az ott, már nem lesz elég.

Éhesen, a lehetőségek hiányában, megnő

a keserűség, ami irigységből ered, nem jó.

Szükség lenne, a szintek közötti fordítókra,

átlátókra, kihallókra és gondolkodva döntőkre.

Egyenes következmények, ha nem érted, ne vállald.

Tehetséggel, ahhoz, emberies gyakorlattal és tanultan.

Azt vállaljad fel és azon a szinten, ami a saját sorsodat is

előre viheti, érd be azzal, amit képes vagy, megteremteni.

Kölcsönös tisztelet, magamnak csináltam az oldalt, hinnye.

Ha valami tetszik, alkudj rá és vedd meg, ne csak vigyed,

az elvett, megszerzett, nem ad ám tiszteletre méltót se.

Az jár meg, amiért megdolgoztál, te teremtetted meg,

tiszteletre méltó lehetsz, a belső tartásoddal gazdagon.

Különben nevetségessé leszel, a hozzáértők átlátják azt,

a népünk, erős vegyes, igen sok, a tisztelhető intelligens.

Más az, amikor már, generációsan megszenvedték és van,

legyen mindenkinek, generációsan jóléte, ha már azt elérte.

Nőhessenek ki, a „csilicsala” csodái és a fékhegyek, „helyett”,

most itt, azonnal, bocsánatot is kérek, köszönöm a megértést.

Az, hogy lehet, hogy van, akinek nincsen semmije sem, pedig,

ez a Hazája, ide szülte az anyja, az anyaföldünkön tanult járni.

Generációsan fontos lenne, a saját családunknak is alapozni.

Úgy, hogy arra, tudjanak, a saját tehetségükkel építkezni, ne

helyettük, alájuk pakolva, tudatlan „bábként” kiteljesíteni.

Ha nem látják át összefüggésében, jő az ismétlés és bőven.

Ah, köröskörben , „kerengetve”, a nyomtató lovacskához,

hasonlóan, csak mindenhez képest, kifele, lefele, hinnye.

Figyelj rá időben, ha a lelked, szíved, gondolkodó agyad,

jelzi feléd. Előzd meg hát, nehogy, rád morduljon, a saját

lelkiismereted, mert azt „feldolgozni”, csak neked lehet.

Kölcsönös tiszteletre oktatás oldal, neked, érted, ha már érted.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami