Heringes Árpádné. Paks. heringesarpadne@julamami.com

Heringes Árpádné 73 éves prevenciós ev. Paksról a Hergál Házból. https://julamami.com

Heringes Árpádné nevemre került 2010. évben a julamami védjegy, aminek a Logoját Gálosi Ádám József kitűnőre rajzolta.
Heringes Árpádné prevenciós. heringesa1@gmail.com

2024.06.29.



2024.06.25. és 2024.06.26. napján. Látszik már ami látható, néhol a tekinteten is átható, pörgő és forgó, másoknak a ritmusát fel venni nem tudó, hát vagy a valaki szerepében túlzott magabiztossággal, egy ideig még a felszínen, tán tartást is mutató marad.

Ah, ha nem jönnek hirtelen változások amik már rá hatnak, úgy, hogy addig nem tapasztaltan, csupán elméletből, tán haladni is látszott, amihez, amíg azt bírta, egy begyakoroltan jó arcot vágott.

S miközben az addig elért szintet, ami nem a sajátja, azt még, mindenáron megtartani akaró szerepét túl jászotta, hiszen a látszatot még tartani akarta és észre sem vette, hogy akkor azzal, az üresedés ütemébe átváltani nem akarókat, akkor, önmagánál többet mutatva, túlzottan alkalmazkodva kiszolgálta.

Elfogyott ah, a tán sosem volt semmihez se elég türelme és a tolerancia is, tán még mindig idegen tőle, ha emberileg még nem érett arra a feladatra, hát most szükséges lenne emberismeretet tanulnia.

2024.06.26. Toleranciát, alázatot tanulni, a gyakorlatba átvive a hétköznapokban alkalmazni tanulni, ehhez is jó eszköz a feltaláltam szerinti emberismereti oktatásom.

Egyenlőre csupán én Heringes Árpádné prevenciós tudom hitelesen oktatni, 2024.06.26. napjáig, nem volt még jelentkező az oktatásom általi megtanulására.

Nem jóslás, tehát nem veszi el senkitől sem, a hozott tehetségéből adódó tudásának a gyakorlását, viszont nem azonos vele, tehát nem használható, annak a tehetségével hozottnak a fejlesztésére.

Ah, a megelőzésben működik jól és szerintem, nem ártana tudniuk róla, mindenkinek aki szeret rálátni, a saját tudása mellett, még más hiteles tudásokra is, hogy mellé tanulja azt a sajátjának. Akár, mint egy tükröt,tán, a racionális oldalról közelítve meg, vagy talán a lelkes és szíves motiváló énje által jól működő saját tudásának, a tükörként való megerősítésére.

Gondolom nem érdeke senkinek sem, hogy ez a tenyérolvasó tudás bekerüljön úgy a köztudatba, hogy hiteles összefüggésében látást tanulhatnak általa.

Azt mondják, mindennek van vevője, csupán azon múlik van-e az eladásra kínálónak, a kiváráshoz elég türelme.
Heringes Árpádné prevenciós. Műhely, a megelőzésért ev.
heringesa1@gmail.com
Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.

Mindannyian hoztunk a születésünkkel tehetséget, amire rátalálva, abból magasszintű alkotások, kitűnő munkaminőség, a feltalálásig eljutva lehet, egész életünkre szólóan, a hivatásunk, amikor, emberileg már ott tartunk.

Van annak is módja, amikor az oktatásom közben, már kihallja, hogy a sorsának megfelelő szinten az emberségét már kontrollálni tudja, azért tesz is naponta, a saját életritmusában maradva, a gyakorlat azt mutatja, hogy eljuthat oda.

Az is előfordulhat, hogy halogatja, hogy a hétköznapok gyakorlatában, a már észlelhető hiányt, maguk a történések pótolják, hát adja önmagát.

Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. heringesa1@gmail.com
Heringes Árpádné prevenciós. heringesa1@gmail.com
Emberünknek a megszületését, az anyai ága szerinti családban élő családtagjai és egy domináns családtag, nagyon várta. Amikor úgy látták jónak, a tudomására hozták, hogy szerintük emberünk felnőtt,
ahhoz, hogy az apját aki nagyon különbözött az anyai ágától, megismerje és attól kezdve a saját életét élje. Viszont, a tenyérben látható az is, hogy meghatározták azt, hogy emberileg szerintük, jó irányt vegyen és a hivatásában is sikeres legyen. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.

2024.06.12. Heringes Árpádné prevenciós, a tehetségemmel hoztam azt, hogy a megelőzésben találtam meg önmagamat, tenyérelemzőként ismertek meg egy nap alatt lettem ismert. Egy nemzetközi táborba érkezőknek, az elém nyitott tenyereivel találkoztam, tapasztalták meg, az akkori tenyérolvasásom minőségét. S már vitték is ki, telefonjaik által, online, a létezésemnek a hírét a világba és nagyon sokan. Azonnal elindult hozzám a bejelentkezőknek, az egymástól nagyon különböző sokasága. Szedhettem a lábaimat, hogy megtanuljam beosztani a napokat úgy, hogy ne okozzak csalódást, a hozzám bejelentkezőknek. Nem oszthattam meg a feladatokat senki mással, a saját kezemben tartottam azt végig, hiszen úgy tudtam kontollálni, hogy minden rendben legyen. Gyorsan megtaláltam a megoldásokat, vitték a létezésemnek és az akkori tudásomnak a hírét és egyre többen jöttek és tiszteltek meg, a családunk Hergál Házában Pakson. Köszönöm.

Az első lényeges az volt, amit szinte, egy pillanat alatt felfogtam, nem rólam szól az, az érkezőkről szól, adni születtünk mindannyian. Megtaláltam a tehetségemből eredő hivatásomat, hát gyakoroltam, szinte szünet nélkül, mert kezdetben még nemet mondani nem tudtam. Aggódás volt bennem, hogy mi lesz azzal az emberrel, ha nem állok a rendelkezésére abban az időpontban, amikor azt elképzelte, magának szánva.

Aki nem veszi észre időben, hogy nem elég a szakmai tudása, szükséges ahhoz, az emberileg is megfelelő szinten legyen, hát, gyakran van az, hogy nem bír el a feladattal, abban a minőségben, amit a szakmai tudása tőle már elvárna.

Amikor már elértük a saját gondolkodó szintünket, a lelkes és szíves énünk hat ránk, meg lehet tanulni, a belső kontrollja segít mindenkinek, megtanulni gondolkodva dönteni, hogy önmagához képest jól tudja azt megoldani.

2024.06.26. Hiszen adni jó, megélhettem sok éven keresztűl, aztán megváltoztattak valamit és már nem jöttek és nem értek el, valami miatt, akik addig kettő, vagy három évenként megtiszeltek az érkezésükkel, vagy a kihangosított telefonomon szolgáltattam számukra, abban az időpontban amikorra bejelentkeztek.

Így hát, fejlesztem azt ami éppen ahhoz adott, s amikor van igény arra, a feltaláltamnak az oktatásával gyakorlom a hivatásomat.

Viszont szeretettel fogadom a személyes találkozásra bejelentkezőket, egy számomra fontos helyszínen, ha arra igényesen, oda bejelentkeznek és szívesen érkeznek, hiszen már tudják, mit tudok nyújtani a tenyereiknek a leolvasásával.

Akkor van a helyén a történés, ha azáltal a jó érzésünk is a helyén van, így megtörténik az adok és a kapok, a legjobb értelemben, a jóban és a szépben, ami az emberséges határainkat erősíti.

Kinek a lelkes és szíves énjéről szól az, kinek meg, a már adott racionálisan elfogadható szintjének a meglépéséhez jön jól az, éppen akkortól. Heringes Árpádné preveniós. Műhely,a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.

Vagy éppen, emberiesként, hozott tehetséggel, adni, adni, adni és csupán adni szeretnénk és azzal segíteni, na azt is szükséges megtanulni, hogy nagyon különböző módokon lehet, úgy csinálni, hogy tán, el is tudja, azt, az abban érintett majd fogadni.

