Kellemes időtöltést mindenkinek,

jó szerencsét jó emberek.

Áldjon meg az Isten, minden földi jóval, a

tehetségünknek megfelelő lehetőségekkel

bennünket. Mit is jelentenek a generációs jelek.

Ükapóra rengeteg föld maradt,

földbirtokos lett.

Ahhoz éppen

nem értett.

Magából kiindulva,

túl nagy volt a bizalma,

hát sok földet elveszített.

Nem vezetni született,

máshoz viszont jól értett.

Nem hitte el, hogy a lelkes énjében

ott van a belső kontnrollja, segíthette volna.

Másoknak  a tanácsaira sokat adott, azt sem látta,

meg időben, a barátai, irigyekre cserélődtek, hinnye.

Nem azt csinálta amire született, vitte a gazdagodás árja,

belekerült, a legfelsőnek mondottak sávjába vesztére, ah.

Adni már nem tudott, mindent magának akart, megtartott.

Olyan módon kiemelkedett, hogy nehezen bírta a terhet.

Nem tehetett mást, mint amit elvártak tőle, sosem volt,

nagyságosok mutatták meg mi a jó és mi a nem megfelelő.

Valakinek a fejéből jött a pihent ötlet, ha csak ők tudják,

a hogyant és a miértet, nem  férhetnek hozzá mások.

Ők szabják majd meg a többieknek hogyan éljenek,

valamivel viszont nem számoltak, van az Isten.

A nagy sietségben sok mindenről megfeledkeztek.

Mindenki hozta a tiszteletet, szeretetet, alázatot,

úgy teremtett meg mindegyikünket,  hinnye.

Ki elveszítette ah, másokból meg már

kikopott a teremészetes jóság.

Nem maradt hát más, mint

a  mű, ami hű de mű.

Szétszilálódott

a természetes

jóságukat, szépségüket,

felváltotta a jól kitalált.

Kinek  mennyi idő kellett,

ahhoz, kikopott minden ami

megnyugtatóan természetes volt.

A hétköznapok helyett folyton

folyvást csak az ünnepségek, nem

maradt más, mint a látszatos, a megfelelések.

Nehezen bírt már el a rárakottakkal, teher lett mindaz,

ami oly nagy álma volt,  hinnye. Lefele  már nem nézett, hátha

meglátja azt ami a többieket, csak teherként érintette, hinnye.

Ah, nem akarta felvállalni a kudarcot,  hát gyártott ujabb és

megint más időigényes feladatokat.  Olyanokat, amiket

még megszokni sem volt idő, megváltoztatott, azt a.

Már nem érzékelte sem  a jót, se a szépet,  a dac

volt ami mozgatta vitte előre, hinnye.

Nem volt türelme megvárni azt se,

hogy megértsék  mit szeretne.

Magához igazított mindent,

úgy hát már mindenki, csak

ráfigyelt. Kénytelen volt,

megfelelni annak,  ami

fölülírta az elképzelését.

Hiszen az eredeti ötlet,

nem  a saját fejéből

pattant. A tudás

helyét felváltotta,

a kapkodás, ah.

Ugyanaz van,

ismétlésben,

mint amiből

kiindult.

Lefékezte,

mutatja a

hiányokat,

az ami nem múlt el,

ott van benne, az ember.

Alázat nélkül nincs

jó minőségű élet sem.

Emberségesnek maradni,

akkor is, ha bármilyen magasságokat

érhettek már el, na az a lényeges, a fontos.

Az ismétlés csodát tud tenni, a belső tartás

nem  felejt ám, szívesen kerül a helyére,  hinnye.

Most jön a bocsánatot kérek, megint fontos lehet.

Önismereti oktatás, nevelés, érted, ha már érted,

heringesarpadne@gmail.com.  Ha a megbeszélt,

személyes találkozásnál, arra kérlek, várjunk még

az oktatással,  na az is érted szól majd, fogadd el.

Mindent idejében, ezt nekem adta azt Isten.

Hát vigyázok rá,  maradjon meg segítségként,

tisztelhetőnek, a lehető legjobb minőségben.