Győzz meg, legyőzni könnyű
ám engemet, nem harcolnék,
se veled sem ellened, hisz az
oktatásomnak lehetőségét
keresem, amíg meglelem.
Prevenciós a diplomám,
teszem amire születtem,
már a megelőzésben,
rajzoltam le azt amit
feltaláltam, oktatom.
A gyermek csak kicsi,
nem gügye, ha
odafigyelnél,
lehetne
tanulni
is tőle.
Add neki a
napodat, ha
megteheted,
ha szeretné azt.
Legyél csak neki.
Voltak oly napok,
amikor jobb volt,
ha nem főztem.
Annyiféle
emberrel
találkoztam,
olyan sokféle
energia kavargott
attól akkor bennem.
Mert, hogy minden
átmegy mindenkin,
de esetleg azt sem
tudja, mi az amibe ő
bele is betegedhet.
A tájékozatlanság
nem érdem, nincs is
más, mint azt mondják
nem értem. Mintha más
nyelven beszélnének az
emberek, pedig nem,
csak más szinten.
Tanuld, hogy tudd,
a gyermeknyelvet.
Ha csak úgy oda
ürítik, aztán ők
elmennek,
mások
meg,
majd abban
élni kénytelenek.
Az a csípős energia
valami többlete, nem
is lehetne ott lennie.
Nincs kontroll ott,
mert tájékozatlan ő
is, akinek azt értenie
kellene a felvállalthoz.
A saját és generációs
határaikat felismerik-e.
Közben felnőttek ők is,
amikor sikerben voltam
éspedig a legnagyobban.
Amikor túl sok mindennel
jöttek és az átment rajtam
mint energia, meg is terhelt.
Ezt ismeri már minden segítő
és emberies, ezzel nem is
gondolnak az emberek.
Kiüresíteni, egymásnak
segíteni, a tudást átadni,
megelőzni, megelőzni…
Megtanultam már időben
kezelni azt is, tapasztaltként,
a sajátomból merítettem ezt is.
Nem raktam a szeretteimre azt,
amíg ki nem üresedett belőlem.
Olyankor azt mondtam nekik.
Nézzetek
körül a
hűtőben jól
és egyétek azt
amit ott találtok.
Mert amit főznék
az megártana most.
Máskor meg boldogan
főztem és ették is feszt,
mert azt a legnagyobb
szeretetből tehettem.
Nyilván nem ok nélkül,
váltottam át már 1999.
évben a megelőzésre.
Valaminek az eleje
és másnak a vége,
hogyan legyen ez,
ki döntötte ezt el.
Felismertem a két
oldal rezgéseit és
tudom mi árthat.
Nincs hol, kinek
jelezni ezt sem,
kontroll sincsen.
Ha mondták volna
akkor nekem, hogyan
tervezzem át a napokat,
akkor sem lett volna több,
mint amit megadhat egy nap.
Ha gyermekközpontú lehetne
a világunk, tapasztaló oktatókkal,
nevelőkkel, azok vállalnák fel akik arra
születtek, hogy gyermekekhez értően
beleadnák a legjobb tudást, tehetséget.
Észre is vennék kitől várnak túl sokat,
kinek meg az nagyon kevés ahhoz, hogy
lefoglalja a lelkes, szíves, gondolkodóját,
mint önmagát. A belső tartásához mennyi
szükséges, mint egészséges napi táplálék a
gondolkodhatnékjának van-e kihívásosa ma.
Kommunikálj, kommunikálj, kommunikálj, a
megelőzésnek a legjobb módja, jól kimondva.
Lehessen véleménye a gyermekeknek arról,
ami őket érinti és a sorsukat határozza meg.
Ez mindennek az alapja, mennyire veszik
őket komolyan, mennyire hallják meg
azt, amit kimondanak már régóta.
Általános műveltséget növelő
„Tenyérolvasó”, hogy egy nyelven
beszéljék meg, hozzásegítheti őket.
Egy kulcs a szülőnek a gyermekéhez,
a gyermeknek a szüleihez, nem mindegy,
átmegy-e, vagy csak elbeszélnek egymás mellett…
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.
