Mit is mondhatnék… 2017.05.18. https://julamami.com

Mit is mondhatnék, hiszen én magam is egy naponta

tapasztaló oktató, nevelő volnék, rajtam van a fék.

Ez bármikor bárkivel megtörténhet, ha nincsen ott

 ahol az is  kellene legyen, életszerű emberismeret.

Ha azt gondolod, a 66 évemmel ehhez már öreg

vagyok, ne tévedj el ebben, ha nem ismered fel.

Nem lettem nagy ember, bár a vezetéknevem az,

megtanultam viszont, az egyszerű az a nagyszerű.

Sorsomban kiteljesednék már én is, megcsinálom,

nincs más dolgom, mint, most ELADÁSRA felkínálom.

Alkalmazkodni tanultam meg tán életemben legelőször,

így tarthatok most, itt a megcsináltam előtt egy lépéssel.

Ne hidd el, ha azt mondanák, valakivel közösködnék én,

nem tennék olyat, mert az nekem veszteséget okozna.

Egyedül kaptam ezt a fajta rálátást, kihallást, megérzést,

egyedül viszem és tanítok sokakat oktatni, ha eladtam.

Jó üzlet lehet valakinek, aki átlátja, van üzleti érzéke,

nekem nincsen, bebizonyosodott ez már életemben.

Figyelj, ha a lelked jelez, a szíved adná a tudtodra.

nem jól van ez, valami nincs az életeddel rendben.

A gondolkodó agyad már eldöntené, tanuld meg,

azt, amivel mint tehetséggel, nem te születtél.

Ne várjad meg, amíg rád kiált a lelkiismereted,

hogy ha nem gondolkodsz, nem áll ki melletted.

Mi lesz veled, ha már a megelőzés nem segíthet,

nem tudhatod meg, emberiesként élni minőség.

Ha elengednék végre a pénzes lehetőségeket és

mindenki tudhatna róla és lehet lehetősége, hisz

sokféle tehetséget hordoz és régóta, ez a „Nép”.

Boldogulnánk a saját tehetségünk által és mind,

aki még nem rekedt meg és végleg a semmiben.

Kiátszik, amikor a hozzá nem értők, de divatosak

belenyúlhatnak a tehetségesek sikerenergiájába,

már csak idő kérdése és le lesznek ők cserélve.

Tessék mondani, ez meg itt kinek a saját szintje,

összehúznunk magunkat még mennyire kellene.

Ez a Haza a minénk mindannyiunké, akik ide bele

teremtettük a szépet és a jót, lelkesen, szívesen,

nem hagyjuk el, kivárjuk azt a minőséget, amit

mi beletettünk, amitől olyanná lett a Hazánk.

Nem engedjük el, hiszen tiszteljük, szeretjük,

itt éltünk színesen és eltérően, mind máshogy.

Sokfélék is vagyunk, másban tehetségesek és

szorgalmasak, a minőséget adni tudó „szakik”,

látszik, minden mindegy, elég a „betanított” itt.

Azzal ébredtem, hogy vajon aki csak önmagát,

csak az övéit, rajongóit, tisztelőit, teljesítőit,

tiszteli  és szereti, a Hazáját szeretheti-e.

Átláthat-e, kihallhat-e, gondolkodó-e,

nem az ő gondja, ha csak maga köré lát.

Mivel a Haza mi magunk, a Hazánkért

tevékenyek és most aggódok vagyunk.

Hiszen látszik, nem értik most a Hazát.

Most így, hogy leírtam az jutott eszembe,

van-e jogom nekem, szeretni a Hazánkat,

hiszen kisember vagyok az a bujtatott fajta.

Aki nem mutathatta meg a saját Hazájában azt,

hogy mit talált fel. Vánszorgok, araszolok, ha úgy is

néz  ki, hogy segítséget kapnék, lehetnék itt meg ott.

Amikor másra bíztam azt, magam kell mindent kézben

tartsak, mert azonnal kiszolgáltatott leszek, hiszen nem

így gondolkodnak mások, önmaguk után mennek még  csak.

Nem látják át, hogy a kisember, ha nem tartozik se ide, se oda,

mert megtanulta, csak biztonsággal araszolva, nem lenni másnak

kiszolgáltatva, hiszen ők még nem értik, mit is adott az Isten nekik.

Nem veszik komolyan annak a fontosságát, amit feltaláltam, hiszen

azt látják, nincsen, nem lett tengernyi pénzem, csak a tudásom van.

A legtöbb ember meg, aki még nem tapasztalt olyat, csak azt tartja

fontosnak, ha azzal amiben neves valaki a pénze is legalább akkora.

Ez lett valamiért hitelesítve, igen ez biztosan működik egy olyan

Hazában, ahol a  bizonyítottan tehetséges kisember is számít,

nemcsak azok, akik a

 belső körben vannak,

teljesítenek az elvárásokból, rajongásukból jól megélnek.

Nem tudom mekkora a fék rajtam, jobb, ha nem is tudom,

nem szeretném elhinni, mások úgy működhetnek mint az

Isten, ott lenne a kezükben minden és egy gondolattal,

áthúzhatja mások életét, a feltaláltja” fontosságát.

Anélkül, hogy értenének hozzá, át is látnák, vagy

megismernék azt, aki itt a Hazájában találta fel.

Emberismerőként, toleránsként, elemzőként,

oktatóként, nevelőként, föstőként, faragóként,

Sorstalanná, Hazátlanná csak nem válhatok.

 Tapasztaltan, életszerűen Emberismerő

és Hazaszerető vagyok.

Hiszen, tán pont azért

jegyezték meg a nevem,

mert annyi embernek már

segített ez a nevelési forma.

Maguktól az emberektől jött

a tapasztalás lehetősége nekem.

Hiszen megtiszteltek és ide eljöttek,

a tanácsaimért, megkapták és mentek.

Valaki aki fontos volt itt, megirigyelhette,

azt, hogy a semmiből teremtek szépet és

jót, s gondolom megtehette, lefékeztetett.

S csak forgok itt körbe, mint a kikötött ló,

aki jól végzi a dolgát, azért hagyják, de

nem változtatnak, mert nem értenek,

ahhoz, hogy ha elengednék mi lenne.

Pedig itt teljesedtem ki, megcsináltam.

Nem szeretnék, hogy tudjanak rólam,

nem vállalnak fel, hát csak itt lakom.

S a Világban többen tudnak rólam,

olvassák azt amit leírok reggelente,

mint a Hazámban a szülőhelyemen,

nem juthatott el oda, hogy beszéljen

róla bármi, amit hallgatnak, olvasnak.

Hát így jártam, a saját szülőhelyemen,

amihez nem kevés jót és szépet tettem.

Valakik döntöttek felettem, nem létezem,

hát elengedtem ezt is, elfogadtam, rendben.

Mindenkinek kívánok, jó egészséget, szép és jó

életet, amiért sokat tettek, éljék megérdemelten.

Szeretettel felkínálom oktatásra az Emberismeret,

című tréningemet és a Tolerancia, tréningemet,

az Emberesedj, tréningemet nem merném.

Hiszen ott alaposan nevelődnek önmaguk

szerint teszik, nem könnyű átlátni azt a

sok mindent, amit addig tájékozatlanul

is megtettek, mások felett eldöntöttek.

Felszínen élni, kikerülni a nehezet, azt

is lehet, de az élet az maga, a nehézben

is meglátható fejlődési lehetőségek…

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.