Törődjél

magaddal,

másokkal is,

beletörődni,

kitörölni,

letörölni,

feltörölni,

megtörölni.

Nem mondta

azt senki sem

neked, hogyha

valamit valaki

elkezd, azt neki

kellene végigvinni.

Miből lesz a tartása,

méltósága is ejnye,

ha mielőtt sikere

lehetne, elzárják

az útját őelőtte.

Tanítani is lehet,

honnan – hova,

merre vinne

az ő értő útja.

Meddig van a

lefele, aki ezt

megszokta már,

s nem tett azért,

hogy jobb élete is

lehessen, értem, de

aki megtett azért is

mindent, miért ne.

Azon belül élni,

ahogy most lehet,

álmokat is kergethetsz,

fel kell nőnie mindenkinek.

Az nem mindegy, hogy azt

öregségedig elviszed, vagy

idejében éled még meg.

Alapban nem ártok,

nem bántok, de

magamra is jól

vigyázok, élem

azt amit lehet,

hogy ne kelljen,

mindentől félnem,

ami számomra még

ismeretlen, hát fogom

 megtanulom és értem.

Tudod-e, hogy azért is

van két oldalunk, hogy

mindkét lábunkon állni és

 járni tudjunk, gondolkodó

emberként is élhessünk.

Idő előtt ki ne üresedjünk,

így, ha az egyik feladatunk

elfogyott, hozzálátunk a

másik feladatunkhoz.

Felismerted-e már,

hol egészséges még

az életed, miután és

mettől kezdve

rongálod magad,

más még elbírja azt,

te abba megrogyhatsz.

Bizonyos idő után már

megfordíthatatlan az is,

 az életviteled fárasztó,

elhasználod magadat,

vagy változol, váltasz.

S közben nem ártasz,

magadra is vigyázva élsz,

hogy tükörbe is nézhessél.

2016 embere vagy-e,

haladsz-e előre, te a

sorsodat éled-e meg.

Ismered-e a lelkedet,

azt a szintet, ahol te is úgy

élhetsz, hogy boldogulhatsz.

A boldogság a pillanatok sora.

Ismered-e a generációs

jeled a saját feladatodat,

sokat segítene az neked,

hogy a sorsfeladatodon túl

 ne menjél, ott belül tegyél.

Ha egy pillanatnyi váltásod

miatt elhagyod a múltadat,

mi marad meg a talpad alatt.

Eszedbe jut-e neked, hogy

annyifélék vagyunk mi itt,

a Hazánk ez minekünk,

nem politizálva élünk,

ahhoz érteni kellene,

 nem ahhoz értünk.

Amíg mi nem tudjuk

megélni a sikerünket,

addig csak vegetálunk,

vagy éppen csak túlélünk.

Ha valaki valakiket képvisel,

ahhoz tehetségesnek születni

és azt életvitelszerűen élni kell.

Legalább annyit mondanának

nekünk, hogy hol kezdődik az

szerintük és meddig bírjuk ki.

Hol lesz a végéhez közeli,

valaki tudja-e azt, mihez

képest hol tartunk most.

Elmondaná-e mi lesz az,

amikor érezzük fordul

át valamibe ami rólunk

is szól majd, az életünk.

Nem vagyunk egyformák,

nagyon különbözünk mind,

sorsokat hozunk, generációs

feladataink lennének nekünk.

Tehetséggel születtünk meg,

egy sem fölöslegesnek, ő is

a gyermeke valakiknek.

Az életük értelme is

lehetne, ha nekik

másuk már nincsen.

Mi vagyunk maga a Haza,

bánjon jól velünk, tegyen értünk,

ki ne üresedjen ám a nagy jólétben.

Gondolom azért is szegődött el oda,

hogy itt jót és szépet tegyen értünk.

Ugye nem okoz csalódást nekünk.

Számít-e neked még

valaki, valami,

vagy bármi,

vagy csak

továbblépsz,

abból a helyzetből

fogod magad és kilépsz,

csak úgy másokon átlépsz.

Vannak-e még érzéseid,

vagy már észre sem veszed,

hogy mit is érzel, jó-e az neked.

A barátokból miért is válhatnak

ellenségek, az unokáknak majd

mit mesélnek, hogy volt egyszer

egy ember, kicsináltam sikeresen,

pedig együtt nőttünk, egymást mi

tiszteltük volt miért, csak jött egy

hatás és megszüntette az érzést.

Mit jelent neked a tiszta, vagy

minőségi emberi kapcsolat mond,

van-e rá még igény  benned, vagy

csak még az után, aki magáról azt

meséli, emberies és abban sikeres.

Miért nem annak hiszel amit látsz,

miért azoknak az akik ártásban, nagyon

otthon vannak, maguk fölött lebegnek.