Ne legyen belőle egy kifordult helyzet, amiért aztán magyarázkodnia szükséges annak, aki a legjobb érzése szerint adna, mert az tán a legkülönb érzés, tudja azt aki már átélte, megtapasztalta. Vannak határaink és mindenkinek más időben és másképp jelez, a belső kontrollja, viszont, hogy pont a legjobb időben van-e az, azt is szükséges önmagához képest megtapasztalnia.

Egy lényeges állomás, a tisztelet és a tiszelhető-e, azonnal átható, vagy már hamarosan lesz arra is önmaga által kontrollálható érzése, hiszen, az emberesedésnek a fázisaiban, különböző hatások vannak. S ahogy az érzéseinket értelmezve fejlődünk, később már többféle hatás is lehet, hol így, máskor meg úgy és párhuzamosan is hatnak.

Amíg ez emberlánya, feltételezi, hogy ha ő maga toleráns, az kihozza a másikból is ugyanazt, de nem.
Sokféle kultúrában és módon élő és végzettségű, már az elért szintjükbön, vagy beosztásaikban lévő emberrel találkoztam. Nekem volt az megoldás, a sokféle emberhez alkalmazkodás, mint ahogy óvatosan, viszont érezhetően, azonnal mutattam azt amiről beszéltem, az egyik kezemmel, a tenyereiket meg is érintettem.

Az emberségeshez jönni terveztek, viszont a tudásomért, a bejelentkezés után meg is érkeztek.
Eljött az ideje annak, hogy át szerettem volna adni, kinek ahhoz, kinek meg máshoz és egyéb, egymástól különböző volt az általuk való elfogadása is annak.

Hiszen tagadhatatlanul, azt amit adtam, előtte tán több évvel, meg, nem öszefüggésében látható formában, de a kezdetleges formáját, az általuk tapasztaltakkal, össze is raktam.

Ha megtartanám magamnak ezt a tudást, hogy ne legyen meg senki másnak, akkor nem vehetnék át, egyenlőre csupán tőlem ezt a rajzos tudásformát. Ami jól igazítható a saját tudásuk mellé, akár ezzel is szinesítve és az önismeretükért szintesíthetik, a maguk palettáját.

2024.05.14.napján az addigi írásomat kiegészítettem. Heringes Árpádné prevenciós. Webtenyer, web-tenyér. https://julamami.com

Tisztelettel, magam szerint, önmagamért és a családom tagjaiért és visszaigazolásként, generációsan, az egyenként és családként is megtapasztaltakként, összefüggésében látva írom.

Mert, nem szeretném látni, viszont, most a 2024. évben, felszínen lesz minden magyarázata annak, hogy mit miért, nem tudtunk eddig, a tiznél több év alatt, hiába tettük a legjobb tudásunk szerint a dolgunkat. Naponta, szorgalmasan dolgoztunk, alkottunk, feltaláltunk, s lemaradtunk, a saját sorsunk szintjét elérni nem tudtuk.

Viszon az egyre nehezebbeknek a túlélése, szerintem az addig elérteknek a megtartására igyekvés, napi szinten többlet munka és sok külön arra fordított energia, ami egyenként és családként is, a tapasztalt tudásunkká lett.

Megmagyarázódott az is, hogy mi az, ami a születésünk, lezajlásának a körülményeivel, megmagyarázható lenne már.

Hiszen a szolgáltatásom közben és az oktatásomkor, a tapasztalataim igazolva vannak, az ott előforduló miértek és nagyon sok esetben, már hitelesítették mindazokat, sokszor átéltem, személyükre szabva, más időben és másképpen.

A Heringes Árpádné prevenciós. Műhely a megelőzésért ev. Julamami védjegy, a feltaláltam általi szolgáltatásom miatt, vannak akik tizenév után, az engem azzal megtisztelők, újra bejelentkeznek és megérkeznek, most más helyszínen tudom fogadni őket.

2020.04.21. írom ezt, várom a kellemes időjárási körülményeket, bár volt úgy, hogy esernyőt raktak a fejük fölé és nem köszöntek el, addig amíg, el nem mondtam, amit akkor ott láttam és a tenyereikből mindent leolvastam.

Amikor a megtaláltam, azokat a jelzéseket, amiket akkor éltünk át, az anyánkkal együtt időzve, ugyanazt, személyenként anya és magzat is, másképp átélve, rögzítettük is mindannyian.

Ah, ha az egészséges körforgástól eltérő volt, szerintem terhességnek számított, ahhoz mérve, amit várakozási időnek lehetne nevezni.

Ezen tapasztalataim szerint, tehát szerintem, ha lehet sem szabadna, 18 év alá vinni, a gyermekeknek a nagykorúságát előbbre hozni, a gyermekeket, mint a felnőtteket úgy kezelni, a túl korai, felelősséget, teherként a nyakukba rakni.

A szüleik, nagyszüleik, a családjuk által megteremtetteket ellaposítani szerintem nem szabadna, mert akkor az amiért őket alapban tisztelni tudják, annak egy jó része, azzal oda lenne.

A núlt elmúlt ugyan, viszont amit maga után hagyott, azzal az emberi méltóságukat, meg tudják tartani, hiszen, gyermekként mi maradandót tudnának teljesíteni, a tanulás adhatja meg számukra a tartásukat, az emberi méltóságukat.

Önismerettől az önbecsülésig juthatnak el, mindazok akikkel beszélgetnek a szüleik arról, hogy honnan indultak és mi mindent teremtettek bele, a sajátjuknak is tudható, közös hazába, az alapokat megadva számukra.

Szerintem nem tesz jót az, ha a gyermekek helyett teremtenek a szülők és azt nem kontorllálják, azáltal, hogy megkérdezik tőlük, hogy meddig mehetnek el azok által.

Szereintem úgy, hogy azzal ne ártsanak, amikor a gyermekek, nem ismerhetik fel a teljesítményük által a fokozatosságot, a maguk szintjüknek megfelelően, nem lesz lehetőségük azt, saját sikerükként átélve, a gondolkodó agyukkal nyugtázni.

Hát ha van bőven, különösen akkor, ha azt nem ők teremtették meg, azáltal, ne vegyék el a lehetőséget a gyermekeiktől. mert mi módon tudnának elszámolni, a gyermekek a saját sorsukkal.
Önmaguk felé, ha nem fedezhették fel közben, hogy tán volt már valaki az elődeik közül, aki elkezdte, viszont befejezni nem tudta, úgy nem hagynák őket kibontakozni és a tehetségük által, a nehezekben is a saját szintjükre kerülni.

Az hiányozni fog a belső tartásukból, nem kapják meg a tiszteletet sem azért, amit már teljesítettek, hiszen nem minden felnőtt van azon a szinten mint ők maguk, minden megváltozott már a 9. éve annak is, a feltaláltam által, az oktatásom közben, vagy a maga idejében már egyedül, a helyére tudja tenni aki arra már igényesen jelentkezik be az oktatásomra.

S ha az amit generációsan teljesítettek, nem maradhat meg a családjukban, akkor is ott van a lenyomata annak, a következő generációkat késztetni fogja, a nemzetiségüket megerősítendőként, alkotnak, dolgoznak. Az indoka annak, hogy miért vállalnak többlet munkát, nem lehet minden hiábavalóság, hiszen az elvégezett munka becsülete, adja a szakmai szintjüket és kitörölhetetlen a tartásukból.

Hiszen, én magam nem sokszor keresgéltem, 14 nemzetiségről láttam írásokat az interneten, viszont nem csupán szerintem, 30 nál több nemzetiségből áll össze a Hazánk, ha egy is kimarad, az a saját szintjét nem tudja követni, nem tudnak együtt gondolkodni, se az összetartozásuk érzését átélni.

Hinnye má, hát, tán észre kéne venni, ha nincsen a nehéz időszakaiban a különböző kultúráknak kapaszkodója, elégedetlenek maradnak azt a, nem lehet egy minta szerint, sikerre vinni, egy gondolattal, az összes nemzetkiségnek eleget tenni, vagy az addigi életminőségünket, semmisnek venni.

