Bocsáss meg apám, nem akartalak megbántani téged!

Mi csak éltünk egymás mellett úgy, mintha minden

rendben lenne, te siettél mindig, hogy nekem több

legyen, nem kérdezted meg, mit gondolok arról én.

Kilakoltatták ma a házukból a legjobb barátomat

és a családját, így dönteni kellett, munka nincs,

ha maradunk, rövidesen leépül a tartásunk.

Tudod, gyermekként, az apja meg te a

  a legjobb barátok voltatok a faluban.

A lánya az én szerelemem lett,

akit eltitkoltam előled,

nem akartam veled is

 megküzdeni érte.

Nehéz volt nekem

őt megismernem,

mert én a te

fiad voltam,

az ő családjának és

az ő szemében, de nem

adtam fel, bizonyítottam.

Megtetszett nekem az

 ő családjuk összetartása,

az egymásra figyelésük,

a bennük meglévő szeretet.

Máshonnan hozattál nagyon

olcsó munkaerőt, nem adtál

nekik már egy éve munkát.

Megsértődtél akkor

rá, mert nem

dolgozott

neked sem,

barátságból

se fillérekért.

Mivel elvártad

másoktól is, hogy

haragudjanak veled,

így már nem kapott

munkát itt senkitől sem.

Nem divat már a szakértelem,

nem becsülik meg a jó szakikat,

mondogatja ő gyakran, pedig a

szaktudás csínja-bínja ott van.

Apa az én „mérnökszemem”

látta, hogy milyen lelkiismeretesen

dolgoztak, kifogástalan minőségben.

Két nyáron is, amikor azt mondtam

gyakorlaton vagyok, náluk hordtam

én a maltert, amikor meg szükséges

volt, használtam a mérnők eszemet is.

A nagyapámnál tegnap is jártam, ott van,

küldte neked, egy boríték volt a kezében.

Éppen azután, hogy odaértem ment

el a lélek belőle, a fiamnak add oda,

mondta mosolyogva, szerettem őt.

Amikor az én levelemet elolvasod,

a napirended szerint én már vonaton

ülök. Jó hasznát veszem majd idegenben,

a kitűnő egyetemnek, a nyelvismeretemnek,

hiszen sokat utaztál velem, hogy más nyelveken is

 beszéljek, a taníttatásommal is adtál lehetőséget.

Köszönöm a sok jót és szépet, amit kaptam tőled.

A nagyapó hamvairól majd értesítenek téged apa,

nem várhattam vele, el kellett döntenem helyetted.

Nem bontottad ki azt a sok lezáratlan borítékot se.

A bankkártya amit a nyárra nekem szántál ott van,

köszönöm neked, de nem fogadhatom már el apa.

Megéltem általad nagyon sok jót úgy, hogy semmit

nem tettem érte, az a te életed, a sorsom nem az.

Megtaláltam a motivációmat apa, teremtenem kell

a nincsből, fontos tudnom, hogy mennyit érhetek el.

A nagyapám is idegenben kezdte, hazajött időben,

ott van a műhely, kezdeni kellene valamit vele apa,

talán valakinek éppen jól jönne, mert neki nincsen.

Majd értesítelek hol kaptunk munkát csapatostól.

Lenéz az asztalára, a borítékok halmaza olvasatlan,

mindig csak halogatta, majd holnap, mindig sürgős

dolga akadt, a borítékok megvárnak gondolta…

 Nem veszítheti el azt, akiért az egészet,

mindenáron, semmit és senkit sem

nézve, ilyen teljes egészre megcsinálta.

Azt hitte ez nemcsak az ő nagy álma…

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból

szeretettel.