Megelőzés,

megelőzés és a megelőzés,

megelőzés, megelőzés, megelőzés.

A Világ különböző pontjáról jöttek be

ők a skype julamami.julamami oldalra,

nem ismerték egymást, csupán az

volt a közös, úgy döntöttek, nálam

az oktatáson, általam is nevelődnek.

Gyakorolták a saját szintjükön a létet,

pedig egymástól nagyon különböztek.

Vidámak voltunk sokat nevettünk ott,

azóta sem tudják ki honnan volt bent.

Leolvastuk mi azokat a tenyereket,

amiről, ha látta volna olyan valaki,

aki még sosem látott olyat, sokat

mondóan láthatta volna leolvasva.

Emberies jelnyelvnek neveztem el,

reménykedtem, oktathatom, nevelek

ezzel, aztán hirtelen megváltozott itt

és minden, így megint elölről kezdem.

Hát reménykedem, hogy a 66 évem,

nem tűnik most meg soknak ehhez,

minden megvan hozzá a tudásban,

csak a pénzt kell megteremtenem.

Magyarosan Agyalós Julamamival,

tán lehetne sportot csinálni belőle,

a lelkesek, szívesek agytornájából.

Eladó a más országban élőnek, aki

magyarul érti és gondolkodik ezzel,

több lesz, hiszen különleges, egyedi.

Vagy, ha az én Hazám nem vevő erre

akkor eladom, olyan embernek, aki

érti, hogy mit kap ezzel a pénzéért.

Jó nagy lelki gubancban van az aki,

elhiszi magáról, hogy ő már valaki.

Felterelgetik maga fölé, hogy ne

tudja kontrollálni, onnan hagyják

majd hirtelen egyedül leevickélni.

A rosszindulatú még el is hiteti vele,

hogy olyan nagyon magas az ő szintje,

majd ő megteszi azt amit kell helyette.

Úgy a lefele utat sem tudja kontrollálni,

nincs meg a fokozatosság óvatossága se.

Hosszú, alapos, tiszta, annak a módja, ha

 nem hitte el, azt is nyugodtan csinálhatja.

Ismerem mint a tenyeremet, te is

ismered-e, mert annál pontosabb,

mint a te saját tenyered nem lehet.

Látszik már alaposak, a gépiesedést,

hozzák divatba, nincs bennük finomság,

szép kis minta mondhatom, íme látjátok,

ha nagyon igyekeztek ilyenekké válhattok.

Úgy születtünk mi a legtöbben, bennünk is,

ott van egészségesen a lelkesként, szívesen

gondolkodó, adni tudó, nem tanuljuk, hozzuk.

Megtanulható az igaz valód, ne mondjál le róla,

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

 tudod-e a belső finom jelzésed nem ellenséged.

Sok múlik azon, ki milyen módon ússza azt meg,

ki ne neveljék belőle a legszebbet, a legjobbat,

amire építhetné az életét, tartás, méltóság.

Ha nagyon erősen, a nemlétező sablonban

kell nevelődnie, akkor bizony előfordul,

pont azt nevelik ki belőle, amiben ő

a legjobb lehetne, ha kibontakozni

gyermekként lenne elég ideje.

Kinek hol van az a határa,

amiben erősödhetne,

erős lelkű felnőtt

lehetne belőle.

Ha csak azt

hallja, hogy

miben nem jó,

egy idő után el

is hiszi, azt rögzíti.

Nem igyekszik azon,

hogy megváltozzon,

hiszen olyan erősen

kapja már a kritikát,

mást már nem is lát.

Nem vagy elég jó,

nem fogadsz szót,

aztán mihez képest.

Nem fordíthatnánk

meg, mi hibádzik ott

belül, mit is lehetne

változtatni önmagán.

Amikor leolvasom a

tanácsadáskor azt ami

 látható, arra vonatkozik,

ami a legfontosabb, nem

azt hallom, nem úgy van.

A 2017. évben vagyunk,

annak megfelelően lenne

szükséges gondolkodnunk.

A régi és nem jól működő

sablonok elkoptak és hála

Istennek, miért gyártotok

újakat, hisz nem szerettétek

a régieket sem. Nem változtak

a kedvetekért meg, ha elértek

valamit, azt hiszik készen vannak.

Pedig a folyamat nem állt meg, ők

lehet, hogy nem tudnak többet,

nincs bennük arra tehetségük.

Ahhoz vagytok szokva, hogy

elvárnak és nem adnak, nem

láttatok olyat, nem hiszitek el,

hogy belülről jövő minden jelzés.

Pedig, ha kicsit elcsendesednétek

és a saját hangotokat meghallanátok,

lehet el is szégyenlenétek magatokat.

Mert másnak már régen nem hisztek,

mint a fejetekbe vettétek, hogy minden

körülmények között, ti mindenben a legjobbak

lesztek, ha törik, ha szakad, ráerőltetitek a többiekre.

