Lehet álomvilágról mesélni,
vagy a valóságot most is megélni.
Mi a lényeg neked, csak gazdagon élni és
magadhoz idegenként, punnyadásban lebegni.
Vagy megtalálva az utad, a sorsodban haladni.
A következő generációknak, alapokat adni.
Gondolkodva, lelkesen, szívesen, fejlődni,
jó érzéssel, valami jót és szépet, átadni.
A magukhoz képest túlzók, elronthatják őket,
a lehetőségeiket, nem láthatják meg.
Fejlődés helyett, vegetálnak, nincs miért
gondolkodjanak, szívesen lelkesedjenek.
Esetleg már, a „határ nincsbe” születnek.
Viszont, a hétköznapokat nem tanulták meg.
Ugyan, hogyan látnák át, a lenteket, ott fent,
összefüggésében nem tudnák kezelni sem.
Mi a motivációd, van-e még benned,
jó érzés, vagy csak tolod,
nyomod,
hogy
elérjed.
Amit,
arra a
napra,
kitűztél.
Azután,
van-e még
benned, annyi,
hogy a vállaidat,
megveregethesd.
Amikor a tehetséged,
már boldogulást hoz.
Ah, rájöttél, lélekből,
szívből működsz, a
gondolkodó agyad,
időben meghozza
a döntéseidet.
Ám, ha nagyon
erős a
külső
hatás,
az
elvárásos.
Időben jelez
a belső kontrollod,
ah, állítsad, magadat
lejjebb, ki ne üresedjél.
Talán, a körbenjárás
helyett, szintváltás, ah.
Ha nem veszed, a belső
jelzésedet és már az
elvárásokért
teszel,
meg
is
keseredhetsz.
Ne aggódjál,
jót tesz az is.
Ha túl vagy
rajta, kiment
belőled, a
fölöslegesen
rád rakódott.
Megtalálhatod,
a másik lelkes, szíves,
gondolkodásra késztetőt.
Ha meg már, mindent át és
megéltél mindazok által,
a hatásokkal, ami
nem belőled
motivált.
Ne
erőltesd,
mert, ha
átbillensz,
nem
tölt az,
csak visz.
Kommunikáljál,
rájöttök, mit lehet
letenned. Hiszen,
a többiek, nem
akarták azt.
Véleménye
lehessen
mindenkinek.
Összetett
energia,
kevesebb
feladat
jut, egyre.
Felettük
ne döntsél,
tanuljanak
meg dönteni.
Óvatosan,
lassan,
felelőssé
is, lenni.
Győzz meg,
legyőzni könnyű
engemet. Nem
harcolni, a
feltaláltamat
oktatni, általa
nevelésre
késztetni is,
vagyok itt.
Előbb utóbb,
mindenki rájön,
tehetségül, mit
hozott a
születésével.
Ha elért odáig,
benne tevékeny,
ki nem merül, ha adni
jól tud, az érzés visszahat.
Tapasztaltan mondom,
nem másokról másolom.
Teljesítettem, amit hoztam,
jól működik, megoldottam.
Ismerem, a sikernek, a naponta,
érintő jó érzését, benne abban amit
felvállaltam, többször szintet váltottam.
Most megint, előröl kezdem, benne vagyok,
ugyanabban, csak közben, újra fejlődésben.
Nem kergetek álmokat, teljesítem azt,
amit az Isten naponta, feladatnak ad.
Nem tartom nagyra magamat,
jól vagyok, az egyszerűben,
nagyszerű, hogy megélhetem.
Műhely, a megelőzésért, idáig
értem el, jelezve, hogy fejlődtem.
Hiszen, az önismereti, az gyűjtőnév.
Kinyitom, újra és megint, magamat,
jól kitöltöm, a hétköznapjaimat.
Betöltöm, a hozott feladatomat,
megbecsülök másokat, mint magamat.
Lehet, hogy másokhoz képest, nincs semmim,
amim van, azért, a nehézben, tapasztalva, teszek.
Nem várok semmi másra, mint a belső kontrollom
által, naponta jó érzéses hatásokra. Az pont elég,
ahhoz, hogy boldogulni tudjak, abban is, hogy
jelezzem időben, mások fele, túl ne menjenek.
Még megelőzésben teszem a dolgomat, hinnye.
Ne gátoljatok hát, hagyjatok haladni, mert
nem tudhatjátok, nálatok a családban,
hoz-e ilyen tehetséget majd valaki.