Hiteles tudás nélkül már nem megy, a sikernek a közelébe sem juthat el senki, az emberismeret, az önismerettől az önbecsülésig szükséges eljutni és azt azután már, az addigi sok tapasztalattal lehet a hétköznapi életében gyakorolni.

A hazánkban születettek, szeretnek jól járni, ha van önismeretük és önbecsülésük, akkor azért, a számukra megfelelő módon, a saját tudásuk, szakértelmük, hivatásuk által, a hazánkba bele teremtve élni, elhinni azt, hogy azt, majd amikor szükségük lesz arra, ugyanúgy vissza is fogják kapni.

Szerintem, emberismeret nélkül, hitelesen elégedett, isten adta népet, csak az elképezelésük szerint láttatni, nem lehet, hiszen a saját munkájának, alkotásainak, feltaláljának, emberségének megfelelően minősít mindenkit, a saját sorsa.

Mindazt, a tudása igazolja, hiszen az elméleti tudásához, a tapasztalt tudása is benne van a kirezgésében, meg is kapja azért, a gondolkodóknak, az emberieseknek, az azt már értőknek, a megfelelő szintjein, a tiszteletet.

Szerintem, Heringes Árpádné prevenciós Műhely a megelőzésért ev. szerint, az intelligencia a születéssel hozott, tanulással a közelébe lehet jutni, viszont, semmi mással, nem lehet helyettesíteni.

Amit az intelligensek, generációsan is elvégeznek, ha van számukra, azoknak maradványa, ami rájuk maradt, amit előzőleg nem csinált meg senki sem a családjukban, ők azt megoldani képesként születtek.

Szerintem, mivel a sok évnek, a napi hivatásomnak a gyakorlása által, a tapasztalatomból lett, az oktatható elmélete a feltaláltamnak, van hozzá érvem, bizonyítják a tenyerükben lévő sorsuk által az emberek, hogy nem életkor függvénye az sem.

S ők maguk, azon a szinten észlelik, ahol a feladat és önmaguk is, külön – külön egyenként mást és más időben átélve, azóta a tanult tudásuk által, azon az új szinten vannak már, azt meg is oldják.

Ah, ha az intelligensnek, van annyi gyakorlati tapasztalata és az elméletnek sincs nála hiánya, hát képes rá és átélheti, a megcsináltam érzését, annak a tudást tükröző energiája, az maga, az egészséges egyensúlyunkhoz szükséges napi siker. folytatása következik.

S meg tudja hétköznapi, életszerű módon csinálni, a hiányokat, többleteket, a családja számára, működőképessé tudja tenni. Abban is vannak különbségek, hogy ki mikor látja azt meg, a többiek majd esetleg később jönnek rá, hogy tán eljött az ideje annak is, hogy azzal dolguk lenne.

S mondjuk, még mielőtt hasra is esnének benne, beszélnek róla, hogy szerintük az létező, őket a fejlődésükben akadályozó, nekik, számukra, probléma, hát megoldják, mielőtt még nagyobb gondjuk lenne belőle.

Tiszteletem, ha a tiszteletet, nem kapja meg, a 14 évet betöltött még csupán gyermeki gondolkodású, aki hozzá van szokva ahhoz, hogy a szüleinek az is feladata, a lehetőségük szerinti, alapot adjanak számára, ahhoz, hogy a saját sorsát megélhesse.

S hirtelen minden átmenet nélkül, modósítanak, azért, hogy a felelősséget át tudják hárítani, felnőtté ütik azokkal az átgondolatlan, tudáshiányos, szintjük feletti, hatalmaskodó mondataikkal.

Mint egy bántalmazás, úgy is hathat, sérülés eshet és annak, a következtében, már felismeri azt, az agy, nem akarja, hárítja, mert nem elég érett arra, az életkora, nem tart ott még, az emberséges fejlettségi szintje.

Heringes Árpádné prevenciós Műhely a megelőzésért ev. sok éve, tapasztalatom szerint, ha visszarezeg, védekezne ellene, megnyílvánul általa, amit úgy minősíthenek, ahogy nekik tetszik, hiszen tudás nélkül is megkaptak hozzá minden hatalmat.

Többféle életszerű megnyilvánulás is van, amit nem akarnak érteni, hiszen úgy könnyebb a felelősség elól kibújni.

Vagy nagyon magasra vágytak, a biztonságot nyújtó, tudást biztosító, lépcsőfokok helyett, áthágtak mindent, ami számukra nehéz lett, mert értelmezni sem tudják. S nem láttak hozzá a megtanulásához, legalább, ha már a gyakorlatban való tapasztalásra nincs idő hirtelen.

Vagy tán, nem volt elávárás feléjük, a sajátjuk általi tudás szint nem lett felmérve, vagy az, hogy emberileg be vannak-e arra feladatra érve.

S ahhoz amit felvállaltak, azóta se pótolták a saját hiányosságaikat, esetleg, az azt fel nem ismerőknek, a belső körökben is előfordulhat, az is lehet, hogy azt felismerve, tudva, ellenérzését váltaná ki, mert megszólítaná a lelkiismerete.

Tán, a felelősséget a döntőknek kellene, azt az érintettektől megkérdezni, s azt, úgy intézni, hogy ne legyenek kénytelenek, előbbre hozni, egyformának feltüntetni és minden kultúrában, ugyanúgy intézni.

Igen, tudom, nekem könnyű, szokták mondani, ugyan, hogy lenne könnyű mindazoknak, akik összefüggésében látják a hivatásukat, vagy a szakmájukban kitűnőt nyújtanak, szinte alkotnak, hiszen azt mind, fel is kell tudni dolgozni.

Sok mindent lenne szükséges figyelembe venni, nem leegyszerűsítve dönteni, az embert tisztelni, alapban, lenne fontos, ha önmagukat még nem is tudják, meg lehetne tanulni azt.

Valójában én magam nem tudom, hogy hova tartozom, az elődöm, elmondása szerint tudom, csupán elképzelni. Majd megkapom a választ idejében, ha a sorsomhoz, generációs feladataimhoz szükségem lesz arra, hogy miérteket meg is értsem.

Ugye csak nem azért, mert vannak kultúrák, tán, ahol az előbbre hozásával, már nem lennének büntethetők, akik arra érettnek tartják, a kiskorú leánykákat, hogy gyermekeket szüljenek, miközben, tán, még önmagukat sem tudták, felnevelni és eltartani.

Ahogy tapasztalom, a fokozatosság mindenre érvényes, mindenre és minden érintettre, hatással van egy döntés, viszont másképp éljük meg egyenként is, családokon belül is, lenne dolga egy embernek. Aki át és lefordítja azt, amit összefüggésében lát megoldásként, az adott személyre, vagy érintettekre vonatkozóan, ha kérik arra.

Aki értője annak, hogy mitől keletkeznek, az egymás közötti feszültségek, akkor is, ha tisztelettel és szeretettel voltak addig, egymás iránt, a munkahelyeken és egyéb közösségi helyeken, az emberek.

Nagyon sok mindenemet húzgáltak szét, másoltak le, tán még oktatni is megpróbálták, a sajátjukként mutatták. S gátolták meg azt, hogy az értőkig eljuthasson, s vevője legyen, a Julamami védjegy sem zavarta őket abban.

Valószínű, hogy az idén minden felszínre kerülhet, nem hozhat az jó eredményt, rajtam kívül senkinek. Sem nem értik, se a működésben hiteles nem lehet, hiszen én magam hoztam azt a tehetséget, így átadni is én tudom, érdemben, hitelesen. S utána működésbe hozni, már annak a személynek a dolga, aki odáig elért, hogy számára körbeért a sorsa.

Emberséges jelnyelvnek neveztem ezt el, ami által oktatom és történik a szolgáltatásom, nem tud mit kezdeni vele, aki nem értője és nincs azon a szinten, hogy a működését, megértse összefüggésében.

