Gondolkodj … 2019.10.25. https://julamami.com

Édes Hazánk Csodaszép, kérlek ne menj még,

hiszen,

a szépet, a jót, amit ide teremtettünk, az eddigi

életünk során,

megélni mindannyian,

itt a saját, szeretett Hazánkban

szeretnénk.

Közel tíz éve amikor  indultak, hangosan ki lett jelentve, az ég is megrengett bele. Mintha sírásra késztetné azokat, akik hisznek abban, a hatalom az Istennél van. Mivel ilyen még nem volt a hétköznapokban, nehezen azonosultak vele. Tán már nincsenek is a földi létben, az alkalmazkodáshoz érzéke, nincsen mindenkinek, alázat nélkül sem megy.

Nem mondhatják, hogy aki nem tudja tanítja,  naponta gyakorlom, hiszen onnan van a feltaláltam, lerajzoltam.

Minden apró jele, a saját felfedezésem gyümölcse, sikerült megtalálnom az összefüggéseket, a generációs jeleket. Na nem gondoltam volna, hogy ennyire eltávolodhatnak egymástól, a nagyon erős hatásoktól az emberek. Hinnye, így egyedül és segítők nélkül maradhatnak, védtelenné, a gyermekek és az öregek.

Láthatóan nincsenek a felszínen, de kiemelten meg

végképp nem láthatóak, akiktől láthatnák a jó mintát.

Igen már sokan tudják, hogy kinek hihetnek, akkor is, ha azok akik felelősséget nem ismernek, sározzák őket.

Sokat tapasztalt oktatóként elmondanám, láthatók ám, hogy mire megy ki a nekik játék, másoknak ártás.

Mindenki marad a tehetségében a kaptafánál, akik meg magasabbra törnek, mint amit elbírnának, majd

meghajolnak a nem biztos, hogy magasszinten lévő, csak akaratosaknak.

 

Három tenyér, háromféle rajzom,  mindegyik egy sorsról szól.

Feltaláltam, megtaláltam, mostanra valami nagyon fontosat,

alkalmazhatnák az emberek a sorsukat az életükben, hinnye.

Tapasztalva oktató vagyok, hiszen nap mint nap,

találkozom az erre már igényes emberekkel,

leolvasom a tenyereikből a sorsukat.

Megtanulhatnám-e, ah lehetne-e,

hogyan lehet, ah, ilyen gyorsan

gazdagnak lenni tisztességben.

Szinte hallom, a becsmérlő,

lekicsinylő mondataikat.

Legalább ártsanak,

ha már nem fejlődhetnek.

Bocsánatot is kérek, milyen

jó lenne tudni, milyen szó

után, hány bocsánat jár.

Tudom, amikor kikívánkozik,

bizony megszabadulunk a szavaktól.

Olyan közegben, ahol otthon vagyunk,

nem terhelünk másokat, mindazokkal,

akik úgy is hallották, avatatlan fülek.

Önismereti oktatás, kölcsönös

tiszteletre nevelés segítése, lehetőség, hinnye.

Nem tehetek róla, hogy nincs akihez fordulhatnék,

nemleges válaszokból már van a tarsolyomban elég.

Megtűrnek, nem kérhetek, így nincs ingyenes tanulási

lehetősége azoknak, ah, akiket a pénzhiánya tart távol az

oktatásomtól. A feltaláltam rajzosan tanulható formájától.

Azáltal, nem az unalom hatalmasodna el rajtuk, hinnye,

leginkább a boldogulásukon járhatna az okos agyuk.

Szinteket érünk el, mindegyiknél van ám sikerélményünk,

egy – egy fejlődési szakaszunkban, tudnak-e róla vajon, ah.

Mindenkinek megvan a maga sorsa, ha már átlátja,

gyakorolja, nem ártva, se bántva él, reméli

megcsinálhatja.

Mert aki oktalanul gátolja, még nem tudhatja, önmagának

is árt azzal, amit elkövet mások ellen, holnap az vele szemben.

Nem tartozom, se ide, sem oda, tartozom az engemet

megtisztelőkhöz,  éppen, akkor oda, máskor máshova.

Ez egy hivatás a segítő ember, bármit csinál és bárhol van,

segítségére lehet a többieknek, mert az a hivatása, hinnye.

