Bocsánat, a valóságról írok, saját tapasztalatom ez.
Komoly, tájékozatlanságra utal, ha valaki azt hiszi,
életszerű lehet. A 2020 előtti évben, hogy magára, s
a sokhoz, a néphez képest, csak, kevesekre gondolva,
megélheti a szépeket és jókat és magáénak tudhatja.
Összetett energiákból keletkeztek, mindazok, nem
lehet, csak, kevesekre fordítani, mindenkiről szól az.
Csináltál- e már, mérleget, az életedben, a sorsodért,
megalapozva azt, amiért az elődeid megszenvedtek.
Mit hoztál tehetségnek, abból mit ismersz már fel.
Hol tartasz a sorsodban, mit csinálsz,
magadért és mit másokért,
legalább, ne ártsál.
Mit tettek érted,
az elődeid meg,
s mit fontos
megtenned.
Azért, hogy
értelmes
életet
éljél.
Ne
feléljed,
teremtsél.
Az egészséges
körforgásért,
mint, egy
lelkes, szíves,
gondolkodó,
a következő
generációkért.
Átlátod-e,
kihallod-e,
megérzed-e.
Összefüggésében
úgy intézni, hogy ne
ártsál, a jövőképeknek se. Van,
aki remekül ráhangolódik arra,
amit, az elődeink megcsináltak.
Jól kihasználva, a hasznos szelet,
szed magának egy jó nagy szeletet.
Mások tudása által lavírozva, csak,
azt vállalja, ami a könnyűben tartja.
Úszik azzal, ami éppen jó neki, hogy
milyen, lehetőségei, lettek volna,
a döntései következményeiben
érintetteknek, nem látja át.
Észre sem veszi, a szintje alá
kerülve, sorstalanná lehetnek.
Vannak, akikből nem nevelődött ki,
az, amit, szükséges, a közösbe beletenni.
A nép egyszerű gyermekeként tudom, mi a
feladatom, azzal a tehetséggel, amit hoztam.
Nem másoktól várom, a megoldását a nehéznek,
felvállalva viszem, megoldom. Olyan ritmusban, ami
nem árthat másoknak, akik a saját tehetségükben vannak.
Miért és ki dicsérne meg érte, hiszen magamért is csinálom.
Mondom, ha megtisztelnek, kihallják a saját sorsukat, mind.
Nem lehet mellé menni, mert átmegy a szó, a lehetőségek,
adottak, csupán az számít, ami hiteles, a többi az látszatos.
A különböző szintek, elválasztanák az embereket egymástól.
Pedig a Haza az egy, mindannyiunkról szól és tesz arról, hogy
jól érezzük magunkat, a születésünktől fogva benne. A hasonló
gondolkodású, sorsszintű, lelkes, szíves, gondolkodó emberek,
segíthetik a többieket, azzal, hogy elmondják, mik a lehetőségeik.
Élünk, mint a mostoha gyerekek, pedig mi teremtettük a jókat meg.
Hát, nem mondta senki sem, ne faljátok a minőséget, teremtsétek.
Jóról és szépről szóljon, a hétköznapokban, emberközpontú legyen.
Ne helyettesítsék be mással, ami a sokból, csak néhányakat érinthet.
Ami éppen adott, abban fel és meg fontos találnia, mindenkinek, azt,
amit tennie szükséges, a jó minőségű életéért. Kinek mi a fontos és ki
mit tett bele a közösbe, adja a tartását, méltóságát, életminőségét is.
Van az Isten, ki hol tart már ebben, van aki csak magában bízik, van,
aki átlátja a történését, az emberséges létünk értelmében, hinnye.
Ki, mit hozott életfeladatnak, ki és kikben bízik meg, mert hasonló,
a sorsa, a gondolkodása, életvezetése, mint az övék, emberséges.
Beleélni, vagy megélni, a szépet és jót, amit az Isten megadott.
Mindenkinek, aki megszületett, adott tehetségéhez jó életet,
viszont az élete arra való, hogy tegyen a megvalósításáért.
Segíts magadon, az Isten is megsegít, élj közelebb a sorsodhoz.
Haladni, fejlődni, összefüggésében látva, már nem másoktól várni.
Megköszönni a teremtőnek, hisz mindent megadott a jó minőséghez.
Nem ártok, nem bántok, magamra is jól vigyázok, jövőt is alapozok,
hiszen mindezekben van, tisztelet, szeretet, emberséges energia.