2024.06.27. Heringes-Arpadne-https___julamami.com-13
Amikor a 14 év alatt, a hivatásomat, naponta tapasztalva és meghívásra oktatva, a nagyfaluban, előszőr a vár tövében, azután egy emberileg nagyon a helyén lévő szakmember szervezésében, lévő helyen, megéltem a sikereimet. S azt, az elért jó minőséglben, Pakson a generációs Hergál Házunkban, a tömegnek számítóan sok ember érkezésekor is, fenntartani igyekeztem, s közben meg is emberesedtem, a feladatomhoz röndösen.
Nem számíthattam másra, mint a saját józan eszemre, hiszen nem volt hozzá mintám, megtaláltam azt a megoldást, ami az akkori saját szintemen, az életem adta, a változó szintem hozta meg, a lehetőségeimet, amit gyermekkoromból már jól ismertem.
Segíts magadon az Isten is megsegít módon éltem túl sok mindent, mert ami másoknak minta volt, azt nekem magamnak volt szükséges megtapasztalnom, s azután felismerni mindazokat, amiket, ha megismételtem volna, nem értem volna el, sem emberileg, se a hivatásomban, ide ahol most tartok.
Sokan vannak azzal úgy, hogy a 73. évemet úgy veszik, mintha nekem már csupán az öregedést kellene megvárnom és aztán, ahogy az éppen aktuálisan döntők szerint, esik puffan, ha szerencsém van, tán gondolkodóként meg is élnem, a jót és a szépet, amit a Hazánkhoz én is bele és hozzá adtam, mint úgy gondolom, rajtam kívűl még nagyon sokan.
Aztán már nem tudtam bele teremteni a Hazánkba, mert éppen csak pislákolt a szolgáltatásomra bejelentkezőknek a száma, már nem tudom eltartani magamat és nem az én szégyenem az. Át kellett élnem azt is, hogy a férjem tart el és adom vissza neki, amikor van annyi bevételem. A feltalálókból a most kialakultak szerint, már nincs hiány, hiszen, tán abban is, a számukra megfelelő számokat nézik csupán.
Nem érdeke itt senkinek se már, hogy az Isten adta Nép és gyermekei és az ő gyermekeik, tudnak-e arról, hogy itt várakozom 14 éve már, arra, hogy beengedjenek a köztudatba. Tudjanak rólam és a feltaláltamnak az emberségesen is szintemelő értékéről, a gondolkodók.
Ah, látod, látod, lehet, hogy most már szánod, bánod, hogy elhitted a villanásnyi csillogóról szóló mesét, hogy neked is lehet privát kiváltságod, amit magad szerint viszont értük tettél, rá kellett jönnöd, hogy helyettük tetted és vállaltad fel az azzal járó összes felelősséget.
Ez akkor történhet meg, amikor nincs tisztában vele az érintett, hogy abban a helyzetben, nem róla sem érte szól az, ami látszatra viszont, úgy van láttatva, hogy érte is szól minden. Heringes Árpádné prevenciós. Műhely, a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.
2024.06.25.
2024.06.25. Nem változott semmi, minden egyéb hatással volt oda, csupán az nem, amiből valamikor kiindultak, elveszítették a motivácójukat. Telitett energiának mondom, amikor a tenyerek olvasásánál hasonlóval találkozom, az pedig szerintem azt jelenti, hogy nem változott ott semmi.
Ah, csupán elkezdték azt amire éppen ráláttak, felhalmozni, így maradt minden a régiben, a látszatnak a következtében, csak a hiányok nöttek és mindenben.
S mivel, minden át lett rendezve, másképp szövegezve, hát nem ért össze már semmi, se a jó, sem a szép, egymást nem tudták erősíteni, ha látták is tán, el sem hitték, amit láttak.
A prevenciósként hivatást gyakorló, az önbecsülését, az emberséges tartását, fontosnak tartó feltaláló, a szakmájához jól értő, hiába írt annyira sokat, sokszor arról, hogy a megelőzésből, tudást lehetne meríteni.
A megélhetésükre figyeltek, a gondolokodók is, hiszen ott ahol már, mindenból nyugodtan lehetett nekik meríteni, nem volt motiváció ahhoz, hogy valamit másokért tegyenek, a lehetőségeik ringatták őket, számukra a motiváció mint energia elveszett.
Lehetett volna tanulni, fejlődni arra a szintre, ahova, az ahhoz szükséges tudás nélkül kerültek, önszántukból, a fejlődésükre igényesen is tudtak volna élni, viszont mivel nem volt az sem elvárás feléjük, nem fáradtak vele, mert nem volt rá igényük.
Nem számított semmi, ami az emberiest tudta volna erősíteni, ebben a csak racionálisban, már bánhatják, hiszen egy, két szintet tudtak volna, önmagukért a generációs feladataikért is lépni.