Csinálják úgy, hogy nektek az legalább látszatra jó legyen.

Nem terveztek szerintük, csak szerintetek, csak értetek.

Nektek jó legyen, kit érdekelnek, hogy vannak a többiek.

Ha nem sikerült, megkapni a tiszteletet, hát majd tesztek

róla, hogy akkor is tisztelni fognak benneteket. Lefordítanám,

ha szeretet bennetek nincsen, akkor a kezeitek inkább csak

legyintsenek, jobb észrevétlenül tehetségesen élni, mint a

hozzá nem értők szerint, hol ide, hol oda rángattatva lenni.

Ugye azért, nem hiszitek, elég a látszatra jól nevelt nektek, akkor

ott hibádzik valami belül, még önmagatokat sem ismertétek meg.

Tökéletes csak az Isten, az ember, ha akar tesz érte, kiteljesedhet,

de az mások erős hatására, csak az elvárások miatt, nem fog menni.

Ha nektek nem sikerült elérni, majd a következő generációkra jól

rávetítitek, de akkor is működnie kell annak amit elképzeltetek.

Senkit sem érdekel közben, hány gyermek veszik el ebben a

mondvacsinált csatározásban, hiszen túl viszik őket a saját

egészségesen lelkes, szíves, gondolkodó határaikon.

Mások szerint kell élniük, mások mondják meg,

milyenek legyenek, nem veszi senki sem a

fáradtságot arra, hogy megismerje őket.

Vagy a generációs jeleiket, feladatukat

ismerve, nekik teljesítenie is kellene.

S annak megfelelően nőhessenek,

mit hoztak mint tehetséget, az

lenne az első, hogy aszerint

erősödjenek fel.

Azután jöhet a

következő ami

az éppen ott soron

van, nem kötelező

de legerősebb hatás.

S így tovább, eszerint

felépülhetne bennük az

a szép egészséges, lelkes,

szíves, gondolkodó váruk.

Komolyan kellene vegyék

őket a felnőttnek mondottak,

akik fejlődni nem akarnak, mert

azt hiszik, azzal, hogy korosabbak, az

már elég, a felnőttséghez készen vannak.

Nem veszik észre a gyermekek már

tisztán látnak amikor megszülettek.

Minél erősebb a külső hatás rájuk,

annál erősebbek lesznek belül,

hiszen másba kapaszkodni

nem tudnak, mint ami a

 velük született és hozott.

Ne neveljétek ki belőlük azt,

ami adja a tartásukat, hogy a

méltóságuk is megmaradjon.

Arra már lehetne alapozniuk,

ha felismerné néhány felnőtt,

jól boldogulhatnának, ha azt is

meglátnák amit még nem látnak.

Mert bennük nem születetten van,

megtanulták a mások szerinti igazat.

Mind adni születtünk, adni jöttünk,

hát miért nevelik ki a hozzá nem

értők belőlünk, a legfontosabb

erényünk, miért igyekeznek

ennyire, átvinni azt üresbe.

Felelős vagyok önmagamért,

azokért akiket rám bízott az

Isten, olyan feladatot vállalok,

amivel jól boldogulok, hát teszek

érte, hogy nap mint nap fejlődjek.

Először önmagamtól várom azt

el, ha elbírok azzal a feladattal,

akkor megnézem, a másikban is,

van-e annyi lelkierő mint bennem.

Ha nincs, segítek neki ahhoz fel is

nőni, amiben ő is elérhetne a legbe.

Miért lenne sikeres csak egy ember

és szinte mindenben, akkor meg a

többiek miért születtek volna, ha

 nekik nincs sikerük semmiben.

Gyorsan habzsolva mindent oda,

ha már megszokhatta, nem akar

lemondani róla, pedig minden

ami lehetőségként adott

is, újra elölről kell kezdeni.

Alázat, alázattal fűszerezve,

anélkül nem fog menni semmi.

Amikor már csak kapni akar,

azonnal látni az eredményét

annak amit addig oda beletett.

A motiváció hiánya, bármikor

bekövetkezhet, különböző

hatások miatt, ha a hozzá

nem értő, elvár és nem ad.

Tudás nélkül, csak katyvasz.

Valószínűleg az már a tenni

nem akarás, az ellustulás, a

csak nekik, értük szóló hatás

miatt, mert nem kapták meg

ők sem időben a „szeretetet”.

Arról szól minden, nagyon korán

kiüresedhetnek a gyermekek, ha

nem adni tudó szeretetben nőnek.

Tanulj, fejlődj, ismerd fel még időben,

ha túlviszel valamit, árthat annak aki

ki van szolgáltatva neked, pedig nem

is érted még, mit vársz és mit várhatnál el.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

neked aki már érzed, valami jól jönne, hogy megértsed.

Szombatonként bejelentkezve érkeznek az oktatásra,

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban, vagy online,

ha bárhol is éltek a számotokra otthont adó, nagy Világban.

Szeretettel.