Nincs már talaj sem a lábuk alatt, hol

vagytok ti akikben még ott vannak

az értékek, valamit már elértek,

pont azzal amit az Isten adott,

hogy magukon és másokon ők a

 tudásukkal, hivatásból segítsenek.

Van egy pont a tenyérben, ahol az

látszik, hogy mikortól lehet pénzes,

legfeljebb nem tudja, hogyan tegyen

érte, hogy tiszta maradjon a lelke, szíve.

Emlékezhessen rá, amikor az övéit átvitte,

a másik oldalra, hogy a következők már ne

szenvedjék, mindig ugyanazokat a köröket.

Gondoltál-e arra amikor átszakítottad azt is, ami

emberiesnek számít még, hogy miért, miért, miért…

A pénzéhes meddig tartja a gerincedet, hiszen lesz,

majd egy mindig, aki még pénzesebb s így tovább…

Tartásosan, vagy mások után loholsz és lépést

tartasz a divatosokkal, csak le ne maradj.

Nem törődsz a saját sorsoddal, nem hogy

azzal, hogy másoknak is van-e saját sorsuk.

Ha valamibe ők belekezdenek, s te fogod és

átrendezed, anélkül, hogy megkérdeznéd,

vajon mit is tettél akkor vele, bocsánatot

kérni tudsz-e, vagy nem számít a mások

ügye, sem a számára fontos gyermeke.

Megfeledkeztél esetleg, hogy az ember

az nagyon törékeny, tiszteld, mert ha

nem tudod megtenni, téged sem lehet

ám a túl laza viselkedésedért tisztelni.

Tisztesség, becsület, ha szabad, ha lehet.

Elindul az útján értve teszi a dolgát és

nem veszi senki észre, jövőt épít vele.

A mához igazodni esetleg nem kellene,

ha nem vagy rá képes, hát más tegye.

Szaladsz az idegenbe, hogy tanácsokat

kérjél tőle, bár ő nem itt él, így azt sem

tudja, hogyan élünk itt, hát miről beszél.

Ennyi embernek kellene alkalmazkodni

ahhoz az egyhez, hogy a kényelme neki

meglegyen, miért gondolod, hogy azt is

amit máshol tanultál, itt alkalmazhatod.

Mindenki és minden hely, másképp rezeg,

hogy illene ide, a mások rezgése által itt,

ugyan, hogyan működne, azt tudod-e te.

Ha egy óriás lebernyeg eltakarja a napot,

akkor sokan azt hiszik, nap már nincs is.

Ha újra és megint ugyanaz a módszer,

talán nincs is értelme, mert nem jut

előre vele, csak a sajátos köröket

futja, újra meg újra és megint futva.

Tényleg nem látja senki kívülről és

nem is szólhat senki, nyekereg ám az

a verkli is, tán meg kellene generálozni.

Gondolod tán, hogy mások fölöslegesen

születtek a földre, s csak asszisztálnak,

ahhoz, hogy néhánynak jó legyen, mert

eszükbe sem jut, hogy neki az vajon jó-e.

Az idén tisztán kellene kommunikálni már,

ha van valakinek arra igénye, hogy másokat

megértsen, s ő is meg legyen itt végre értve.

Ha elfáradtál, s nincsenek ötleteid se, tegyed

zsebre a kezeidet, pihenjél, fütyörésszél mint

a madár, legyél egy a semmivel a mindennel is

próbáld meg, hátha  megérezheted újra élsz.

Mi lesz veled, ha megint fázós lesz a lelked,

hol melegítheted megértően azt újra meg,

ha a nagy sietségben máris mindenkit félre

tettél, legyőztél, bekebeleztél, tönkretettél.

Mondhatja-e valaki még neked őszintén, hahó

tisztelettel, szeretettel, hozzáértéssel élni jó.

Szombatonként 10-12 vagy 14-16 között,

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban

oktatást tartok, a generációs jelekről, így a

sorsodról  igényesként megtanulhatod, az

 érkezésed kérlek, szombaton 9.30-ig jelezd.

Nem kérdezem ki vagy, honnan, miért jöttél,

menet közben teszed a helyére a történeted.

20 óra után, az Általános műveltséget növelő

(Tenyérolvasó) tréningről oklevelet adok neked.

Tudom, hogy a divatosoktól eltérően egyszerűen

teszem, de ennyi az amit elértem, magamból

mint tudást, meríteni tudtam a 22 év alatt.

Az évek alatt bebizonyosodott, működik.

Tisztelj meg, ha minőségi énedet így is

szívesen megismernéd, igazodnál a 2016.

évhez, magad terveznél és valósítanád meg.

Persze azon belül, amin belül neked is lehet.

Tisztelettel: