Magad köré látsz-e, vagy csak mégy amerre visz a sejtésed,

ha nem értesz is hozzá, de felvállalod, dolgozni nincs kedved,

majd jól meghajtod ráérősen a saját ritmusoddal akit éppen.

Vagy ha nem is hoztad te, megtanultál-e, átlátni, kihallani,

másoknak nem ártani, magadra vigyázva gondolkodni.

Hátha ott neked a mostaninál szebb, jobb is lehetne.

Vagy csak beállsz kisliliként a nemlétező sorba.

Ki mit és meddig bírja, milyen körülötte a

működő minta, vajon az a jó minta.

Érett vagy-e az intelligensen

született gyermekedhez te,

ha észleled a hiányosságod,

hozzálátsz-e a tanuláshoz.

Néha elég ha figyelmesen

vagy a hétköznapjaitokban.

Vagy majd hordod te is a

kontrollálhatatlanná lett,

divatossá tett önjelölthöz.

Mond miért nem tanulod

meg azt amit nem tudhatsz,

te más tehetséget hoztál, így

abban vagy haladó a sikerhez.

Vagy attól híresedik a Hazánk,

hogy mennyi az elrontott élet,

kik nem érhettek a sorsukig se.

Mert nem kapták meg időben az

ő lehetőségüket a továbblépéshez,

a sikerük így odalett és tán végleg.

Miért is kellene elhülyülnöm nekem,

mit tud kínálni ahelyett amit nem ad,

 most jött meg, a sorsokhoz az eszem,

23 év után, sorsolvasó lett belőlem.

Mit jelent a Haza neked és milyen

érzés az nekem, az emberiesnek,

már ekkora emberismerettel.

Miért kellene nekem hinni

abban amit nem úgy látok.

Győzzél meg róla kérlek,

legyőzni könnyű engemet,

nem harcolok se ellened, sem

veled, hiszen az csak a te érved.

Lerajzoltam valami fontosat én,

hasznára lehetne a Hazánknak,

a sok azáltal meg nem rekedő

embernek, a kíváncsiaknak.

Miért nem tanulod meg amit

még nem tudsz a vezetéshez,

 a nép között, mi emberiesek,

itt élünk, a Hazánk nekünk.

Várjuk a szépet és a sok jót,

amit ide beleteremtettünk.

A gyermek a születésekor

hozza azt is amiben ő a

legjobb is lehetne.

Ha a szülő tudná,

miért is oda hozta

a gólya, mi az amit

neki ott kell és úgy,

megtanulnia, hogy a

régi punnyadásokat

feloldja, meg is oldja.

A gyermeknek nem

elég már, hogy nő

mint a gomba, azt

is tudja, miért nő.

A tapasztalatom

nem az, hogy az

életkornak lenne

ebben a leginkább

a nyomatéka, nem.

Ma már nem lehet

az mondani, hogy

maradj csendben,

mert te még csak

gyermek vagy,

nem jár a szó

meg neked.

Olyan tisza

őszinte az

a tekintet,

amibe bele

nem férhet,

a mellémenés.

Viszont a minta,

annak óriási a súlya,

mert ha más impulzus

nincs mint a jól bevált

semminek az üres volta.

Akkor az lesz az amit

továbbvisz, hiszen

nincs más hatás,

nem fogadná

be a miliő.

Neki kellene

alkalmazkodnia,

ha ahhoz alázata volna.

A fokozatosság, az elérésnél

a sikernek az átélése, nagyon

fontos minden emberi sejtnek.

Ha már rögzítette, fel is ismeri,

amikor megint aktuális lenne.

Önmagát így építhetné fel,

a saját aktuális szintjére.

Nem menne mellé se,

nem billenne meg sem.

Maradhatna az egyensúly,

nem kibillegve élne, hol így,

hol meg úgy, a mások hatása

tükrében, hanem a nehezebb,

de emberies ritmusában lenne.

Ha nem kaphat kellő táplálékot

 jó szóból, sikerből a gondolkodó,

akkor alaposan befele is fordulhat.

Tanuld meg a “most” működését,

a saját személyiségedre lefordítva.

Segíts magadon az Isten is megsegít.

Nem az a gond, ha nem hasonlítasz

másokra, hanem az, ha nem találod

mert nem is keresed önmagadat.

Ne hidd azt, hogy vége, fordulj és

meglátod, te kerültél az elejére.

Különös oktatás, nevelés neked,

neked, neked, aki már tudod, hogy

az életedből mi hiányzik még és mi

az ami, ha teszel érte, önmagaddá tesz.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel.