Ha sosem volt, megtanulása nélkül
nem is lehet, megoldani mindazt.
Amit azért kaptunk, hogy előre
vigye az embereket, a szintjükön.
Jó, szép, működőképes is lehetne,
ha amit felvállalna, az a tehetsége,
tegyen meg mindent érte, el is érje.
Felvállalva nem csinál semmi mást,
mint betartja a sehol semmiig érőt.
A jót és szépet, közömbösítőknek,
adják meg a szürkítő lehetőséget.
Eldöntik az ebben járatlanok, kik
érnek révbe, mások fölöslegesen
születtek tán éppen ide, szerintük.
Nem képviseli őket helyben, akinek
a dolga, hogy tudjon mindenről ott.
Ne ugyanoda menjen hát minden,
mintha, nem is léteznének mások.
Akik itt hozták létre és találták fel,
aminek rezgése, mint a Haza maga.
Az itt élőknek, a hasznára lehetne,
a sokféle ne csak ugyanarról szólna.
Színes egyéniségek életszerűvé váló
tudása, régóta láthatják azt a Világban.
Itthon nem tudhatnak a létezésünkről.
A máshonnan jöttet nyomják, hinnye,
gyorstalpalóknak jár a tisztelet, érdek.
Akik eldöntik, magukat sem tisztelik,
nem hiányzik, amiről nem is tudnak.
A döntő emberek tájékozatlansága,
nagyon sokat árthat, többünknek.
Beleélni terelik, akiket még lehet.
Már felnyergelni sem volt rá idő,
elszabadult, vágtat, hinnye.
Nem vállalkozik arra,
senki úgyse, haszna
lesz hát bőven.
Mellékesen
a fő helyen.
Nézték-e
kívülről,
felülről.
Mit mutat,
kinek jó az.
Cinkos
aki
látja,
tudja,
mégis
néma.
Nem is
gondolja,
hisz nem
tudja, mit
jelent az
akkor,
ha
már,
csak
akar.
Nem
ismerős
az sem,
annak, aki,
nem hiszi el,
tapasztalatlan.
Nagyon káros az
a hatás, mindenki
félre is néz már.
Visszafordítani
addig lehet, amíg
még átlátható az
talán, némileg.
Persze vannak
ők, akik ahhoz
jól értenek.
Kérdezésük
helyett,
nem is
szabadna,
csak úgy,
döntsenek,
mások felett.
Tanulom hát,
amit észlelek,
hogy még nem
tudhatok most.
Nem hoztam,
hát abban én,
tehetséges
nem vagyok.
Adja a jelet a
lélek, szeretné,
a ritmusát a szív is
örömmel adja hozzá.
A gondolkodó agyunk
meghozza a döntéseinket,
megfontoltan, másoknak is jót
akarna, hát figyelmesen készül.
Tapasztaltan áll bele abba, átlátja.
Hiszen van belső kontrollja, még,
időben észleli, mit lehet és
mi az, amit nem lehetne.
Aki ezt látja, tudja,
hol van rajta az a
gomb, amivel
megállítható.
Ne vágtasson
minden szépen
és jól működőn át,
a már nem fékezhető.
Másoknál természetes,
intelligensek is vannak
ott, meg amott, a tudás
hatalma divatossá vált.
Nem elég a tanultság.
Létezik a hivatástudat,
ami nekik nem áldozat.
Hát mire alapozzon, az
a sok intelligens gyermek itt.
Akikkel bennünket ajándékozott
meg az Isten, fel kellene készülni rá.
Vágynak a fejlődésre, az agynak komoly
táplálékra van szüksége, hogy ne épüljön le.
Hát nincs egy se, aki átlátná, kihallaná, érezné
és felelősen tenne értük is, mert közülük való ő is,
ugye nem lehet az, hogy nem engedik a közelébe se.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, azt a.
Görcsösen eldöntik, s úgy lesz ahogy ők akarják és
a kész helyett, mindenki elfogadóvá lesz, mert
nyugodjon meg, más a helye a sok pénznek.
Ami nem megy, annak meg mindenki
felelőse, csak a jóból maradunk ki.
Beállítanák majd cselédnek, aki
tudja azt, ami szükséges,
kiszolgálni őket.
Milyen gondolat,
honnan ered, kiből
pattantak ki mindezek.
Felelőse-e ő, mindannak,
amit elindított és tudja-e,
mire lenne az embereknek
a hétköznapjaikban szüksége.
Képviseli-e, vagy csak az a neve,
a halmozásból minőség nem lehet.
Vagy olyan módon elrugaszkodott,
a valóságtól, neki mesélik már azokat.
Közben visz bennünket, a ridegségbe, a
kontrollálhatatlan, tudáshiányos áradat.
Se tartás, sem méltóság, csak a látszat,
mindaz, amit a minőség ott, elvárhat.
Kérem szépen, azt a, ne már, hinnye.
Édes Hazám, Csodaszép, kérlek ne
menj még, hiszen a széppel, jóval,
amit ide beleteremtettünk, nekünk
még meg sem jöttél. Nyugdíj helyett,
aprópénz jön, gondolom aki kitalálta,
hogy meg lehet élni ebből, ami 50 alatti.
Kipróbálta előtte, mielőtt eldöntötte, pedig
dolgoztunk egész életünkben, a gyermekeinkre
mások vigyáztak, a közösségekben nőttek. Ahol,
jól megtanulhatták, hogy maradjanak ám csendben.
Mert a valakik is, jól megvoltak ott azokon a helyeken.
Ugyan, hogyan tudja ellátni az intelligens gyermekeket,
aki nem abban tehetséges, nem látott még olyanokat.
Gyors pörgésben van a Világ, aki most nem veszi
fel annak az életszerű ritmusát, végleg lemarad.
Csaknem volt hiábavaló, a sok munka itt se, meg
ott, ahol profitálnak belőle tán azóta is, abból amit
a rendes emberek, tisztességgel, ott jól elvégeztek.
Megalapozódott az egyenes fontossága, a rendes
emberek egymásra látása, tisztelete, szeretete.
Nem a túlzó pénzek irányítják a gondolataikat,
amiket, kecskére a káposztát, ah, rájuk bíztak.
Nézz a lelkedben szét, most fontos a szívesség,
gondolkodik az intelligens agy, nem szégyen az.
Ne bánjad, ha sokszor megalázó a helyzeted,
amit köréd kerekítenek, hátha, nem látszik ki,
a valóság életszerűsége, igényesen is működik.
Ha minden energiádat másokra fordítasz, mit
viszel haza a szeretteidnek, ami még maradt.
Gondolkodj el, mi lenne a működőképes itt,
jön az új lehetőség, beleteheted azt, ami
szerinted jó élet lenne, neked, neked, neked…
Ha elmondod azt a képviselődnek, ő igyekszik és
kihozza mindazt abból, ami adott és amiből lehet.
Abban tehetséges, hát hivatását gyakorolja azzal.
Segítsétek hozzá, hogy ő életszerűt hozzon létre,
legyetek az elért sikereknek, aztán majd részese.
Ne felelőtlenül, nélkületek döntsenek felettetek.
Felszínen élni, a problémát kikerülni nem lehet,
de az élet, az maga, a megoldható nehézségek.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,
szeretettel,