Útjára viszi a vándort,
amikor a sorsára ébred és rájön,
kifogyhat az útból és az időből, hinnye.
Amikor a nagy megfelelésekben, ah már
annyival lejjebb ment, a saját szintjénél,
megrogyhat, a gerince a törpülésben.
Nem veszi észre, nem egészséges
az elvárások szintje se, hinnye.
Mit vár el, miről beszél, azt a,
ha ő maga meg nem úgy él, ah.
Jelzi már neki a lelkiismerete,
tán a saját életritmusában,
gondolkodva is élhetne.
Tudja, van az Isten,
nem különb senki
sem a másiknál.
Csupán másban
hozták a jót és a
szépet, hinnye.
Nem kapkodott,
nem sietett,
megoldotta
amit egy
porszemnyi
embernek lehetett.
Akkor is, ha mások azt hitték,
nem érti, nincsen rá elég pénze,
anélkül meg megoldani nem tudja.
Pedig érti, nagyon is érti, de már
nem sérti, hogy a nagyravágyó,
szerint nincstelen, hát lenézi.
Mert az életét egyszerűen éli.
A többlete a tudása lett,
tapasztaltan, alkalmazkodva
éli a saját életét. Nem ártana
senkinek, hiszen tiszteli az
embereket, amíg azt lehet.
Már tudja, hol a teteje és
hol az alja. Az emberiest
a gondolkodó agya, a
lelke, a szíves énje adja.
Nem a külsőség a fontos,
nem a rápakolt, van tudása.
A múlt elmúlt, a most, az
fontos, a
megérdemelten
jó minőségű,
életünk lehetőségeként.
Ne a holnapra ácsingózz,
a minőséget a megélt,
az adni tudás adja.
Ami a te dolgod,
ne hagyjad azt a
következőre,
megterheled vele.
Elgondolkodtál-e rajta,
magadhoz képest túlzóan
elkényeztetetten élsz-e, ah.
Megteszed-e ami generációsan
fontos volna a családod számára.
Meghajolsz-e legalább gondolatban,
az emberi nagyságok előtt, akik vállalják
akkor is a méltatlant, ha másképp is élhetnének.
Hiszen látják már honnan jönnek az emberségesek,
nem hagyja az emberségük, hogy elkényeztessék őket.
Minden hat mindenre, sok az intelligens szerencsére.
A belső kontrollja jelezne mindenkinek, ha nem ismeri
fel a számára letörleszteni valót, ah, akkor meg minek.
Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), neked.
A tapasztalt tudásomból állt össze és rajzoltam meg.
Segíthetne sokaknak, a tanulásra már elég éretteknek.
Tanulni soha nem késő és nem szégyen semmiképpen.
Van amit hozunk lehetőségnek, másoktól megtanuljuk,
azokat amiket meg ők hoztak tehetségüknek, hinnye.
