2022.07.04. Összefüggésében megértettem, egy napon és egy arra érett ritmusban, akkor le is rajzoltam. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., lett az elnevezése. Hozzá tanulva, a hivatásához, bárkit a szintjére képes igazítani, a saját belső kontrollja, igazítja meg a tartását, teszi a helyére, az emberi méltóságát. Nem túl sok ember tanulta meg tőlem, nem annyi, mint akik, ha tudnak a feltaláltamnak, a jól és kitűnően működéséről, létezéséről és megtanulták volna, már másképp is látják a saját sorsukat. A feltaláltamnak a rajzos oktatására, eddig még, nem tanítottam be, senkit sem. Anélkül, hogy a fordulatokat, mint a kulcsokat, nem adom át, az oktatásának a ritmusos követését, be és meg sem tanulhatja. Értően oktatni, úgy, hogy az érthetővé válva, maradandóan át is menjen, amikor majd, van akkora tudása és emberismerete, az emberek felé kellő tisztelete, az oktatását felvállalóknak. A feltaláltam, a kitűnő minőségében, tartást ad, mindenkinek, a saját szintjén, a saját magyar kultúrájában megtartva, megerősítő a hatása. Mindenki a saját idejében, át és megérzi, a saját arra alkalmas sejtjeiben. Mindezeket átéli, az oktatásom közben, halad előre, fejlődik fel oda, ahol éppen az emberi tartása van. Vannak akik, itthon maradva és abban, az alapokat elfogadva, az őseinknek a Hazaszeretetét, tiszteletben tartva, élik, amit éppen most, a mondjuk, saját szintjükön, lehet. Egyenként születtünk, saját sorsot hoztunk, ezt komolyan véve, mindenki egyenként is, az őseink által megalkotottjuk szerint, éli az életét. Hiszen, arra tette le, amikor járni tanult, a mezítlábait, úgy, hogy azok egymás után lépkedtek, egyiket a másik után, átérezte az anyaföldnek a rezgését. Egy a rezgése a saját Hazánkkal, benne élve erősíti azt, nem hagyja el végleg, csak átmenetileg él máshol. Mert hiába minden pénz, amit máshol megteremtett hazaküldve, nem éli át a saját Hazájában, együtt a családjával, annak a teremtő rezgését, amit megteremtett. Lám, mennyire jó a hatása, ha a Hazájához hozzáadja, a más országban teremtésének, a gyümölcsét. S az ott megtapasztaltakból, bele, mellé illeszti azt, amit a Haza elfogad, hogy fejlesztésül legyen, felzárkóztatva, mindent, az annak megfelelő időben, ahhoz, ami itt is működőképes. Élhesse meg, annak az örömét, hogy nem hiába volt távol, a szeretteitől, mint egy bocsánatkérés, hozott, haza egy nagy csomó madárláttát. Hozzá járul, valamivel, ahhoz a helyhez, ahol született, ami az ő jövőjüket is érinti. Ha megtanulja, hogyan szükséges neki alkalmazkodni és beilleszkedni, annak megfelelően, ahogy az ott élőknek a sokfélesége megengedi. Ha, van kellő emberismerete és alkalmazkodni is képes és látják, hogy a tudása is megvan ahhoz, amit hozott vissza a Hazánkhoz, amikor eljön annak is az ideje, elfogadóak vele, megalapozhatnák együtt, a saját jövőjüket is. Az, attól, hogy át lett nevezve, át lett rendezve, sokszor és gyakori kísérletet téve, a szavak, megváltoztatására, az attól még nem úgy rezeg, mint a Hazánk, az csak mondvacsinált. Itt születtünk, a Hazánk adta, a kultúránkat, többféle az, egymás mellett élve is jól megvagyunk, ha mindannyian, alkalmazkodtunk. A szülőhelyünk rezgése a mienk is lett, ha vendégül láttunk a Hazánkban, bárkit, tudta, hogy neki is kell alkalmazkodnia és akkor érezheti jól magát itt, ha hozzá is teremti, azt ami mindannyiunknak a hasznára válik, akkor majd, befogadjuk, a szülőhelyünkön. Nálunk a mi kultúránkban, a lányok, most úgy néz ki, a 18. évüktől, még, nem érettek a házasságra. Mert úgy állnak itt a dolgok, hogy szükséges