2023.évben, a napi gyakorlatban, a szolgáltatásom és az oktatásomkor, megtapasztaltjaim, szerint írom. Heringes Árpádné, prevenciósként, Műhely, a megelőzésért, egyéni vállalkozóként. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., a saját feltaláltamat, általam, egy napon megrajzoló és azt, oktató vagyok.

Arra várok több mint tíz éve, hogy lehetőséget kapjak, a tudásomnak az átadására, miután megvették tőlem, a saját Hazánkban, vagy netán – tán, a szülőhelyemen. Tiszteletem, ne nyúljál le semmit, ami a saját gondolatom, vagy az összefüggésében látásomnak, az oktatására beérett.

Ha mégis megtetted, hogy lemásoltad, használtad, a Julamami védjegy, nem tartott vissza tőle, hogy felhasználjad a tudásomat, mert ha előtte, megkérdezel engem, én nemet mondtam volna.

Hiszen ez minden, amit ha egyszer, eljönne az ideje, a saját pénzemmé tehetném, hát, gondolkodjál el, mindezeken, a saját hitelességed miatt is.

A mondataimat, az oktatásomhoz, az általam elnevezett szövegeimet, a videóimat, a saját hitelesítésed gyanánt használtad, láttattad. Ami által elértél a megálmodott gazdagságba, s már nem jelent gondot az sem neked, hogy átgondoljad, kinek a tudása által, történt az meg veled.

Az adni tudást is mérlegeljed, hogy meg ne sérüljél általa sem, tedd rendbe a múltad, amit szükséges, a saját idődben, vállald fel, hogy a jövődet, maradandóan alapozzad meg, a saját tudásod által.

Akinek hitelesen a szakmája az, s beszéljük meg, egyezzünk meg abban, hogy mi módon kapom meg, a feltaláltamból eredő haszonnak egy részét, nem ártani születtem, a hivatásom a megelőzés.

Tiszteletem. Az önbecsülésem okán, szeretném a tudásomnak, az emberségemnek megfelelően, eltartani magamat, most és addig, amíg élek, érezzem jól magam a bőrömben, azáltal amit beleteremtettem és hozzáadtam a Hazánkhoz.

Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolnék, se veled, sem ellened, melléd sem állnék. Addig, amíg nem győződtem meg arról, hogy nemcsak önjelöltként, a saját érdekeidért, bármiről is van szó, csak a harcos, jól begyakorolt, elavult, lelakott, modorban szólalsz meg.

A kellő önismeret, önbecsülés, szükséges ahhoz, amit elértél tudásban, ha magad fölött vállaltál, vagy hagytad, hogy az emberséges mivoltodat, mintha a sajátjuk lenne, saját magukéként mutatják be.

Ah, mint egy, a tisztelhető, védelmet, raknak maguk elé, hátha bejön még mindig, nem szánnak rá időt és nem kontrollálja azt senki. Na hiszen, hiába minden, mert ha, a kevés a jelenlévő között, vagy, tán, egy élhelyzet okán, éppen érintett, intelligensek sokasága van jelen.

Na, ott már, erős a tudásnak a szűrője, s akkor vesznek komolyan, ha átlátod az összes érintett kultúrának az egymásra hatását. Ah, vagy felismerted azt, amikor már ne menjél túl, mert ahhoz, nincs sem ismereted, sem tudásod és a gyakorlati tapasztalod ahhoz is, még erősen hiányos.

Mindent úgy megfogalmazva adsz közre, s igyekszel bizonyságot nyújtani, mintha a saját magad gondolataidat szövegezted volna meg.
A tárgyilagos megszövegezést hallják, s azzal igazolni, nem lehet, csupán, a saját érdekeket hallják ki belőle, ami miatt igyekszel naponta, a szöveget is, szinte, minden mást is, megváltoztatva, magad mellé állítani, a rajongóidat.

Ami átmegy, az a biztonságot nem nyújtók bizonyítására, már évek óta nem elég, lassan az egész életben, az öregségükre, a maradványnak szánt, meghúzott nadrágszíj, szoknyakorc, következtében maradt kicsi is elfogy.

Az álmukat rajongásként kergetők, egymást gyengítik már, mert mindenki ugyanazt szeretné elérni, nincs más felszínen, csak a divatossá tett, hatalmat jelentők, kirakati sora.

Egy az ügy, egyre megy, mindenki arra az egy helyre szeretne kerülni, a legfelsőre.

Kinőttek sokan, feltételezik, hogy ők a következők, akik megélhetik, azt is, amivel soha dolguk nem lenne sorsszerűen. Ah, csupán elvitte őket a káprázat, tudásuk nincs meg hozzá, a könnyűben szálldosnak, nem dolgoztak meg érte, senki nem kontrollálta őket, viszont, birtokolják.

Úgy gondolják, hogy miért ne, lehetnének, ők, a megmondó emberek, ha már annyira vakmerően, eddig is megtehették. Azt, hogy nekik mindent lehet, elhitték, komolyan is vették, hogy tán örökké tartó, a túlzás. Na meg a, többszinttel felettük lévő jólétük, mindazt, ami annyira eltérő, az egyenestől, azt is, szabad nekik, legfeljebb, miattuk, majd, meggörbítik.

Miért, miért, miért, miért nem egymás között oldják meg, nem a múltban élünk, minden megváltozott.

Alkalmazkodnunk szükséges, akkor is, ha mi nem kaptunk ellátmányt. a nehéz időszaknak a túléléséhez,
van az Isten, ha az Isten velünk, hát kicsoda ellenünk.

Amit kaptunk, az csupán a gondoskodás, látszata volt, megalázóan kevés, nem maradhatott meg úgy, annak megfelelően, az elért szintünk, amiért dolgoztunk egész életünkben. Az emberséges tartásunk, az önbecsülésünk, s mindaz, amit a Hazánkhoz adtunk eddig, mi magunk vagyunk, az Isten adta magyar Nép, a Haza értünk és belőlünk való.

Nem ártottunk, nem bántottunk, senkit sem, magunkra is igyekszünk vigyázni, viszont, mostanra már, mi akik nem oda szavaztunk, megkaptuk a fékeket bőven, túl hosszú ideje várakoztatott Nép lettünk. 2010. év óta, Heringes Árpádné nevemen van a Julamami védjegy, kérem ezt, tartsa tiszteletben.

2023.évében élem amit éppen lehet, Heringes Árpádné a Julamami, szerintem,
hiányzik a lehetőségem, így, nem tudom oktatni, továbbadni a tudásomat. Kívül maradtam,
a saját döntésemnek a következményeiben élem, napi szinten dolgozom azért,
hogy ne vesszen el, mindaz, amit meg és feltaláltam, összefüggésében.

Várom, hogy legyen lehetőségem, már 14 éve várom, hátha, rájönnek a döntő emberek, hogy szükség lenne a feltaláltamnak a közreadására, miután megvették tőlem. Sokuknak, megtartó ereje lehetne, azáltal, hogy ha, felismerik az emberek, van, sorsuk és vannak, a generációs feladataik, róluk és a családjukról szólna, ha ismernék, gondolkodva is élhetnék, a további életüket.

Van úgy, hogy a múlt visszaköszön, amikor nem fejezte be, az akkor aktuális feladatát és hasonló élethelyzetben van, megérinti a múltban átélt sikertelen élethelyzete, feljön az érzés, a hiányát élte, az is lehet, hogy fájdalmasan. Mindenáron, pótolni szeretné, vagy megváltoztatná azt, amit a lelkiismerete felhoz szinte naponta, mint hiányt, vagy a többlethez való vágyát, hátha mégis megvalósulhat azáltal, a be nem teljesült vágya.

Arra készteti minden, hogy újra átélje a jót, mint régen és feltételezi, hogy bepótolhatja az érzelmi, hiányokat, amik azóta keletkeztek, esetleg, felhalmozódtak benne.

A hivatásomban tapasztaltak alapján, a legritkábban történik az úgy, mint ahogy szeretné, hiszen nem csak egy szereplője van a történetnek.

Akkor ha a vállalkozásában, megéli mindazt, ami előre viheti, nem kérdőjelezi meg a párkapcsolatát, inkább, együtt viszik az életüket, párhuzamosan, abban amiben tehetségesek, ki – ki a saját sorsa szerint.

Nehéz lehet eltávolodni,
a múltban még jól működő formáktól.

Tudomásul lehetne venni, hogy a múlt már
elmúlt, nincs kézzelfogható tartalma,
mert megváltozott minden.

Amire most szükség lenne, hogy a párkapcsolatokban
és az emberi kapcsolatokban egyaránt, felismerjék, a Nők,
hogy nagyon fontos szerepük volt mindig.

S van, most különösen, hiszen, a Nőn múlik minden, hogy mi az ami, a férfit motiválja.
Nem volt és nem is elég, az ha a külseje, lenyűgözte a környezetét, mert ott, meg is maradt az érdeklődés iránta.

Hát, ha a Nő, nem tudta érvényre vinni, hogy gondolkodó,
emberséges, családszerető, a gyermekről jól gondoskodó,
a korosodókat tisztelő, így az önbecsülése sem érződik rajta.

Hiába na, ha azt szeretné valaki, hogy mintát vegyenek róla,
mert mondjuk,
a kiváltságos, a nem saját maga által elért, szintje azt mutatja.
S közben, a mások által nem kontrollálhatóban, a könnyűt éli,
s nem a sorsának megfelelő, nehezeket választja.

Rá fognak a gyakorlatban jönni, hogy nem működik jól,
az a minta nem jó számukra.

Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.,
oktatom. A saját feltaláltam, magam rajzoltam meg, egy nap alatt,
magam tapasztaltam, a gyakorlatban megéltem, a saját elért szintemen,
hitelesen működik, az életszerűben.

Vissza is lehet menni a múltba, ismételni is lehet, sokat tapasztal,
közben a saját tudásáról kap tükröt az emberlánya, viszont a megrekedt energia, azáltal nem mozdul sehova.

Ha azt gondolja valaki, hogy kézen fogja és kivezeti a megrekedt embereket,
rá kell jönnie sok mindenre, ami addig meg sem érintette,
hiszen ő maga, más szinteken mozgott.

Emberismeret, sors és generációs jelek, enélkül nehéz lenne felismerni,
hol vannak a megrekedt pontok, mi az, ami hathat, tán, kimozdíthatja,
ha még nem üresedtek ki az érintettek. Már nem működik az elmélet,
az egy időben való, gyakorlati tapasztalás nélkül, nem fogadja el a gondolkodó agy…

Nem elég az, ha azt viszi végig, amit éppen feladatként felvállalt,
van amikor párhuzamos feladatai vannak, a saját sorsának,
önmaga szerinti, jó minőségben elvégzése miatt.

A tiszteletet, a férfiaktól, a gyermekektől, s a hivatása gyakorlása közben,
érintett emberek által, akkor kapja meg, úgy, hogy elégedett is legyen vele,
ha azon a szinten van, amit tisztelni lehet.

Az is, már, az elmúlt, 8 évben is látható volt,
hétköznapi tapasztalóként, hiteles információk által,
összefüggésében megtaláltam, működőképesen.

Lerajzoltam, Tenyérelemző oklevéllel, a meghívásnak eleget téve,
egy nemzetközi táborban nézhettem, a sorsban állóknak, az elém nyújtott,
nyitott tenyereiket és több országból, nagyon sokuknak.

A 47. évemben, nemzetközi akadémián, tettem vizsgát és köszönte meg,
a vizsgabizottság elnöke, hogy náluk végeztem, s nyújtotta át,
nekem, a kitűnő megajánlott diplomát.

Azután, már tudományos végzettséggel, olvastam le összefüggésében,
az internet világából, bejelentkezőknek is, köszönöm, tiszteletem.

Sok országban szolgáltattam, oktattam, ahogy a Hazánk most működik,
nem látnak rám az interneten, úgy mint régen. Vagy,
a Julamami védjegyet nem tisztelők, sokasága,
akik megengedték maguknak, hogy az engedélyem nélkül,
használják, a Julamami védjegyet.

2023. évben is, nyugdíjasként gyakorlom a hivatásomat,
egyre több összefüggést meglátva, az általam megrajzolt,
oktatási oldalakkal kibővítve, összefüggésében fejlesztve.

A hétköznapi gyakorlatban megélve, az elméletet átadhatóan oktatva,
tapasztalva, azonnali, sikereket elérve, ha van lehetőségem teremtve élem,
azt amit éppen lehet.

Mindazt az egyszerűben megélve, viszem végig, akár naponta, a 29. évemet,
a hivatásomat, hitelesen gyakorolva, azt is látom,
hogy a Julamami védjegyes megoldásaimnak a lemásolásával van valaki közben elfoglalva.

Nem értem, hogy miért gondolja, hogy bármit tud kezdeni, a feltaláltammal,
a mondataimmal, a videóimmal, a tananyagommal, a festéseimmel, faragásaimmal,
ha annyi országban ismeri mindezeket, már sok ember, aki tudja, az én munkáim azok.
Tisztelettel élj, hogy amikor eljön a saját idődben az is, tisztelhető legyél.

Heringes Árpádné nevemen van, Magyarországon, 2010. év óta, a Julamami védjegy. 20213.05.12. Logo.
Heringes Árpádné nevemen van, Magyarországon, 2010. év óta, a Julamami védjegy. 2023.05.12. Logo.

Ami akkor lett, amikor azt már, a tudásommal és a,
tehetségemből lett hivatásom által, bizonyítottam,
emberséges tartásommal megérdemeltem.

A fordítottja másról szól, soha nem éri el tán azt,
amit végzettségként megkapott, a maga szintjénél sokkal
feljebb mutatja, ami látszik, hogy nagyon mulattatja.

A megcsináltam állapot bizonyított, hiszen ott van annak az
energia szintje, nem csalódhatnak a tudásában, se az emberségében.

Heringes Árpádné. Átfordultunk címet adtam a festésemnek. A csoda című könyvem előlapja lett. Tiszteletem. Átfordultunk címet adtam a festésemnek. A csoda című könyvem előlapja lett. Heringes Árpádné. Magyarország, Paks, Hergál Ház. +36302470589.

Emberismeret, önismeret, önbecsülés,
a sorsunk és a saját magunk által elvégezhető,
generációs feladataink felismerése.

S még több és másabb, lehetőséget ad az,
amit feltaláltam, az erre már igényes embereknek.

Nem tudja mástól megtanulni, egyedül tőlem, egyenlőre,
hiszen nem tanítottam se be, sem meg senkit ez idáig, arra
ami tudok.

Amit meg tudnak tanulni tőlem, az sokat ad, számukra, annak
a felismerésére, hogy hol tartanak emberileg, a sorsukban,
éppen mit szükséges megoldaniuk.

Generációsan is át tudják majd látni azt a saját idejükben,
amikor arra már elég érettek emberileg, egyensúlyban maradhatnak.

Van amikor a gyermek már előbbre jár, a saját sorsában, mint a szülők,
s ha nem tudják adni, akkor, a hátteret a saját tudásukkal, majd lesznek ám,
jelentkezők.

Az önjelöltek, a szorgalmas másolók, az átírók, a kibővítők, amit lehet, hogy
máshol kiszűrnek. Mert látszik, hogy mit művelnek, akik összeolvasták,
átírták, hozzáírtak, ahhoz ami, akkor már védjegyes volt.

Kinek mennyire nehéz megtanulni, különösen
akik már a racionális énjüket, a legmagasabb szinten
élik, feltételezik, hogy nincs erre a tudásra szükségük.

Ahol még az egészséges egyensúlyuk,
a racionális és a motiváló énjük között, jól működik,
figyelmeztethetné őket, hogy úgy már, azon az úton, ne tovább.

Hamar bele kerülhetnek a könnyűbe, mert jól meg
van csinálva, akkor a hétköznapjaik, a valóság és a között,
amit megéreznek, hogy nem tudnak ellenállni.