Aki elért oda, hogy megszenvedte,  emberesedett benne,

általa, a hivatása lett. Tán akkor is irigyelted,  amikor ő,

méltatlanul, dicséretek, vállveregetések helyett kapta

a méltatlan mondatokat, a „nehezítményeket”.

Hinnye, mielőtt belekezdenék, bocsánatot kérek, minden olyan

sértődött,

meg nem valósított,

álmukat dédelgetőktől.

Akik a közösségi oldalakat,

facebookot nem becsülik meg,

 alacsony szintű szavakra használják.

Az intelligensek okosan, emberiesen is sikeresek,

összetartoznak, ha van pénzük elég, ha nincsen még.

 Az alacsony szinteken szorgalmasan dolgozóknak,

biza árthatnak, átláthatatlanul gazdagok lettek,

 a fokozatosság hiányos, hát arra éretlenek.

Mások hazájában otthon érezve maguk,

más mintha itthon sanyarogva megéljük,

onnan navigálni, nem benne élni, hinnye.

Átnéztétek-e a múltbéli szóhasználatot,

negatívba billentheti az oldalatokat, ah.

Hova haladunk, a jók és szépek helyett,

hova, nem gondolom, hogy aki mindezt

kitalálta, tudhatta, meddig megyünk le.

Mert mindenki megy lefele, ha akarja,

ha nem, olyan a súlya a sok ki

nem mondott szónak,

sokan rogyhatnak

meg általa.

Vagy azon is

 túlment, amit a kitalálója

ezáltal megvalósíthatott, ah.

Nekünk már mindenben van,

neki meg nincsen kontrollja.

Amíg az emberek egymást

irigyelve, jól le vannak

azzal  kötve, hogy

megéljenek.

Amikor

meg,

átlátják,

visszanézve,

szégyenlik már,

a meggondolatlan

megnyílvánulásukat.

Bocsánatot is kérek

talán háromszor is,

ha méltatlanul

megszólítottam

volna valakit.

Összefüggésében

látom azt amit látok,

nem személyhez szól.

Szokták mondani, ah,

ez őket szólította

meg éppen,

hiszen

összefügg

minden

mindennel.

Isten óvjon,

hogy olyan

magasságokat

érintsen meg,

ahol már,

mindent

lehet.

Mostanában

azt érzem és egyre

gyakrabban, milyen

szerencsés is vagyok,

hogy ennyi rossz

történt már

velem.

Hiszen,

amikor

rájöttem,

nem örülnek

nekem, hogy

egy megoldás miatt,

megszülettem, hinnye.

Apám tartotta a tükröt,

pisszentett le, amikor,

azt érezte fontos az.

Alkalmazkodni igyekeztem.

Amikor rákérdeztem az illetékesre

miért nem tud szeretni engemet, ah.

Megválaszolta  és megértettem, hiszen,

a saját életét mentette akkor, nem tudott

úgy gondolni rám, hiszen már voltak otthon.

Megértettem, hiszen akkor már néhány évet

eltöltöttem a hozzám érkezőknek leolvastam,

a tenyereiket, volt tapasztalatom akkor is bőven.

Amikor rájöttem, több szeretetre vágytam tán,

annak a hiánya fájt a lelkemben, elgondolkodtam.

Beálltam a sorba amíg bírtam, azután mentem és a

saját sorsomat éltem, pedig még nem is tudtam róla.

Ugyan, hogyan segítsek magamon, mert már nem

tudtam bízni, abban, mások hogyan tudnának,

jól szeretni, ha önmagukat sem, azt a.

Hiszen pont az a baj, ha nem

tudják tisztelni önmagukat,

miért, hogyan tisztelnének másokat.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel. Julamami

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Van megelőzés… 2017.10.25. https://julamami.com

Már nem lehet csak úgy hű bele, mint

eddig átnyomták akkor is, ha tudták,

hogy nem működik majd egyáltalán.

Vannak az emberies határaink azzal,

boldogulni tudunk, jelez a lelkünk, a

szívünk, a döntés hozza az agyunk.

Örüljél, a megelőzés mindenben

ott van mint lehetőség,

ahhoz, hogy

választani

lehessen.

Amikor

leolvasom

a tenyerüket

azoknak, akik,

a megelőzésnek

a lehetőségéért jöttek.

A sorsukat élnék már meg.

Sok éve már jártak mind itt,

azért jönnek, mert a sorsuk azt

igazolta, a leolvasásom működik.

Láthatok én ott minden olyat,

amit az ő tenyerükben, mint a

lelküknek térképe megenged.

