Bocsánat, ha a sok tapasztalatom által megláttam ezt.
Az emberséges igényes, nem a mások kultúrájában,
jártasabb, leginkább a sajátjában él. Tudatában van,
hogy az irigységben megrekedtek, nem boldogulnak.
Kitalálnak mindenféléket, hogy nekik ne kelljen, semmit
se tenniük azért, hogy előbbre jussanak, punnyadhassanak.
Jól bevált módszerek, ezeket alkalmazzák, régóta működik.
Ha elhiszed amit felerősíteni igyekeznek a hiszékenyekben,
megrekesztő élményekben lehet, hosszasan majd részed.
Ha sikeresen beválik és felkészületlenül kerülsz bele,
abba ami jól ki van találva, mint óriás csapda, hinnye.
A lelkes, szíves, gondolkodó kontroll nem fölösleges,
az emberek egyenként születtek, s nem gépeknek.
Hasonló szinteken értik egymást, különbözőkben
meg, a szintek közötti fordítók, jókor jönnének.
Várom azt a döntő embert, aki átlátja, kihallja,
megérzi, kontrollálni tudja, van új a palettámon.
Amit megtanulva, az emberek érthetnék egymást.
Megelőzéshez segítség, a segítő emberségeseknek,
nem tudják a túlzók kifordítani őket, hivatásukká lett.
Az emberiesek lelke, szép, szíves, színes, gondolkodnak,
nem tucatosítottan kopnak, értelmezve alkalmazkodnak.
Az intelligensek, összefüggésében látnak, még fejlődnek.
Az élet élni szeretne, megkeresi a lehetőséget, hinnye.
Van kalapom, nincs kalapom, földhöz vágom,
ha akarom. Ha poros lett, leporolom,
megtaposom, ha akarom,
a fejemre rakom,
ha úgy akarom.
Megtehetem,
hiszen csak,
a kalapom.
Férfinak
se attól
tartják ám,
hogy csak elvár.
Az “Úriember”
megszólítás, egy
megtisztelő
folyamatnak,
az eredménye.
Vannak akik nem
értik még, fontosak,
az életszakaszok, hinnye.
Emberségesnek születtünk
mindannyian, kérem, lehetne,
hogy ne térjen el, senki se tőle, ah.
Mindennek az eleje, a folytatásnál jön
mondjuk a közepe, s van az eredményes
része, ami a legfontosabb is lehetne, a “sikere”.
Hát ne maradjon egyetlen generáció se ki belőle.
Mert megszakadhatnak a következők, a sok hiánynak
a pótolásában. Rá mehet az életük jó része, a teljesítés
nélküliek, az értelmetlenül lébecolóknak a lazaságára.
Ők, a meg nem értettek, az irigyeltek, a lefékezettek.
Nem értik őket csak kevesen még, hogy miért sietnek.
Tisztelhetők, de kevésszer kapják meg, a dicséreteket.
Végigvisszük az életünket, hol olyan, hol meg másabb
emberek mondják meg, higgyük el, hogyan jó nekünk.
Pedig milyen egyszerű lenne, ha átlátva, kihallva, együtt és
megérezve, teljesítenék azokat, ami életszerű. S működőképesen,
eredményesen boldogulhatnánk benne. Vagy valami jó és szép által,
amiért tettünk egész életünkben, elmondhatnánk, megcsináltuk hát.
Aki nem tudja, mi a sorsa, azt sem mit hozott generációs feladatnak,
miért tervezne. Miért alkotna életszerű dolgokat, ah, amikor nincsen
még sikerélménye, semmi olyanban, amivel elégedett a környezete.
Nem jött rá, ha tervez, akkor sok – sok munkával, alkotással, na
meg szorgalommal, a belső kontrolljával eredményes lehet.
Ha nem hajtja túl magát semmiben sem, elérheti a saját,
életritmusát, meg hát, az elégedettség életérzését.
Ha meg, másoknak az elvárása által végzi el azt,
ami a sikerélményét hozhatná, belefáradhat.
Mielőtt még önmagának bizonyíthatná,
hogy mi mindenre képes és sikeres lehet.
Persze csak addig, amíg van motiváció,
a lelkes, szíves, gondolkodó énje által.
Hiszen az pénzzel nem pótolható, az
lehetne az eredményének a jutalma.
Vannak akik azt fordítva gondolják,
előbb az eredményes életszínvonal.
Nem is gondolnak rá, hogy az életnek
van egy valós fricskája, az Isten alkotta.
Ha nagyon eltérne tőle bárki, időben lehetne
korrigálni. Ha felismerné, hogy mi a kezdete az
életének, mikor teljesített már, a sorsa szerintiben.
S hol ne menjen bele semmibe, mert az már ismétlés.
Ami nem viszi előre, nem fejlődhet tőle, sértődés lehet
belőle, mert méltatlan tükröt kaphat az elődje, hinnye.
Vannak akik vezetni születtek, gyermekként is tették
volna, ha a környezetük azt időben észleli, dicséri.
Vannak, akik “nagy emberek” lesznek, mert nagy
lélekkel születtek, jól bánnak a rájuk bízottakkal.
Akkor érzik jól magukat, ha az érintettek jól vannak,
a saját sorsukat élik, nem a már nincs is sablon szerint.
Mindenki hozott valami fontos feladatot, tehetséget.
Az emberek nem kallódni születtek, az életüknek a
gyümölcsét leszednék, hisz azt oda ők teremtették.
Az önbecsülés abból is ered, ha tisztelettel vannak
oda és akkor is, ha nem ugyanaz amiben hisznek.
Nem azonos úton járva fejlődnek, az eredménye
legyen meg, ne legyenek, félbemaradt sorsok.
Félrevitt emberek, akik megrekedten élnek.
Szanaszét, csak néha találkozó családtagok,
a család a legfontosabb biztos pont, hinnye.
Vigyázz mit kívánsz, mert ha úgy megadatik, jól
csak szerinted éled, vagy megszenveded, magad is.