Annyira csábító hatás az, az emberi tartásuknak a fontosságával,
nincsenek tisztában, nagy előrelépést,
vagy kiemelkedést látnak meg abban, üzletileg saját maguk számára.

Nem jönnek rá, hogy tanulniuk lenne szükséges,
hogy az emberies tartásuk meg is
maradjon.

Na meg, az is amit elértek,
ne veszítsék el, azáltal, hogy rájuk telepednek, azok az
energiák, amik a könnyen elbirtoklásnak a lehetőségét,
annyira csábítóan tükrözik.

Amikor nagyon sok ember tisztelt meg,
az érkezésével és
párhuzamosan azzal,
szolgáltattam, oktattam,
a sorsukra neveltem, az internet világában,
az írásaimat, a szolgáltatásaimat ismerők körében.

Tudatosodott bennem, hogy egyedi az ami által,
a tehetségemnek a szintjén, szolgáltatok.

Oktatni és a sorsukhoz nevelni, nem tanítottam be, sem
meg, senkit sem ez idáig. Ez még vár arra, aki értőként,
jelentkezik a megvételére.

Úgy, hogy utána az arra
már igényes és emberileg érett, jelentkezőkkel elkezdhetném, a be és megtanítását,
mindannak, amit tudok, átadom. Nem kevés időt vesz igénybe az biztos,
az oktatását, annak amit tehetségként hoztam, ami a hivatásommá lett, teljes
egészében, fokozatosan átadom.

Csupán remélni merem, hogy
nem csak a bevételhez, a pénzhez igazodnak,
tovább is fejlesztik magukat.

Annak felismerése, hogy a racionális énjüket,
jól és kitűnően megélőket segítik általa, ahhoz
én még csupán, most jutottam el,
motiváló énnel születettként.

A motiváló oldalunk, énünk, a lelkes énünkből,
a szíves énünknek, az összetett energiáiból lett.

A telitett energia ennek, az ellentétéhez tartozó energia,
amikor már nem fér bele több, ugyanaz a hatás gyarapszik.
Hát megoldja azzal, hogy kicsurran, átvetül, ismétlésekbe
bocsátkozik, akár generációkon keresztül.

Hiszen, nem tanulta meg, a saját idejében, azt,
aminek, a hiányát már észlelte, hát nem fejlődött,
egy ideig megy körbe – körbe az üresben, azután lefele.

A megmondás, hogy oldjuk meg, ahhoz viszont,
szükséges lenne, egy megfelelő összeg, egy alap, mert lehetőséget,
nem kaptunk meg ott, ahova születtünk, ahol azóta is lakunk.

Ah, ami minden szinten kiszolgálna bennünket, akik ide születtünk.
Azáltal, a magunkénak is érezhetnénk, mondjuk, Paks városát,
mert ide születtünk, a nehéz saját és a ránk rakott, nehezítő
energiák által, itt emberesedünk.

Itt tanultunk meg a gyakorlatban, az adni tudást,
mert azt is hoztuk,
minta birtoklás energiáját.

A tisztelhetőnek maradni, a tiszteletet,
ahova még lehet, meg is adni, ez lenne az alap.

Hiszen, mi magunk már tudjuk tisztelni önmagunkat,
van önismeretünk, önbecsülésünk, emberismeretünk.

Itt fejlődhetünk, na hiszen, hova máshova, hát ide teremtettünk.

Azért is tettük,
a jót és a szépet, mert arra születtünk.
Na meg azért is.
hogy az öregedésünket,
annak megfelelően éljük meg, helyileg, ugyanitt.

Abban a minőségben, amit a szülőhelyünkre, a Hazánkba,
teremtettünk, nem több se nem kevesebb, az pont megfelelő,
amit hozzá adtunk.

Így tud megmaradni, az életkorunknak megfelelően,
az egészségünket megóvni igyekvő, egyensúlyunk.

Azt gondoljuk,
hogy ez az ország, a Hazánk maradhat, mert mindenki tudja,
hogy belőlünk lett, a Hazánk. Mi egyenként, adjuk hozzá,
az emberségünket, a tudásunkat,
a Világban sokan ismernek bennünket,
az eddig munkánk alapján, hát olvasnak bennünket most is.

Magyar Népnek neveznek bennünket, összetett hiteles,
valóságos tudás tükrözi a jelenlétünket.

Túl sokáig várakoztattak bennünket, kiteljesedni,
araszolva tudunk, van az Isten, hát még itt vagyunk.

Megoldjuk amit képesek vagyunk, a túlélést gyakoroljuk,
a pénz, a bevételünk szűkre szabott, igyekeznek kihasználni
bennünket.

Reménykednek, hogy a tudásunkat át és el vehetik tőlünk,
közben, mintha az nem is lett volna a mienk soha sem.

Arra utaznak, hátha feladjuk, vagy belehalunk, abba,
ami nem ránk van a saját Hazánkban szabva, igyekszünk,
túlélni, hiszen gondolkodó emberek vagyunk.

Alkalmazkodni a saját emberi méltóságunkon belül jól
tudunk, várakozunk, ha azt észleljük, hogy nem bírnánk
el, azt a ránk rakni szándékozó hatást, megállunk vegetálunk.

Nem általunk lett, azzá, amiből mostanra már,
a bizonytalanságot láttatja felénk, a megoldást,
a saját életminősünkre tőlünk várja, megoldjuk.

Sokan tudják már mi a feladatuk, gyakorolják a munkájukat,
a tehetségünk általi hivatásukat. Bár most, az elért,
életminőségünknek megfelelő pénz, hogy fejleszteni
tudjunk, nem áll a rendelkezésünkre.

Nekünk magunknak szükséges megtalálni a megoldásainkat,
hogy ne alázódjunk meg túlzottan, meg ne sérüljünk.

A nagyon alacsony szinten adott, lelakott, kiüresített,
megoldások, számunkra nem életszerűek,
túl sok embernek sanyargatóan hatnak.

Nem adhatjuk fel, keressük a megoldásunkat,
az önbecsülésünk adja, a számunkra is jó,
következő megoldásokat.

Előbb – utóbb, az összefüggésében látás,
meghozza, minden
arra beérett emberségesnek a sorsában ,
a jó minőséget, a megoldást,
remélhetőleg, van ahhoz is,
jó önismeretük minden szinten.

Emberismert, önismeret, önbecsülés, sorsismeret, a generációs jeleiknek az ismerete.

Tiszteletem. HeringesÁrpádnéPaks. https://julamami.com

Vissza a múltba, feltúrni azt is, amit kezelni majd,
nem tudnak, megrekedhetnek a saját és a generációsan
meg nem oldott múltjukban. Vagy jelen lenni érdemben,
a saját tudásunk szerint most, megélni azt, aminek a
megtapasztalása még lényeges számunkra.

Tán ki tetszettek próbálni, hogy amit ki tetszettek találni,
bebizonyosodott, hogy úgy, jól működik,
életszerű a gyakorlati életben is.

Nem csupán, egy fura elmélet volt az, ami átláthatatlan,
hát el lesznek benne sokan, vagy, mire kitalálnak belőle,
mert rájönnek semmi értelme, már belefáradnak, kiüresednek.

Elfáradnak, elfásulnak, nem reklamálnak,
mert nagyon erős az ami rájuk,
mindenhol ugyanúgy nem frissítően hat.

Elhasználódnak, a saját elért szintjük alá kerülve,
bele is betegedhetnek, viszont nincs másik hatás,
ami látható lenne, a sorsukhoz, az emberségükhöz,
ébresztőként hatna.

Tanulni, fejlődni, alkalmazkodni abban,
ami van és közben változik, a tapasztalás által,
a saját szintje, gondolkodva, jó minőségűvé lehet az élete.

Nem látványos az se, viszont,
mindenben változást hoz, amit addig teljesített,
a saját sorsában, adja az alapot, a megéléseihez.

Mindenkinek más a sorsa,
s a generációs feladata, hát más időben,
másképp éljük meg. Közben tapasztalunk,
ráébredünk, nincs mit tennünk,
gondolkodva szükséges élnünk, hogy túléljük,
azt, ami éppen most van.

