Magad köré látsz-e, vagy csak mégy amerre visz a sejtésed,
ha nem értesz is hozzá, de felvállalod, dolgozni nincs kedved,
majd jól meghajtod ráérősen a saját ritmusoddal akit éppen.
Vagy ha nem is hoztad te, megtanultál-e, átlátni, kihallani,
másoknak nem ártani, magadra vigyázva gondolkodni.
Hátha ott neked a mostaninál szebb, jobb is lehetne.
Vagy csak beállsz kisliliként a nemlétező sorba.
Ki mit és meddig bírja, milyen körülötte a
működő minta, vajon az a jó minta.
Érett vagy-e az intelligensen
született gyermekedhez te,
ha észleled a hiányosságod,
hozzálátsz-e a tanuláshoz.
Néha elég ha figyelmesen
vagy a hétköznapjaitokban.
Vagy majd hordod te is a
kontrollálhatatlanná lett,
divatossá tett önjelölthöz.
Mond miért nem tanulod
meg azt amit nem tudhatsz,
te más tehetséget hoztál, így
abban vagy haladó a sikerhez.
Vagy attól híresedik a Hazánk,
hogy mennyi az elrontott élet,
kik nem érhettek a sorsukig se.
Mert nem kapták meg időben az
ő lehetőségüket a továbblépéshez,
a sikerük így odalett és tán végleg.
Miért is kellene elhülyülnöm nekem,
mit tud kínálni ahelyett amit nem ad,
most jött meg, a sorsokhoz az eszem,
23 év után, sorsolvasó lett belőlem.
Mit jelent a Haza neked és milyen
érzés az nekem, az emberiesnek,
már ekkora emberismerettel.
Miért kellene nekem hinni
abban amit nem úgy látok.
Győzzél meg róla kérlek,
legyőzni könnyű engemet,
nem harcolok se ellened, sem
veled, hiszen az csak a te érved.
Lerajzoltam valami fontosat én,
hasznára lehetne a Hazánknak,
a sok azáltal meg nem rekedő
embernek, a kíváncsiaknak.
Miért nem tanulod meg amit
még nem tudsz a vezetéshez,
a nép között, mi emberiesek,
itt élünk, a Hazánk nekünk.
Várjuk a szépet és a sok jót,
amit ide beleteremtettünk.
A gyermek a születésekor
hozza azt is amiben ő a
legjobb is lehetne.
Ha a szülő tudná,
miért is oda hozta
a gólya, mi az amit
neki ott kell és úgy,
megtanulnia, hogy a
régi punnyadásokat
feloldja, meg is oldja.
A gyermeknek nem
elég már, hogy nő
mint a gomba, azt
is tudja, miért nő.
A tapasztalatom
nem az, hogy az
életkornak lenne
ebben a leginkább
a nyomatéka, nem.
Ma már nem lehet
az mondani, hogy
maradj csendben,
mert te még csak
gyermek vagy,
nem jár a szó
meg neked.
Olyan tisza
őszinte az
a tekintet,
amibe bele
nem férhet,
a mellémenés.
Viszont a minta,
annak óriási a súlya,
mert ha más impulzus
nincs mint a jól bevált
semminek az üres volta.
Akkor az lesz az amit
továbbvisz, hiszen
nincs más hatás,
nem fogadná
be a miliő.
Neki kellene
alkalmazkodnia,
ha ahhoz alázata volna.
A fokozatosság, az elérésnél
a sikernek az átélése, nagyon
fontos minden emberi sejtnek.
Ha már rögzítette, fel is ismeri,
amikor megint aktuális lenne.
Önmagát így építhetné fel,
a saját aktuális szintjére.
Nem menne mellé se,
nem billenne meg sem.
Maradhatna az egyensúly,
nem kibillegve élne, hol így,
hol meg úgy, a mások hatása
tükrében, hanem a nehezebb,
de emberies ritmusában lenne.
Ha nem kaphat kellő táplálékot
jó szóból, sikerből a gondolkodó,
akkor alaposan befele is fordulhat.
Tanuld meg a „most” működését,
a saját személyiségedre lefordítva.
Segíts magadon az Isten is megsegít.
Nem az a gond, ha nem hasonlítasz
másokra, hanem az, ha nem találod
mert nem is keresed önmagadat.
Ne hidd azt, hogy vége, fordulj és
meglátod, te kerültél az elejére.
Különös oktatás, nevelés neked,
neked, neked, aki már tudod, hogy
az életedből mi hiányzik még és mi
az ami, ha teszel érte, önmagaddá tesz.
Magyarországon, Pakson a Hergál Házból.
Szeretettel.