Időben rájöttem, adjam a szeretetet, ha körülöttem nincsen.
Gondolom vagyunk vele jó sokan, akik adni születtünk és
tesszük is a dolgunk, s magunkról közben lehet, hogy meg
is feledkezünk. Van aki odáig eljut, hogy másoktól várja azt,
amit önmagáért kellene megtennie, a boldogulása érdekében.
Hiszen ki tudhatja nálunknál azt jobban, mi az ami hiányzik,
mint érzés ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.
Van akikben felfokozódik az önzés és a szerzésvágy, mások
meg folyamatosan a többiekre is gondolnak, így jóérzéssel vannak.
A tolerancia az, amit ha nem hoztunk, bizony meg kell tanulnunk.
Van amiben egész életünkben alázatot gyakorlunk, mert
tudjuk, hogy önmagunk felé és generációsan mit kellene
megtanulnunk, ahhoz, hogy teljesíteni tudjunk. Boldogan
vettem tudomásul, hogy mit is fedeztem fel, mennyit segíthetne
az embereknek. Ha ismernék a sorsukhoz vezető utat, a saját és
a generációs feladataikat, hogy ki tudjanak teljesedni az életükben.
Már látom, hogy nem engednek be az oktatás környékére sem,
hasznos lenne, miért vannak a hiányok, mit üzennek a többletek.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, agytréning azoknak,
akiknek nem mindegy, hogy teljesíthetik-e, vagy nem is ismerhetik
meg a saját sorsukat. Ugyan mi adja majd az alapjukat az ő
sarjaiknak.
Ezért eladom a tudásommal együtt járókat, működésbe hozva, sok
ember által, igazán felemelő érzéseket válthatna ki az emberekből.
A saját családjukban és a hivatásuk tekintetében, ha magyarázatokat
kapnának az eddig megmagyarázhatatlanokra. Hiszen minden egy,
kicsiben és nagyban ugyanaz a lenyomat van.
Különös oktatás, nevelés…
Két oldalunk van,
amit először csinálnunk
kellene, azt hoztunk ismerjük,
tudjuk mit és hogyan csináljunk.
Különös oktatás, nevelés…
Amikor az elfogyott mint feladat,
hozzálátunk a másikhoz, ami éppen
akkor hétköznapi szinten is adott.
Amikor már boldogulni tudunk,
szinte boldogok is vagyunk,
mert csak a gyakorisága
különbözteti meg,
egybe is olvadhat.
Magyarországról,
a Hergál Házból,
szeretettel.