Feladat az lesz bőven, naponta hozhat ismétléseket,
az megmutatja, hogy hol tartunk, az előző döntéseinkhez képest.

Mozgásban maradni, nem punnyadni, a sorsunk, generációs feladataink,
ott vannak a két tenyerünkben, látható mindaz, összefüggésében.

https://julamami.com HeringesÁrpádnéPaks.
Webtenyeres önismereti oktatásom.

Megtanulja az Emberlánya, én magam alkalmazkodom,

toleranciát és alázatot, naponta gyakorolva, tanulom, hogyan tudok boldogulni.

Most, a díjamat szükséges volt felemelnem, a változásokban, igyekszem,

feltalálni magamat, hogy az elért szintemen, a sorsomnak megfelelően,

tudjam a hivatásomat gyakorolni. Az oktatásomnak, a bevételéből,

meg is tudjak élni.

Amit megteremtettünk, azzal most nem tudunk mit kezdeni,

mert a megváltozott körülményekhez, nem tudtunk felkészülni.

Motiváló énünk szerint éltünk eddig, lelkesen, szívesen, gondolkodva,

hoztuk a döntéseinket, meg is lepődnek, akik megszokták, hogy szinte,

nincs is, racionális énünk.

Nem volt szükség rá, hát elszunnyadt, most élesztgetjük, a racionális oldalunkat,

nem biztos, hogy jól csináljuk, megtanuljuk, mert egyébként nem tudjuk magunkat,

úgy eltartani, hogy az emberséges tartásunkat is meg tudjuk magunk szerint, tartani.

Annyi bevételünk nincsen, amennyit az árak mentek felfele mindenben.

A megteremtettünkből nem tudunk megélni, hiszen ahhoz képest megváltozott minden.

Nem tudtunk a szintünknek megfelelően, hirtelen racionálissá válni.

Tanulunk hát, ha racionálisan nincs működőképes minta számunkra,

hát nincs mit követnünk, gondolkodva, alkalmazkodni hiába tudunk,

másik lehetőséget nem látunk, kimaradtunk a tervezésükből tán.

A saját elért szintünket megtartani lenne igényünk, most is, eddig is,

ide teremtettünk jót és szépet, nem tarthattuk meg magunknak.

Bíztunk abban, amit az aktuális helyzetekben mondtak,

most meg elvárják, mintha adtak volna hozzá annyi bevételt,

amiből úgy meg tudnánk élni, azon a szinten ahova elértünk.

Eddig sem tettük, azután sem fogunk, senkitől semmit elvenni,

de azt sem elnézni szó nélkül, hogy ami tetszik, abból,

kiszolgálják magukat, elvisznek, amit éppen akarnak.

Csupán azért, mert úgy tudják, hogy adni születtünk,

segítővé lettünk és adtunk, ahol akkor tőlünk,

elfogadni is jól esett, tudtuk mit teszünk azzal.

Ahova lehetett, a legjobb időben, a lehetőségeink határain belül,

elfogadhatóvá tettük, alkalmazkodni tudtunk, nekik megfelelően.

Amik, által mi is emberesedtünk, magunkra is költhettük volna, nem tettük,

mert amikor szolgáltattunk, annak volt díja, hát megéltünk belőle.

Nem szálltunk el, a nagy jólétet nem igényeltük, egyszerűen éltünk,

tanultunk és fejlődtünk azáltal is, ki nem üresedtünk, Istennek hála.

Tiszteltelem. HeringesÁrpádnéPaks. https://julamami.com

A tudásunk mögé helyezik magukat, mintha az a sajátjuk lenne,
úgy használják és csak,

a saját jólétükre fordítják, a tudásunkból, kényük,

kedvük szerint, kiszolgálják magukat.

Így a látszat az, hogy minden rendben van, kívülről,

mert feltételezhető, hogy a

megfelelő díjunkat is megkapjuk,

a teljesítményünknek megfelelően.

Kevesen gondolnák,

hogy úgy elbirtokolnak mindent és használják nyugodtan,

annak a hozadékát, mint a sajátjukat.

Gyakorihát, a magunk általi, kontrollált bizalommal lenni,

mert anélkül és a megfelelő tudás nélkül nem megy. Tanulni, fejlődni,

a megfelelő időben szintet váltani, ezek a kulcsok, a 2023. évhez.

Tiszteletem. Webtenyer honlapom is volt nekem.

HeringesÁrpádnéPaks. https://julamami.com

Az meg mi, hogy előszőr magadat szolgálod ki,

annyi pénzt biztosítasz magadnak,

hogy el ne fáradj, dolgoznod ne kelljen.

A múltbéli rajongók majd megoldják,

helyetted, bár nem biztos,

hogy rendesen megfizeted őket.

Elvárás feléjük, tőled, hiszen van hozzá

kiszolgáló háttered,

arra nagyon ügyelsz, hogy a babér mindenben,

maradjon továbbra is, meg neked.

Így az látszik, hogy mindenhez értve, gyakorlod a rád bízott, Népen,

azt amit magad is megéltél, valószínűleg, amikor még nem hitted el,

hogy bármit megtehetsz.

Az általad elképzeltekhez pótolják, a benned nem lévő tudást,

hogy a neked megfelelő életminőségedet, biztosítani tudjad.

Nem értük, csak az elvárások teljesítése miatt teszed azt,

emberismeret, önértékelés, önbecsülés, nagy szükség lenne azokra.

Mit jelent számomra a Haza, a legalapvetőbb,

ahova születtünk, oda is teljesítünk, bennünket

tükröz, az egyszerűségünk, még dolgozunk, mert

nem értük el azt, amiért ide, ennyit teljesítettünk.

A talpaim alatti talaj, a hely, amit belakhatok, úgy,

hogy ott, a sok kilónyi írásom és a föstéseim között,

jól érzem magam, alkothatok, ahonnan,

a Világ felé is, telefonon szolgáltathatok.

Teszünk a Hazánkhoz, hát önmagunkoz képest, jól teljesítünk,

hogy megmaradjon a Hazaszertetünk, közben emberesedünk.

Az adok – kapok a legjobb, teljesítünk, a tudásunkból,

azáltal és közben, tovább is adunk,

a jóból és szépből.

Az oktatásunk általi, történésekre odafigyelünk,

hitelesen, felelősen oktatunk. S külön kérésekre,

a sorsukra ráébresztve, oda fel is nevelődni segítünk.

Hiszen azzal, hogy gondolkodva élünk, a saját kontrollunk szerint,

önmagunkért és az oktatásunknak, a biztonságáért is teszünk.

A felelősségtudatunkat megtartva, jó minőséget adunk, úgy szolgáltatunk,

s amit abból megteremteni tudunk, a saját életminőségünkre is fordítjuk.

Hiszen önmagunkért, az életminőségünkre is oda figyelünk,

ahova szükséges jelezzük, hogy mások is figyeljenek arra,

amit felvállaltak, jó minőségben tegyék a dolgukat.

Nem született a Hazájába, se szenvedni, sem sanyarogni,

sem fölöslegesnek nem született ide, senki.

Egy Haza ez csak egy, óvjuk és a magunk egyszerű

módján, a jóval és a széppel, hozzá teremtünk.

Ah, ha nem szeretted meg, ezt a Hazát, mert másképp, a saját

kultúrádat képviseled csak, azt a magad idejében,

fel is lehetne vállalni.

de ha, fel meg nem vállalod,

akkor ugyan mit képviselsz itt, úgy mintha, értünk is

tennéd mindazt.

legalább ne árts, senkit se bánts,

magadra is aszerint vigyázz.

Ahogyan, az elötted is itt élő Népet,

bennünket ellátsz,

ne éljél magad se, különben annál.

Dolgozunk, haladunk, ahogy a

saját teremtésünk által tudunk, nem ártunk,

se nem bántunk, magunkra is jól vigyázunk.

Amikor már ahhoz is, megjön az eszünk, mindent megtanulunk,

amire szükségünk van, hogy egyre jobb minőségben tudjunk szolgáltatni.

