Már, igen, régóta, ismerem a (hazaértem érzését),
az engemet, megtisztelő, emberek, által ismertem
meg, a (Hazaszeretetnek), a meghatóan jó érzését.
Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom a most,
engemet, megtisztelőhöz és akkor, éppen, oda.
Az emberiesem, adja a tartásom, a hivatásom.
Most még, nehéz lenne, ezekről lemondanom,
mert, gyakorlatilag, összefüggésében, látom.
Sokan vagyunk így ezzel, akiknek nem lehet,
mindegy, milyen élményt visznek haza, hinnye.
S azután, miért is jönnek el, az ide látogatók,
hát azért, mert a tudás, itt lakik bennünk.
Ha a tudást nem tiszteled, hiába minden,
amit biztosnak érzel, holnap más lesz,
az aki teljesíti és minden kívánságot ott.
Amikor nincs benned a tudás iránti tisztelet,
önmagadat nem tiszteled, majd megtudod,
idejében, kevés a tanult tudás, a hozotthoz.
Ha tisztelet nincsen benned, kezed csak
legyintsen, jobb legyintéshez igazodni,
mint megalázó kezet rázogatni, hinnye.
Tudás alapú, minden fontos, ha neked,
olyanod még nincsen, tanuljál sürgősen.
Nem elég, a túlzó pénz, ha nem valóságos,
nem tükrözi, az igényességét, a helyeknek,
ha csak adott helyszínekre tolnak pénzeket.
Kinek, mi az, ami, a másiknak, nem ugyanaz.
Valószínűleg, voltál már, olyan helyzetben,
amikor, láttál olyat, ami szerinted, nem
helyes és nem tettél semmit,
hogy figyelmeztesd.
Mert nem
akartad,
bonyolulttá
tenni a
napodat,
azzal, hogy
esetleg,
nevetségessé
válhatsz.
Mi történik,
mondjuk, két,
összekapaszkodó
furcsán vigyorgó,
fiatallal.
Ha elesnek
és lent is
maradnak.
Mindenki
elmegy
mellettük.
S majd, mint
a kidobott
fölöslegessel
bánnak velük.
Akik pont arra
figyelnek fel.
Jó volna, ha
tudná az ember,
hol lennének, addig
biztonságban. Amíg,
magukhoz térnek,
ráébrednek a
valóságra.
Nem
sérülnek.
Ha nem
tanítod rá,
hol vannak, a
kezelhető
határaik.
Mit
vársz
el tőlük.
Van-e
megoldás
emberiesen.
Látják-e azt, a
kamerák és kik
láthatják, mennyire
lehet tudni, mikor
vannak értünk is.
Menyire kellene,
odafigyelőnek
lennünk,
vagy
ideje,
lenne,
egymásra
jól figyelnünk.
A biokamerák,
jól működnek-e,
még bennünk.
Vagy már,
csak
magunkra
figyelünk.
Azzal meg,
mire megyünk.
Emberismeret,
oktatás, nevelés,
tiszteletem.
Jó napot,
neked, akinek
elsiklottam, a
köszönése
felett,
szép napot.
Más vonta el,
a figyelmemet.
Lehet, hogy ez csak
nekem tűnik fel, de
nem gondolnám,
hogy ne lenne,
fontos az.
Mi lesz,
akkor, ha
nem törődöm
módon, kezdünk
el élni, hinnye, ah.
Ha sérül a belső
tartás, méltóság,
ki hozza rendbe.
Egyszer körbeér,
megjelenhet és
mindenkinél.
„Nekem
fontos a
család” és
neked, fontos-e.
Délelőtt, 11 órától,
beszélgetek, a
generációs
jelekről,
feladatokról.
Ha érdekelne,
gyere, hallgass
meg, kérdezz.
Rajzold le egy
papírra a bal
tenyereden,
alul lévő erős
vonalakat, úgy,
ahogy ott vannak.
Jelöld meg, azzal,
amiről, tudod,
az a tiéd és
névtelen
maradhatsz.
A jeledre hivatkozok,
meghallod, mit látok.
Rajtunk múlik,
minden, ami
igényként,
belőlünk
indul ki.
Segíts
magadon,
az Isten is megsegít.
Prevenciós lettem, 2000 előtt,
azóta már, a hivatásommá lett,
tapasztalva oktató, nevelő vagyok.
Szerencsés napot kívánok.
Magyarországról, Pakson
a Hergál Házból. Heringes Árpádné e.v. Szeretettel.
Julamami védjegy