Ott van a fokozatosság, nem

lehet össze-vissza ugrálva azt

leolvasni, ami ott most fontos.

Lépésenként megmutatja, mi az

ami most a fontos része az életüknek.

A megfigyeléseim alapjaihoz más jeleket

is észrevettem, összeolvasva, továbbléptem.

Így épült fel a sorsuk, s az életük közötti kicsi,

vagy nagy különbség, vannak akik a sorsukat élik.

2014. éjjelén átfordultunk a jó energiákban vagyunk,

akik már észlelték a sorsuk megváltozott hirtelen, vagy

nagyon más lett, számukra ismeretlen területre érkeztek.

Az átfordulás pillanatát sikerült akkor épp, megfestenem.

Feltisztulnak bizony, akkor is ha nem szeretnének, azáltal,

mert ahol időznek, többen vannak a már tisztulásban lévők.

Fontos lehetne időben bocsánatot kérni, hátha működik még.

Ők akik még nem ismerték fel, nem tanulták meg leolvasni tőlem,

úgy a tenyereiket, hogy annak az ismerete az ő segítségükre legyen,

újra eljönnek, végighallgatják az 1-2 órát, amíg az eltart és át is megy.

Nem jöhetnek gyakran, csak ha nagyon gyors pörgésekben vannak,

a többször is, alatt a fél év elteltét értem, még akkor se gyakrabban.

Van, hogy tíz év elmúltával jönnek újra el, akkor ért körbe, ahogy azt

megfogalmazzuk a sorsuk, s olvasom tovább, amikor tudatosodik az

emberben, hogy a saját sorsa, nem ismeretlen, nem fél, felismeri azt.

Akik meg rájöttek, van Isten, ha bárhogy is nevezik, nekik könnyebb.

Mindenki maga dönt, hogyha elértek mindent, abban lehetőségként,

amit hoztak, váltanak időben, megtanulják megélni, nem ismeretlen.

Haladnak, fejlődnek, jó minőségben élik meg, ünnep a hétköznapjuk.

Nem adhatom fel, végigviszem, beviszem addig amíg engedik, akkor

amikor a lehetőségem megadatik, közben én is fejlődök, a Világgal.

Ha felelősen gondolkodnak azok, akik eldöntik, be mikor engedik,

lehetőséget adnának sok – sok embernek, a sorsuk megéléséhez.

Hisz amikor elérték, a hozzá nem értő önjelöltek, nem csinálnak

semmit, hát így legalább nem ártanak, punnyadva gazdagodnak,

a lehetőségeinket csak ők láthatják, más nem tudhat róla csak ők.

Persze az is lehet, hogy velünk a jóban nem is gondolkodnak, csak

hagyják, ellegyünk, haladni úgy sem tudunk az ő ritmusukban már,

na ugye, hogy igazuk van, láttatják, hiszen ugyanúgy folytathatják.

Üresedik-e, vagy telítődik a pohár, kinél merre billen éppen a sorsa,

nem is tudja, mennyit ártott közben magának, amíg nem tette a jót,

s azzal gátolt másokat, csak magára gondolva veszi el, amit, mások

  adtak össze, nekünk mindannyiunknak jó legyen, az élet valamiben.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, hidd el, megtanulható,

nekik, akik, az életük, sorsuk értelmét keresik, megtanulva meglelik.

Mindenki valami fontos feladat megoldására született, ha felismerné

nem vetne gátat senkinek, inkább ha számára adódik valami, ott ami,

nem vinné őt már előre, átcsoportosítaná oda, ahol, hasznára lenne.

Magyarosan Magyarosan Agyalós a Julamamival YouTube, egyszerű

lett volna a címe csak egyszer, de nem értették, döntöttek, ilyen lett.

Az intelligensek vezetni születtek, átlátják, kihallják, megérzik, át is

gondolják úgy, hogy másoknak is jó legyen, fejlődhessenek, időben.

Bocsánatot kérek mindenkitől aki zokon venné, az intelligenciát az

Isten adta és nem mindenkinek, a tanulással odaér megközelítőleg.

Hát gyakran kifejtjük az érkezőkkel, megtisztelnek online érkeznek.

A Világ nem áll meg és ácsorog, hátha utolérik azok, akik, nem elég

felnőttek ahhoz, át még nem látják, nekik is értünk is szól a jó Világ.

