Évforduló… 2017.02.20. julamami.com

Mond, te akin múlik,

hogy én írhatok-e

ide, vagy nem,

hogy

érzed

magad

akkor,

ha nem

juthatok az íráshoz be.

Isten óvjon mindenkit

attól, hogy többnek

érezze magát

másoknál.

Ne vegyed

túl komolyan

magadat, mert

hirtelen, a nagy

igyekezetedben

nevetségessé

is válhatsz.

Mert

úgy

nyújtsd a kezed, ha

azt te belülről is érzed.

Van már hozzá tisztelet,

mert ha olyanod neked

nincsen, akkor a kezed

inkább csak legyintsen.

Jobb legyintéshez

szokni, mint

megalázó

kezet

fogni.

Tíz év,

igen sok,

most meg

megint, tán

már unatoztak

azok, akiknek az ilyen

kisember kiszolgáltatott.

Tanulni nem akar, inkább

megint nekiveselkedik, s

ugyanazzal győzni akar.

Észre sem veszi, hogy

közben fejlődtek ám

igen sokan, sokat

tanultak is abból s

azóta,  ők az adott

lehetőségeiket is

kihasználták.

Pedig ott volt

előttük is, nap

mint nap, minden

lehetősége ezeknek.

Különös oktatás, nevelés.

No lám, hát így jártak,

„most” alaposan

le is maradnak.

Akiknek fontos már

a saját rálátása, sorsa,

ők megtanulnak élni a

mában, a „mostban”.

 2017. a mester éve,

 mindannyian hoztunk

tehetséget, abban

eljuthat mindenki a

 legmagasabb szintjére.

Onnan indulhat tovább a

következő évek elvárásainak a

 saját magára vetített teljesítésére.

Persze, ha mindegy, hogy mi lesz, majd

valami úgyis lesz, marad a tempó, akkor

biza bocsánatot is kérek, nem oda szólt ez.

Egy rajzom amiről mindezek olvashatók. 5. Életerő.

3. Az apa előző kapcsolatából született gyermeke.

  1. Az ölelő apa és a másik tőről jött két gyermeke,

ott az első gyermeke érzékenynek született meg.

4. Az apa és az ő generációs vagyoni helyzete.

A piros rajzom a párkapcsolatából jövő

két gyermeke, a toleranciája és a

több dologban való sikerei.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból, szeretettel.