Ha sosem volt… 2018.02.17. julamami.com, webtenyer.eu, szeretetbenelni.hu

Ha sosem volt, megtanulása nélkül

nem is lehet, megoldani mindazt.

Amit azért kaptunk, hogy előre

vigye az embereket, a szintjükön.

Jó, szép, működőképes is lehetne,

ha amit felvállalna, az a tehetsége,

tegyen meg mindent érte, el is érje.

Felvállalva nem csinál semmi mást,

mint betartja a sehol semmiig érőt.

A jót és szépet, közömbösítőknek,

adják meg a szürkítő lehetőséget.

Eldöntik az ebben járatlanok, kik

érnek révbe, mások fölöslegesen

születtek tán éppen ide, szerintük.

Nem képviseli őket helyben, akinek

a dolga, hogy tudjon mindenről ott.

Ne ugyanoda menjen hát minden,

mintha, nem is léteznének mások.

Akik itt hozták létre és találták fel,

aminek rezgése, mint a Haza maga.

Az itt élőknek, a hasznára lehetne,

a sokféle ne csak ugyanarról szólna.

Színes egyéniségek életszerűvé váló

tudása, régóta láthatják azt a Világban.

 Itthon nem tudhatnak a létezésünkről.

A máshonnan jöttet nyomják, hinnye,

gyorstalpalóknak jár a tisztelet, érdek.

Akik eldöntik, magukat sem tisztelik,

nem hiányzik, amiről nem is tudnak.

A döntő emberek tájékozatlansága,

nagyon sokat árthat, többünknek.

Beleélni terelik, akiket még lehet.

Már felnyergelni sem volt rá idő,

elszabadult, vágtat, hinnye.

Nem vállalkozik arra,

senki úgyse, haszna

lesz hát bőven.

Mellékesen

 a fő helyen.

Nézték-e

kívülről,

felülről.

Mit mutat,

kinek jó az.

Cinkos

aki

látja,

tudja,

mégis

néma.

Nem is

gondolja,

hisz nem

tudja, mit

jelent az

akkor,

ha

már,

csak

akar.

Nem

ismerős

az sem,

annak, aki,

nem hiszi el,

tapasztalatlan.

Nagyon káros az

a hatás, mindenki

félre is néz már.

Visszafordítani

addig lehet, amíg

még átlátható az

talán, némileg.

Persze vannak

ők, akik ahhoz

jól értenek.

Kérdezésük

helyett,

nem is

szabadna,

csak úgy,

döntsenek,

mások felett.

Tanulom hát,

amit észlelek,

hogy még nem

tudhatok most.

Nem hoztam,

hát abban én,

tehetséges

nem vagyok.

Adja a jelet a

lélek, szeretné,

a ritmusát a szív is

örömmel adja hozzá.

A gondolkodó agyunk

meghozza a döntéseinket,

megfontoltan, másoknak is jót

 akarna, hát figyelmesen készül.

Tapasztaltan áll bele abba, átlátja.

Hiszen van belső kontrollja, még,

időben észleli, mit lehet és

mi az, amit nem lehetne.

Aki ezt látja, tudja,

hol van rajta az a

gomb, amivel

megállítható.

Ne vágtasson

minden szépen

és jól működőn át,

a már nem fékezhető.

Másoknál természetes,

 intelligensek is vannak

ott, meg amott, a tudás

hatalma divatossá vált.

Nem elég a tanultság.

Létezik a hivatástudat,

ami nekik nem áldozat.

Hát mire alapozzon, az

a sok intelligens gyermek itt.

Akikkel bennünket ajándékozott

meg az Isten, fel kellene készülni rá.

Vágynak a fejlődésre, az agynak komoly

táplálékra van szüksége, hogy ne épüljön le.

Hát nincs egy se, aki átlátná, kihallaná, érezné

és felelősen tenne értük is, mert közülük való ő is,

ugye nem lehet az, hogy nem engedik a közelébe se.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, azt a.

Görcsösen eldöntik, s úgy lesz ahogy ők akarják és

a kész helyett, mindenki elfogadóvá lesz, mert

nyugodjon meg, más a helye a sok pénznek.

Ami nem megy, annak meg mindenki

felelőse, csak a jóból maradunk ki.

Beállítanák majd cselédnek, aki

tudja azt, ami szükséges,

kiszolgálni őket.

Milyen gondolat,

honnan ered, kiből

pattantak ki mindezek.

Felelőse-e ő, mindannak,

amit elindított és tudja-e,

mire lenne az embereknek

a hétköznapjaikban szüksége.

Képviseli-e, vagy csak az a neve,

a halmozásból minőség nem lehet.

Vagy olyan módon elrugaszkodott,

 a valóságtól, neki mesélik már azokat.

Közben visz bennünket, a ridegségbe, a

 kontrollálhatatlan, tudáshiányos áradat.

Se tartás, sem méltóság, csak a látszat,

mindaz, amit a minőség ott, elvárhat.

Kérem szépen, azt a, ne már, hinnye.

Édes Hazám, Csodaszép, kérlek ne

menj még, hiszen a széppel, jóval,

amit ide beleteremtettünk, nekünk

még meg sem jöttél. Nyugdíj helyett,

aprópénz jön, gondolom aki kitalálta,

hogy meg lehet élni ebből, ami 50 alatti.

Kipróbálta előtte, mielőtt eldöntötte, pedig

dolgoztunk egész életünkben, a gyermekeinkre

mások vigyáztak, a közösségekben nőttek. Ahol,

jól megtanulhatták, hogy maradjanak ám csendben.

Mert a valakik is, jól megvoltak ott azokon a helyeken.

Ugyan, hogyan tudja ellátni az intelligens gyermekeket,

aki nem abban tehetséges, nem látott még olyanokat.

 Gyors pörgésben van a Világ, aki most nem veszi

fel annak az életszerű ritmusát, végleg lemarad.

Csaknem volt hiábavaló, a sok munka itt se, meg

ott, ahol profitálnak belőle tán azóta is, abból amit

a rendes emberek, tisztességgel, ott jól elvégeztek.

Megalapozódott az egyenes fontossága, a rendes

emberek egymásra látása, tisztelete, szeretete.

Nem a túlzó pénzek irányítják a gondolataikat,

amiket, kecskére a káposztát, ah, rájuk bíztak.

Nézz a lelkedben szét, most fontos a szívesség,

gondolkodik az intelligens agy, nem szégyen az.

Ne bánjad, ha sokszor megalázó a helyzeted,

amit köréd kerekítenek, hátha, nem látszik ki,

a valóság életszerűsége, igényesen is működik.

Ha minden energiádat másokra fordítasz, mit

viszel haza a szeretteidnek, ami még maradt.

Gondolkodj el, mi lenne a működőképes itt,

jön az új lehetőség, beleteheted azt, ami

szerinted jó élet lenne, neked, neked, neked…

Ha elmondod azt a képviselődnek, ő igyekszik és

kihozza mindazt abból, ami adott és amiből lehet.

Abban tehetséges, hát hivatását gyakorolja azzal.

Segítsétek hozzá, hogy ő életszerűt hozzon létre,

legyetek az elért sikereknek, aztán majd részese.

Ne felelőtlenül, nélkületek döntsenek felettetek.

Felszínen élni, a problémát kikerülni nem lehet,

de az élet, az maga, a megoldható nehézségek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel,

Julamami