A sorsod szerint haladva, a generációs feladataidat megoldva, már

van arra időd, hogy úgy is nézzed, biza, van amivel nincs dolgod. Szeretettel.

Julamami

 

 

Az életed… 2016.10.25. https://julamami.com

Kép027
Emberünkre túl sok vegyes hatás özönlik, a magzati szakaszától fogva, nincs egy biztos pontja, amibe ahhoz, hogy egyéniség maradjon belekapaszkodhatna. Így a párja erős hatására, a sikert csak a pénzben látja, szeretni azt a kettőt tudja. Julamami

Az életedet éljed,

élni és élni hagyni,

nem eluralni senkit se,

nem született fölösleges,

megmaradni abban amit

az Isten feladatul adott.

Gyakran tapasztaltam,

hogy aki nem alkalmas

arra amit felvállalt,

igyekszik lenyomni,

az arra alkalmasakat.

Hátha nem látszik meg

a már bevált gyakorlata.

A múlt elmúlt, igyekezzél

felfejlődni a mostanihoz, ha

 nem teszed, utánzat az csak.

Ha nem tudod elismerni

azt, aki nálad érettebb,

nem életkor függvénye

az sem, hát legalább ne

ártsál, kommunikálni,

elismerni megtanuljál.

Ha te nem tudsz még,

bocsánatot kérni, se

megdícsérni, azt akit

senki más sem tenne,

pedig már ideje lenne,

hiányzik az emberies

alapod, időben pótold.

Győzz meg, legyőzni

könnyű engemet, hisz

nem harcolnék se veled,

se ellened. Azért amit

feltaláltam,

lerajzoltam,

ide oktatni jöttem.

Akinek kialakult már a

személyisége, attól bizony,

a többieknek tanulni lehetne.

Nem kritikusává válni, inkább

 amit ő tud jobban megtanulni,

 megélnék a sikerélményeiket,

összetett energiák lennének.

Mindannyiunknak jól kellene

érezni magát a saját bőrében.

Nem különb senki senkinél se.

Arra érdemesnek is kellene

lenni, nemcsak felvállalni.

Amikor megszülettünk,

hoztuk azt amiért

születtünk.

Mi lenne hát,

a feladatunk

nekünk, hogy

önmagunk felé

teljesítsünk és

a generációs

feladatunkat

tovább is

 vigyük.

Hiszen

nemcsak

magunkra

gondolva élünk,

bele is születtünk

egy a legfontosabb

kis vagy nagy

közösségbe, a

 családunkba,

s a Hazánkba.

Azzal is dolgunk

lenne, persze azoknak,

akik azt már felismerték,

hogy nemcsak önmagunkért

születtünk le, mi emberek

vagyunk, nem szabadna

elgépiesednünk sem.

Mivel mindenféle

hatások érnek

már a magzati

szakaszban

bennünket.

Erősödünk

benne és

általa is

ahhoz,

hogy

egyedül

is születve

egyéniségek

maradjunk.

Mert, ha ez

nem így lenne,

hát csapatostól

landoltunk volna.

Benne vonulnánk

a kiszabott sorba,

egyformán élnénk

mindannyian, nem

térne el senki sem,

attól és sohasem, de

nem akarta velünk

ezt tenni az Isten,

hiszen szeretettel

teremtett bennünk.

Külsőre is és belül

is mások vagyunk,

s mégis emberiesek

maradunk, nem ártunk,

nem bántunk magunkra

is vigyázunk, hiszen mind

csak egy meg egyéniség,

megmaradtunk, ki nem

fordulunk magunkból.

Időben tanuld meg azt

amit a születéseddel

nem hoztál, hogy ne

unatkozva járkáljál.

Ez a legnehezebb az

életünk során, hogy

meggyőzzük magunk,

azokat a hatásokat le,

amivel könnyebben

boldogulhatnánk, ha

olyan önzőek volnánk.

Legyőzünk magunkban,

minden egyéb hatást

kiszűrve, megérezve,

megigazítjuk a saját

belső tartásunkat.

Felismerve a hatásokat

ismerve a határainkat is.

Azért, hogy amikor el és

megjön a következő szép

nap, lelkileg erősebbnek

érezhessük magunkat.

El tudjunk számolni mi

magunk felé is azzal,

a megcsináltam

állapotunkban is,

ha annyira nehéz volt is,

hogy jól elfáradtunk bele,

elcsendesedve mosoly is

lesz e lelkünkben érte, az

 nekünk az ajándék része.

