Bocsánat, a valóságról írok, saját tapasztalatom ez.

Komoly, tájékozatlanságra utal, ha valaki azt hiszi,

életszerű lehet. A 2020 előtti évben, hogy magára, s

a sokhoz, a néphez képest, csak, kevesekre gondolva,

megélheti a szépeket és jókat és magáénak tudhatja.

Összetett energiákból keletkeztek, mindazok, nem

lehet, csak, kevesekre fordítani, mindenkiről szól az.

Csináltál- e már, mérleget, az életedben, a sorsodért,

megalapozva azt, amiért az elődeid megszenvedtek.

Mit hoztál tehetségnek, abból mit ismersz már fel.

Hol tartasz a sorsodban, mit csinálsz,

magadért és mit másokért,

legalább, ne ártsál.

Mit tettek érted,

az elődeid meg,

s mit fontos

megtenned.

Azért, hogy

értelmes

életet

éljél.

Ne

feléljed,

teremtsél.

Az egészséges

körforgásért,

mint, egy

lelkes, szíves,

gondolkodó,

a következő

generációkért.

Átlátod-e,

kihallod-e,

megérzed-e.

Összefüggésében

úgy intézni, hogy ne

ártsál, a jövőképeknek se. Van,

aki remekül ráhangolódik arra,

amit, az elődeink megcsináltak.

Jól kihasználva, a hasznos szelet,

szed magának egy jó nagy szeletet.

Mások tudása által lavírozva, csak,

azt vállalja, ami a könnyűben tartja.

Úszik azzal, ami éppen jó neki, hogy

milyen, lehetőségei, lettek volna,

a döntései következményeiben

érintetteknek, nem látja át.

Észre sem veszi, a szintje alá

kerülve, sorstalanná lehetnek.

Vannak, akikből nem nevelődött ki,

az, amit, szükséges, a közösbe beletenni.

A nép egyszerű gyermekeként tudom, mi a

feladatom, azzal a tehetséggel, amit hoztam.

Nem másoktól várom, a megoldását a nehéznek,

felvállalva viszem, megoldom. Olyan ritmusban, ami

nem árthat másoknak, akik a saját tehetségükben vannak.

Miért és ki dicsérne meg érte, hiszen magamért is csinálom.

Mondom, ha megtisztelnek, kihallják a saját sorsukat, mind.

Nem lehet mellé menni, mert átmegy a szó, a lehetőségek,

adottak, csupán az számít, ami hiteles, a többi az látszatos.

A különböző szintek, elválasztanák az embereket egymástól.

Pedig a Haza az egy, mindannyiunkról szól és tesz arról, hogy

jól érezzük magunkat, a születésünktől fogva benne. A hasonló

gondolkodású, sorsszintű, lelkes, szíves, gondolkodó emberek,

segíthetik a többieket, azzal, hogy elmondják, mik a lehetőségeik.

Élünk, mint a mostoha gyerekek, pedig mi teremtettük a jókat meg.

Hát, nem mondta senki sem, ne faljátok a minőséget, teremtsétek.

Jóról és szépről szóljon, a hétköznapokban, emberközpontú legyen.

Ne helyettesítsék be mással, ami a sokból, csak néhányakat érinthet.

Ami éppen adott, abban fel és meg fontos találnia, mindenkinek, azt,

amit tennie szükséges, a jó minőségű életéért. Kinek mi a fontos és ki

mit tett bele a közösbe, adja a tartását, méltóságát, életminőségét is.

Van az Isten, ki hol tart már ebben, van aki csak magában bízik, van,

aki átlátja a történését, az emberséges létünk értelmében, hinnye.

Ki, mit hozott életfeladatnak, ki és kikben bízik meg, mert hasonló,

a sorsa, a gondolkodása, életvezetése, mint az övék, emberséges.

Beleélni, vagy megélni, a szépet és jót, amit az Isten megadott.

Mindenkinek, aki megszületett, adott tehetségéhez jó életet,

viszont az élete arra való, hogy tegyen a megvalósításáért.

Segíts magadon, az Isten is megsegít, élj közelebb a sorsodhoz.

Haladni, fejlődni, összefüggésében látva, már nem másoktól várni.

Megköszönni a teremtőnek, hisz mindent megadott a jó minőséghez.

Nem ártok, nem bántok, magamra is jól vigyázok, jövőt is alapozok,

hiszen mindezekben van, tisztelet, szeretet, emberséges energia.