tanulnia a nőknek, ahhoz, hogy megfelelő párra leljenek, a saját egyéniségüknek a szerepét. Megváltozott minden, a párkapcsolat szó, egészen mást jelent, mint valaha jelentett. Szerintem, már átfordultunk és annak is, a 8. éve, hogy a jó energiákban élünk, kiteljesedhetnénk, ha nem lenne, ennyire csak a pénznek a mennyiségéhez kötve minden. A Haza szerintem, olyan, mint a gyermekének az egyéniségét tiszteletben tartó, elfogadóan szerető, a kérdésekre, gondolkodóan, gondoskodóan válaszoló anya. Jer velem jó öreg, ha látod összefüggésében, oly mindegy miben, hiszen érted is szól, mint mindannyiunkról, a saját szülőhelyük és a Hazánk. Ha nem tanuljuk meg, hogyan becsüljük meg, nem marad meg, a tartásunkban az, ami a legfontosabb, az emberséges létünk, az emberségünkben is, a méltóságunk, a motiváló erőnk, a jóhoz és széphez. Az adni tudást hoztuk, nem satnyulhat el, azért, mert nincs magunk szerint, megfelelően teremthető pénzünk. A gondolkodó agyunk szerinti, napi sikerünk, a tisztelettel járó, nem magamutogatóan gyakorló hitünk. Az egyszerűségnek a nagyszerúsége, éppen abban, ahova a tudásunk szerint, eljutottunk, amit jól megérdemelten szükséges meg is élnünk, hogy megmaradjon a tartásunk. Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Heringes Árpádné ( Julamami ). https://julamami.com
Elfogadónak lenni…. 2018.11.26. www.julamami.com
Naponta, lelkesen, szívesen, gondolkodva,
eljutni oda, hogy mindenki mást hozott,
többletként, másban a jobb,
mint a többiek.
Nem
egyforma,
se nem egy a
generációs gondja.
Ha ismernék az emberek,
a másik ember sorsát, bizony,
azt, hogy csak magukra gondolnak,
alaposan át és meggondolnák, hinnye.
Mert, ami az egyiknek a vágya, az a másik
sorsának, éppen akkor, az lehet, a hátránya.
Egyenként születtünk, még az egypetéjűek is,
egymást követve, nem vagyunk egyedül, sokan
élünk, ugyanabban a Hazában, mind mást hozva.
Vezetőknek születnek az emberek, mert nekik,
az emberies többletükben, benne van, ahhoz,
mindaz, ami a többieknek meg másban van.
Ha a lehetőségét későn, vagy nem kapja,
meg az emberies, akkor abban és ott,
igyekszik vezetni, ahol épp lehet.
Így aztán gyakran, sok lesz,
pont ott, ahol tisztelnie,
gondolkodva teljesítenie,
lenne, fontos naponta.
Általános műveltséget
növelő Tenyérolvasó.,
önismereti oktatás,
online és személyesen,
csoportoknak oktatnám.
Azoknak, akik már értik,
hogy a másikat mitől féltik,
nem vihetik rá az akaratukat.
Viszont nincs meg hozzá,
a lehetőségük, hogyan,
adják át, azt a többletet,
úgy, hogy a többiek, ne
érezzék túl soknak őket.
Megtaláltam a kulcsokat,
a sorsokhoz, a generációs
feladataikhoz, az embereknek.
Ismerem a tenyeremet és nekik is
leolvasom, oktatom, hogy legyenek
ők is, jól otthon, a saját sorsukban.
Oktatnám, az általa nevelésre,
meg és betanítanám, azokat az
emberieseket, akik igényesen,
oktatnák, nevelnének vele tovább.
Minél többet, várnak, a sorsaiknak,
a beteljesedésére és aggódhatnak, ah,
ki ne üresedjenek. Hát, a motivációikat,
szükséges, az érintetteknek felismernie.
Emberismeret, alázat nélkül, nem megy.
Mindenkinek megvan, a maga ideje.
Vegyék észre, ők, miben /többek/,
tehetségesek, mint mások, hinnye.
A jóban és szépben, adok – kapok,
ah, kicsiben és nagyban ugyanazok,
körforgásban maradnak, maradok.
Kellemes időtöltést kívánok.
Magyarországról, Paks,
Vadász u.59. Hergál Házból,
szeretettel. Heringes Árpádné ( Julamami ).
https://julamami.com, heringesa1@gmail.com Ne másold le, ne vigyél el belőne változtass rajta, nem adom hozzá az engedélyemet, 2024. évben sem. https://julamami.com