Folyamatosan, fejlődünk, a saját életritmusunkban haladva,

egészséges egyensúlyban maradni igyekszünk.

A tudásra törekszünk, hogy idő előtt le ne épüljünk,

amikor szükséges, szintet váltunk, mert gondolkodó

emberek vagyunk. HeringesÁrpádnéPaks. https://julamami.com

Tiszteletem.

Heringes Árpádné. Most éppen,
egyéni vállalkozóként, gyakorlom a hivatásomat. Az meg jó is lenne,
hogy aki a változásokat eldönti, előtte próbálja ki. Életszerűen is,
működőképes-e az, amit éppen velünk, anélkül csináltat meg,
hogy ő maga megélte volna azt. Vagy legalább,
kaptunk volna tájékoztatást, vagy elég pénzt,
a megoldásához, amibe kerültünk a saját hazánkban.
Mi itt voltunk akkor is, amikor bennünket az itt élő,
gondolkodó Nép réteget, legyőztek, azért, hogy győzzenek.
Nem volt más lehetőségünk és most sincs,
csak ebben tudjuk elképzelni az életünket,
dolgozunk, hivatást gyakorlunk, alkotunk.
Miránk a haza akkor is számíthat, ha nem becsül meg bennünket,
lásson el bennünket a jó minőségű életünknek megfelelő pénzzel.
Legfeljebb elveszít a haza, vagy elgondolkodik rajta, ha mi nem teszünk,
beleteremtve ennyit naponta, emberileg. Tudásban, ide a hazába,
akkor nekik kell majd, ennyit dolgozniuk,
hogy egyáltalán hozzá jussanak, a munka területükhöz.
Lesz szükséges, a hivatásukat gyakorolva, szorgalmasnak lenniük,
ennyit, beleteremteniük és csak abból, amit a munkájuk által,
maguknak tudhatnak, megélniük.

Prevenciós a végzettségem. Nyugdíj mellett gyakorlom,

a tehetségemből lett hivatásomat, harmadszor is a

10. évben, napi gyakorlatban vagyok. Egyszerű emberként,

megtanultam alkalmazkodni, így, gondolkodva teljesítem,

mindazt, ami rajtam múlik. Ha így folytatom,
az informatika nyelvét, alkalmazását is, megtanulom. S amit elvárnak, a

 szolgáltatók, azért, hogy jól tudjak teljesíteni,

az értőknek, a legjobb tudásom szerint, oktatom.

Így, itt jól is vagyok, ahhoz képest,

amit képes teljesítek, magamért igyekszem,

megteremteni naponta.

 Legyen megfelelő,

bevételem,

az egyetlen,

a saját Hazánkban,

elvégzett munkám által havonta.

Vagy éppen az internet világából,

bejelentkezőknek szolgáltatom, azt,

 amit feltaláltam, jó minőséget ad, hitelesen.

A 72. évemet úgy élem meg, önmagamat is tisztelem, hogy tisztelni tudjam őket, akik megérdemlik a tiszteletemet. Elszakadt, eltávolodott, minden, nem áll össze,

az, amit megteremtettünk, a jóban és szépben, nem rólunk szól. Nem nekünk adja,

bevételünk nekünk, abból, annyi nem lesz, mint amit a hazánkba teremtettünk és már megérdemelnénk, hogy ugyanaz kapjuk vissza.

A legalacsonyabb szintre lettünk mindannyian rakva,

így amit egész életünkben teremtettünk, már felhasználtuk, a megélhetésünkre.

Kezdhetünk akár naponta, elölről mindent, amit addig

a Hazánkba úgy teremtettünk, hogy önmagunkért is

teremtettünk, amiért, mindannyian, nagyon sokat dolgoztunk.

Nem várhatunk semmit, ez ki lett jelentve,
hogy magunk vagyunk a felelősek, az életminőségünkért.

Eddig is úgy volt és tettük a dolgunkat, amit látunk, az viszont nagyon fura, csak magukért tesznek jót

és szépet. Miért nem tudnak változtatni, ki tudja, az már látszik, nincs a jóhoz és a széphez, a

gyakorlatukban adni tudás, hiányzik belőlük. Csupán, az van, amit megteremtünk, visszafelé nem megyünk, megtart

bennünket, a tudásunk, az amit itt a hazánkhoz teremtve feltaláltunk, naponta, a legjobb tudásunk

szerint, teljesítünk.

Hát továbbra is, igyekszünk, hogy legyen jó minőségű

életünk, már nincs kedvünk, a könnyen jöttekhez

hozzá adva, tolni a mások a szekerét. Azzal,

amit arra szintre, naponta, újra ismételve,

a tudásunk által átadni oda, úgy sem tudunk.

A tudásunknak megfelelő pénz mennyiség által

tudunk, mint összefüggésében látók, jól

boldogulni, hát a díjunkat ahhoz igazítjuk.
Sokat késtek azzal már, remélem

igyekeznek,
azokat mint lehetőségeinket pótolni.

Azon vagyok, hogy igazítsam folyamatosan figyelve

arra,

hogy a változásoknak megfelelő legyek, a hivatásomat

gyakorolva, közben, így, fejlesztem magamat is, napi

szinten.

Megmondom őszintén, jól esik az, hogy tudom azt,
amit át lehetne adni, a meglévő tudásuk mellé használhatnák, tudásként, az emberi tartásukra még figyelőknek.

Nem mindenki érti, azt amit, emberies jelnyelvnek

neveztem el, viszont megtanulható,

azon a szinten, be is tudható.

A mondataimhoz,

a magam által feltalált,

megfogalmazott, jó

minőséget nyújtó,

érveimből, állt össze.

A sok – sok használható szó,

az lett a szótáram, megtanulható.

Emberileg tartásosként, megtartva az emberi

méltóságomat, ad is,

mindaz nekem, napi gyakorlatom lett.

Jól működő marad, továbbra is tapasztalhatom

mindazt, így maradok hiteles, nem csak az életkorom.

Ahol más megfogalmazást várnának el, mint amit én

képes vagyok,

lefordítom, úgy, hogy a saját szintemen maradok.

Így azáltal is, behatárolt, a bevételi lehetőségem,

bíztam abban amit hallottam gyakran, jó lenne,

azt éreznem, hogy a nyugdíjam már eltart engem.

Megtartom hát, az emberi méltóságom, teszem,

naponta,

ahogy, magamért tudom,

gyakorlom a hivatásom, azzal

is, ha ide leírom, a napi tapasztalataimat, tán adok.

Viszont eltévedni emberileg nem lehet, mert adva van,

a lelkiismereti kontrollom, mint a belső emberi

tartásom, amit kifele is, tükröz a tudásom.

Így, tudom, hol vannak a határaim, túlozni nem fogok,

a sorsom szerint élem meg, én már, minden napom.

Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom, a hozzám

bejelentkező, éppen jelen lévőhöz, s akkor, csupán oda.

Nem ártok, se nem bántok, magamra is jól vigyázok,

ez bevált eddig, hát folytatom, én, alkalmazkodom.

Nem adom fel, igyekszem eltartani magamat,

aszerint fogom

megélni,

a túlélést,

már ismerem,

sokféle módon.

Nem

idegen az,

akkor se, ha a saját szülőhelyemen,

 14 év, óta, Pakson, csupán lakom.

Nem adom fel,

mert, a jót és a szépet, amit én is,

 a többiekkel együtt, ide, magunkért is, bele

teremtettünk, csupán, azt kérem vissza.

Abban a minőségben, ahogy azt adtam.
Valóban ennyire tetszik, hát miért nem ad ajánlatot erre,
hogy eldönthessem,
annyiért eladom-e.
Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.
Paksról a Hergál Házból. Szeretettel a Julamami védjegy. https://julamami.com

Heringes Árpádné prevenciós ev. 2010. évben, a julamami védjegy a nevemre került. heringesa1@gmail.com Ne másold le, ne vigyél el belőne változtass rajta, nem adom hozzá az engedélyemet, 2024. évben sem. https://julamami.com