Ebben, a szép Világban, jó Hazánk is lehetne,
működő mindenki számára, ha a fejlődni
vágyók mind, tanulhatnának egymástól.
Amikor az intelligenseket nem értik
és még benne szenvednek ott,
ahova már rég nem valók,
pedig ők értik, az őket
már meg nem értőek
mit nem értenek.
Lehet mindenféle
szinten beszélni,
elbeszélni, még ki
is beszélni, azt is aki
azért van ott is, hogy
tudjanak róla legott.
Két oldalunk is van,
másban vagyunk jók,
egy magasságban is
lehetünk, egymástól
mégis el, elbeszélünk.
A megoldás pedig az,
hogy tanuljuk meg mi,
amiben a másik a jobb.
Tudod-e mit jelent,
az a szó ami
átmegy,
s mit
nem
tesz,
ami
csak
pereg.
Ember,
ha a
szó
ott
marad
benned,
csak terhel.
Kommunikálni,
kommunikálni
tanulj meg,
anélkül,
csak
egy
szó,
ha
az
nem a
másikról
szól az csak
zaj, nem jó.
A szavakhoz
nagyon fontos
lenne az alázat,
ha nem hallod
még meg, fel is
erősödhetnek
a szavak, de
akkor is
érted is
szólnak,
ha már
nem
hallod
meg,
csak
a
saját
szavaidat.
Magas a rezgése
a tiszta szavaknak,
nehezen értik őket,
mert még csak a
dobpergéshez
szoktak.
Ami most
számukra
azt jelenti,
oda-oda,
ott ám egy
szózuhatag
várható ma.
Ha nem teszel
magadért, hát
tesznek majd
érted,
ha
érted,
ha nem,
mindegy,
mert azt
fogod élni
aztán már.
Ő maga
szerint él,
mindene
van, hát
nem fél.
Azt hiszi
a minden
megvédi
őt majd, a
semmitől,
jól bedőlt
magának
is árthat.
Most, azt
tapasztalom,
a legnagyobb
gond lett mára,
az ürességeknek
az óriás tárháza.
Kimond valamit,
nem gondolkodik,
hisz most beszélhet
és biza beszél, hiszen
majd mindenki ahhoz
igazodik és kész, nincs
mit tenni, ha be kell állni
a nem is létező sorokba.
Nem lát, így nincs kiútja.
Mert valaki azt mondta,
jó az a régmúlt, s már azt
is megette a rozsda foltja.
Kommunikálj, az Isten áldjon
meg téged, téged, téged, téged…
Ha nem mondod mire lenne neked
igényed, mi szükséges ahhoz, hogy
élhető legyen az életed most itt,
hát akkor kitől várod azt a jót, az
igaz, tiszta szót, azt a mindenit.
Azt hallod gazdagok vagyunk,
hátha csak te nem látod még,
pedig rád is vár itt valahol tán,
a remény megáll a saját lábán.
Már mindent csak a pénzedhez
mérnek, ha nincs neked abból sok,
hát te ne is okoskodj, megteszik azt
helyetted is mások, azt sugallják,
az nem a te dolgod,
hogy gondolkodj.
Amikor tetted a
dolgod, a legjobb
tudásod szerint,
mert úgy tudtad,
neked is van itt,
fontos dolgod is,
azt éreztették
veled, fontos
vagy te is itt.
Mert
egy
minden és
minden egy,
ezt te már látod,
így éled a napod,
a mindennapos
hétköznapoddá
válhat az ünnep,
a színes is szürke.
Nem számítasz,
ha nincs látványos
óriási körítés köréd,
ha nincs abból is egy
tucatod, amabból
meg sok-sok,
hova lettek
a jó szavak,
a simogatóak,
természetesen
ható tiszta,
egyszerű
szavak,
mond
most hol
bujdosnak.
De jól is jön
a jól működő
alázatod, ha
tudod, abban
is hol van már
a te határod.
Csak mégy
makacsul
a saját
fejed
után,
észre
sem
veszel,
már más
semmit,
csak a
sajátodat
hallod meg.
Pedig neked a
tiszta szavakra
lenne most igen
nagy szükséged.
Kommunikáljál,
tanuld meg a
másik szavát
meghallani,
s abból meg
ki is hallani,
azt ami
téged most
fejlesztene,
ha hallanád.
Mert az csak
a látszatos most
is mint máskor is
az volt, hogy nem
megy át már a szó,
átmenne, ha tudnád
hozzá a kulcsszavad.
Az embert tiszteljed,
akkor is ha nem tudod
szeretni, nem fölösleges
ám itt senki, késő az már,
ha észre kell venned,
hogy nincs melletted
senki, csak azok, akik
a szavaidat teljesítik.
Szép változatos, színes
Világot teremtett az Isten,
nem fölösleges és nem különb
senki senkinél sem, hiszen ott
a tehetség mindegyikükben,
abból ők is jól megélnének.
Ha a többiek, akiknek már
adni szintén tudnia kellene és
észrevennék azt idejében, hogy
ha ők másokért tesznek, az is
ne csak róluk, értük szóljon.
Adjon az Isten minden földi
jót, mindenből annyit, ami
nem ronthat el titeket sem,
tiszteletem jó emberek,
szeretetben,
szeretettel
élni könnyebb.