Magabiztosak voltak és nem hitték el, hogy már akkor szükséges lett volna, a gyors pörgésben is az emberiest tanulni, az adott élethelyzeteknek megfelelően fejlődni és haladni, mozgásban lenni és nem várakoztatásban maradni.
Emberismeret hiányában és a megfelelő tudás nélkül nem megy, egyik láb a másik után, most és ebben ami éppen van is, meg lehetne tanulni járni. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.
Ah, jó nagyokat téved, amikor azt hitte az álmait már elérte, mert van hozzá, elég, bödönös pénze. Nem tudja, mert nem hozta amikor megszületett azt a tudást, tanulni nem szeretne, hiszen úgy tudja, hogy tud mindent. Ami odáig eljuttatta, az bizonyára az irigyeinél is igazolja, van benne hozzá csalafinta nafta. S amikor már annyi az irigye, mint a pelyva, több az ocsú, mint a hasznos. Akkor úgy dönt nem számítanak mások, csak a sajátjai között élheti meg, ugyan ki más lehetne, akinek mindenben igaza van. Van az a kör, amit egy kultúra nagyon ismer, régen gyakorolták, amíg azt, sokan meg is orrolták, hát régen abba is hagyták. Hiszen nem magyaros virtus az, csak átvették, akik azt érezték annak gyakorlása közben, amit egyéb módon, nem érhettek volna el. Azután óhatatlanul fejlődött, mindenki, ki így, mások meg másképp, gyakorolták, rájöttek, a korral fejlődni is képesek. Mintha itt ünnep lenne minden nap, szinte úgy néz ki, van bőven, rávaló, hogy legyen látszatra, igazinak tűnő, no lám, láthatóan, van mit ünnepelni. Sok a buli, hát nem látszik, hogy gondja lenne bárkinek, érezzék csak sokan azt, hogy tehetetlenek. Hiszen, elenyésző létszámúak, ahhoz képest, amennyire a sorsukat érintő az, a helyzet, amivel, esetleg, a sok munkával elért, életminőségüket menthetnék meg. Szinte hihetetlen mindaz, ami megtörtént már és történik, nagyon gyakran, alig győzünk a változáshoz igazodni. Miközben most is tennünk kell, a számunkra a jóért és a szépért, amit ide teremtettünk, a saját Hazánkhoz, egész életünkben. S még most is, gyakoroljuk a hivatásunkat, hogy ne veszítsük el, az álalunk, a szorgalmunkkal, a munkánk megbecsülésével, elért életminőségünket. Tán pont így érik el, azt, hogy már megint igazuk legyen, mert nem győzzük munkával és idővel, mindazt teljesíteni, amit éppen kitalálnak, számunkra. Hiszen csupán beszélnek arról, amit kitalálnak, a hétköznapi gyakorlatból nem ismerik, nem azt az életminőséget élik, amit nekünk szántak. Azt gondolják tán, a többiek, őket ez nem érintheti meg, nem juthatnak hasonló élethelyzetbe. Így hát, azt látják, no lám, hiszen, van miből bulizni, jól ki van találva, mesteri utánzása, a látszatnak. Mintha mindenkire vonatkozna, a jó minőségű életminőségnek, a felszínes látszatáért, jót bulizó sokaság, igazolja majd, mindazt, amit elhitetni szeretnének. Egy dologgal lehet, hogy nem számolnak, amikor ugyanazok, úgy döntöttek, hogy már jól belejöttek, megmondók lesznek. A Hazánkban, sok a szorgalmával, jó minőségű munkájával, feltaláltjával, elérő, jó életminőségét élő. Akik tisztelettel vannak egymás felé, azért amit ebben a helyzetben is, képesek, napi szinten, a Hazánkhoz adni. A munka becsületét ismerő, tartásos, használható tudással rendelkező, okos, tanult, intelligens, emberségesen hitelesnek tartott, jól ismertek. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.
A jó gazda, előszőr ellátja mindazokat akik rá vannak bízva. A gyermekeket, öregeket, még tétovázó felnőtteket, nem igazítja lábához, mint a képlékeny kapcát. Ha felvállalta azt amit követni sem tud, nincs hozzá jó minta a számára. Nem jött még rá, hogy neki kellene a toleranciát és az alázatot, minden olyan helyzethez megtanulnia. Amikor rájön, hogy az ott élő Népből lett maga, a Haza és az a Nép sajátja, végleg, el senki sem birtokolhatja. Gondoskodásáról biztosítja mindazokat, akik önmagukat ellátni nem tudják. A szintjüknek megfelelő lehetőséget ad a gondolkodóknak, a hivatásuk gyakorlásához, hiszen ők a születésükkel hozták ahhoz a tehetségüket. S nem vállal a saját szintjénél magasabb feladatokat, ha azok szerint kell majd élnie az érintetteknek. https://julamami.com