Semmiből valami, tudja azt mindenki,
aki a tehetségéből igyekszik megélni.
Olyan nincs, hogy lehetetlen nekünk,
a lehetőségeket magunk keressük.
A megérdemelt jólétet,
amiért jót tettünk, hosszasan,
az életünkben, még nem ismerjük.
Viszont, reméljük, nagyon igyekszünk,
nem adjuk fel, keressük, naponta kutatjuk,
hogy megérdemelten, élhessünk benne.
Nyugdíj helyett, ötvenezer sem,
nincs remény, tán, nem is változik.
Ha nem engeded, hogy a jó és szép, a
természetes, ismertté legyen itthon, ah.
Lesznek, akik a Hazájuk helyett, másutt
teljesítik ki, a tehetségüket, hinnye.
Akik meg nem tudnak
elmenni, mert, nem
tudnak máshol élni,
vessenek magukra, ah.
Hazaszeretőnek lenni,
miért lenne divat, azt a.
Szintünk alatti az életünk,
eldöntötték már felettünk.
A Hazánk belőlünk állt össze,
akik ide teremtettünk, hinnye.
Vajon miért pont az oldalamra
kerültek, azok a fura reklámok.
Hol letörlik, hol a megosztásnál
kapok gátat, hol meg valami,
nem fér össze éppen, az
adottak hangulatával.
Eddig jó volt hozzánk
is, a hétköznapiakhoz,
a facebook ingyenesen.
Jó lenne megalázódás
nélkül tudni, mi változott
meg, ennyire egy ideje, ah.
Nem léhűtők vagyunk ám,
csak nem hozzánk mérték.
Mintha elköltöztünk volna,
nem kérdez, helyzetbe hoz.
Nem gondolom, hogy azt,
a két „tiszta arcú” tenné.
A Világban, milyen szemmel
mérnek, bennünket, az egyszerű népet.
Immár, a jóból és szépből, a természetesből,
teremteni, mennyire vagyunk, most is képesek.
Ha nem látják át, nem hallják ki, nem érzik meg,
akik idő előtt, felvállaltak fontos feladatokat,
bizony kopik ki, a valós és az igaz.
Mindenkinek van,
egészséges,
belső
kontrollja.
Ha nem használja,
az üresség, hamar eluralja.
A jó időben kimondott köszönöm.
A meggondolatlant, helyreigazítani
igyekvő, elnézést, bocsánatot kérek.
Egészséges, belső kontrollra utal.
Lelkesen, szívesen, gondolkodó,
tudja, mindenki, másképp „életrezeg”.
Vannak, az erőből, görcsösen áterőltetetten,
akaratoskodók, motiváció helyett, üresedést okozók.
Nem hisz a természetesben, lesz helyette, jól kitalált,
amihez, mindannyiunknak alkalmazkodnia kellene.
Valami átbillenhetett, alázat nélkül nem megy,
bocsánat, remélem időben jeleztem, hinnye.
Van az Isten, ha nagyon szeretnél valamit,
megengedően, teljesítheti helyetted.
Viszont, ha nem is
számoltál
azzal,
hogy
teljesülhet
a kívánságod. Azért,
attól kezdve majd, abban
fogsz te is élni, hinnye.
Figyelj, ha a lelked
jelez, nem jól
van az.
Ha
elszáll
veled a
pillanat,
elhiszed,
hogy
mindenkinél
különb vagy.
A nagyszerűen
egyszerű
helyett.
Betöltheti a
lelkedet, a túlzás
elégedettsége, azt a.
Át ne menjél szerzésbe.
Ah, nem fejlődsz, minek,
hiszen feltételezed, a
jó és szép, mindig,
megadatik neked.
Fordulhat a sorsod,
mert az Isten, jót akar.
Odateszi egyszer, na meg
még egyszer is, ismétlésnek.
Aztán egyszer csak, kihúzza a
megszokottat alólad, érted lesz az.
Nem szeretné, hogy elkallódjál, hogy
a túl könnyűt válasszad, macerásat ad.
Köszönd meg az Istennek, azoknak, akik
türelmesek voltak veled. Ah, pedig tudták,
látták, kihallották, átélték a nehezítetteket.
Mindazok által, emberesedtek, helyetted nem
emberesedhet senki más, ne hagyd ki a sorsodból.
Boldogulni időben tanuljál, mert keserves lehet az,
a korod szerint, éretten, egyébként meg, hiányosan.
Aztán meg, miért tiszteljenek téged, érvelni tanuljál.
Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék,
se veled, sem ellened, az elvárások miatt, ugyan minek.
A sorsom körbeért, van, amit az Isten adott tehetségnek.
A többi tapasztalást meg, idehozták az engemet megtisztelő
emberségesek. Az útjukat keresők, a fejlődni, tanulni igyekvők,
az önmagukért és generációsan, szorgalmasan, sokat tevő emberek.
Akik így, jó minták lehetnek a népnek, minden jót, szépet, teremtve.
Megad, hozzá a teremtő erő mindent, a saját idejükben, sorsszerűen.
Öt éve, annak, hogy többen látják át, hallják ki, érzik meg, mint nem.
Tisztelettel élj, hogy amikor eljön a szintváltás pillanata, azt kapjad.
Bocsánatot kérek itt és most azonnal, óvatlan, a valóságot írtam.
Ha pironkodni tudsz még, örüljél, ha sírni is, érted van, az is.