Tégy önmagadért, hogy

tudjál tenni másokért,

 az alapjai azoknak,

a dolgainknak, ami

azt adja belül, hogy

szép lehet a holnap.

Nem fordultunk ki,

erős hatásokra sem,

megmaradtunk annak,

akikre a családunk és az

emberek is, ha vagyunk olyan

helyzetben bizton számíthatnak.

Ha felismernék azt

a szülők, hogy egy

meg egy, meg egy,

egyéniség és minden

gyermek, hát aszerint

is állnának hozzá az ő

át nem formálásához,

ki nem neveléséhez.

Vagyis ahhoz,

hogy partnerek is

legyünk mind, abban,

hogy a gyermekekből

egészséges lelkületű

felnőtté érjen mindenki

aki megszületett, hiszen

fontos feladattal érkezett.

Ha meg, olyan emberekhez

landolt az aki „nagy ember”

karaktert hozott, hogy

át sem látják, meg

sem érzik azt,

hogy a legjobb,

ha bele nem is

avatkozik, csak

szeretettel van felé.

Időben észreveszi az

 ő cseperedéséhez a

fontos igényeit és ha

tudja megadja neki azt,

amiben ő is egészséges

lélekkel továbbhaladhatna.

Ha nem tudja ezt megadni,

megbeszéli vele a miértjét,

nehogy félreértés legyen,

megtenné ő, ha tehetné.

Kommunikálni és újra

kommunikálni, így

 is kommunikálni.

S felnőhetne úgy,

nem változtatták

meg őt se, maradt

olyannak, amilyenként

a szükséges fontosat még

magához véve, kiteljesedhet.

Ettől aztán szép színes és szíves

Világ lehetne, nem fordulna ki,

egy-egy erős hatást követve

senki sem úgy se, hogy

attól sanyarognának

a többiek. Hiszen ő

a természetestől

eltérve, erőltetné

ki belőlük azt, ami

bennük emberiesként

nincsen, mert megmaradtak

emberieseknek, hiszen mind

így formálódunk emberekké,

így születtünk meg, ha

szerencsénk van és

időben észleljük mi,

azokat a hatásokat is

és kihagyjuk azt mind,

amit nem is szükséges

megtapasztalnunk se.

Így erősen túlbuzgón

nem terelhetne ki

valaki abból se

bennünket,

ami a biztos

pontot jelenti,

egyéniségnek

megmaradni.

Magában azt

elrendezni, hogy

melyik az erősebb

egészséges hatású.

Amikor már elég

felnőtt az ember

 felfogja azt mihez

ért és mennyire

ért ahhoz,

akkor

miután

azzal kész lenne,

megtervezi a

továbbiakat.

Miközben fel is

 ismerhetné azt,

 hogy ő meddig is

mehet abban el.

Mennyit ismer fel,

hol vannak azok a

fontos, egészséges

határai benne, ahhoz

 amit elképzelt, de még

 magában fel nem ismert.

Meg lehet tanulni a saját

határainkat, benne van az

abban amit fel és megtaláltam,

az emberek tenyereiben, jelek.

Az alázatot, emberismeretet és

kommunikálni az emberektől

akik megtisztelnek, s eljönnek

ide, 22. éve naponta tanulom.

Mindenkinek megvannak azok a

határai, ameddig elmehet úgy, hogy

egészséges maradhat a lelke és a szíve, a

gondolkodó agya, nem lesz általa túlterhelt.

Mert mindenki valami fontosra született meg,

ha másban keresi a boldogulását kihagyva, azonnal

boldog akar lenni tőle, alaposan mellé ment, olyankor

jön az a kezd el még egyszer, még egyszer, még egyszer.

Az ismétlések során is fejlődünk lelkileg,

hiába minden, a fontos dolgainkban mi

bizony, igen gyakran megkínlódjuk azt,

amiért a többiek még nem értenek meg.

Miért szenvedjük meg azt, ami könnyebben is

mehetne, ha kihagynánk a sűrűjét, a nehezét belőle,

de már tudjuk, attól erősödünk rendesen, s maradunk

meg akiknek születtünk, abban amire mi megszülettünk.

Legyen szép ez a nap, hogy tisztelettel vagy és fel tudod

vállalni a feladataidat, hát ha szabad, szeretettel áradj.

Logo

Szeretettel. Julamami