Kilóg az ujjam, mutatja az anyjának,
reménykedve, hogy ad pénzt újra.
Veszünk fiam, ahogy csak lehet,
bírd ki még egy kicsit kérlek,
befizettem minden pénzem,
hát most nem tudok venni
semmit sem, nem megy.
Nem szól róla aznap
este már, meg későn
is jött haza az anyja.
Ők gyerekek már
alszanak addigra.
Azzal vigasztalja
magát, hogy vannak
olyan családok, ahol
szép cipőben járnak
a gyermekek, de az
anyjukat csak hetente
látják. Mert külföldön
dolgozik, s nem jöhet
gyakrabban onnan haza.
Az apjuk meg bánatában
iszik, mert nincs munkája
és arra kell várnia, hogy az
asszonya tartsa el a családot.
Az ő apjuk belélegzett valamit,
hosszan volt beteg, meg is
halt, akkor már hosszú
ideje nem volt munkája.
Sok elment a gyógyszerekre,
az anyja igyekezett mindent
megadni, hátha van remény.
Még mindig folyik a pere,
halogatják nem fizetnek.
A bank a házukat elvitte,
nem lakik senki benne,
de nem költözhettek
vissza az otthonukba.
A tejet a kisebbeknek
otthagyja, nem issza meg.
Gondolja szórakoztatja
magát egy kicsit ma,
sem megy ilyen
lyukas cipőbe
az iskolába.
Már eleget
csúfolták
miatta.
Összeszed, jó
sok lapos kavicsot,
majd azokat a vízszínén
futtatja, nincs más dolga.
Azokat dobálni jó mulatság,
bár a vízszínén, úgy eldobni,
hogy néhányat pattogjon is,
azt nem mindenki tudja.
Föltűri az inge ujját,
jólesően vájkálgat a
sóderkupac aljában.
Igazán méreteseket
is talál. Fölemeli a
karját, gondolja,
kipróbálja, mit
csinálna a lapos
kavics ott az úttesten.
Az üres úton, de el is veti az
ötletét, eszébe jut, nagy
baj lehetne belőle.
Megpakolja a
zsebeit,
jó nagy bögyöt is
csinál a pulóveréből, azt
is telerakja, ott nem
hagyna egyet sem.
Nyomja magát az
emelkedőn felfele,
ezen a benzingőzös,
szúrós szagú reggelen.
Valahogy, fura öröm
szaladt át a lelkén,
de a szívéhez érve,
megrekedt, nem
győzi lefékezni.
A féktelenül
gyermeki, de
vad gondolatait a
gondolkodó agya.
Mi lenne ha egyet,
csak úgy, kipróbálna.
Egyre nagyobb a reggeli
forgalom, csurognak a szép
nagy autók lefele, hát a sorsa
meg is oldotta, nem dobhatja el.
Azért kivesz egy méretes kavicsot,
ránéz az egyik szemével, a másikkal
meg az úttestet vizsgálgatja.
Lassan lefékez mellette,
az autócsoda, meglepődik,
de csak egy picit. Ahogy az
ablak csurog lefele, látja a
nem tetsző tekintetét a
sofőrnek.
Meg ne tedd,
ezen meglepődik.
Vajon beleláthatott
a fejébe, netán az is
meglátszik rajta, mi
volt a szándéka a
lapos
kaviccsal.
Nagy bajt
csinálnál vele,
te gyerek, el ne
dobjál itt egyet se.
Menj a vízpartra, ott
is jól nézz körül, hogy
mielőtt eldobod, azzal
ne ártsál ott se senkinek.
Nem válaszol, örül, hogy azt
megúszta baj nélkül, hátrál
és el is somfordál onnan.
Azért odébb, maga elé
sercint egy rendeset.
Motyogja mi legyen,
azzal aki odaszólt neki.
Aztán belátja, időben volt
a figyelmeztetés, itt tényleg
nem tud eldobni egyet sem, még
bajt csinálna vele szegény anyjának.
Pedig van annak elég baja, gondja, a sok
testvérével meg vele is, kesereghetne.
A sofőr a kávézásos szünetben úgy
meséli el a történetet, a kollégáinak,
hogy azt érzi, még nincs az befejezve.
Elmeséli a főnökének a hazafelé úton,
ő meg kíváncsi az egész történetre.
Másnap megkéri az útvonaluk arra
legyen, amerre az történt tegnap.
Áll a lyukas cipőjét már átgumizta,
hogy akkora szégyen már ne essen,
váratlanul elhagyná a cipő a talpát.
Jólesően átsimítja a zsebében
a kavicsokat, megvannak hála
Isten gondolja, közben egy új
szép autó gurul arra.
Lelassít mellette, ő
meg úgy kedvetlenül
odaveti a tekintetét.
A lehúzott ablakból
kiszól egy hang, mond
hányas cipőt hordasz.
Meglepődik mert nem
tudja, az anyja vásárol
nekik mindent, ő tudja.
Kicsit azért körülnéz,
nehogy megszégyenüljön,
hogy nem is neki szóltak onnan.
Neked szóltam mondja, mit akarsz
azzal a kaviccsal, itt eldobni nagyon
veszélyes volna, ugye te is tudod.
Ha van kedved, bemehetnél oda az
átellenben lévő boltomba, add oda ezt,
vigyázzál rá, ezért ott kaphatsz valamit.
Elfogadja, nem érez semmi rosszat felőle,
átszalad majd el ütik, nem megy el a zebráig,
aztán már bánja, éppen csak, hogy megússza.
Másnap csurog a szép autó lefele, a gyermek
meg táncoló léptekkel, mintha ő nem is a földön
járna, boldogan siet már elébe, alig várja, az ablak
csurogjon már lefele. Kinézve, egy szerényen, de jól
öltözött gyereket lát. Köszönöm szépen magának,
ember, mondja jólesően, odaadnám a kavicsaimat,
hátha jól jönne dobáláshoz a maga pihenő idejében.
Boldogan szalad az iskolába, jaj, be ne csengessenek,
az autóban ülőnek előjön egy emlékképe, egyszer ez
megtörtént már, csak másabb körülményekben vele…
Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, online.
skype julamami.julamami, julamami@gmail.com