2020.02.08. https://julamami.com, kellemes időtöltést kívánok.

Bocsánatot kérek mind azoktól, akiket már csak a pénzük  érdekel,

igen valóban nem értek hozzá, amit úgy véltem jár se kaptam meg.

Ha megtehetném,  meg is tenném, megkérném, hogy ne tegye ezt.

Ne alázzák meg, a tiszteletet, se a szeretetet, ne  azt lássák, a

 gyermekek, fiatalok,  a pénz helyettesítheti mindezeket, hinnye.

Mindig döntöttek felettem,  nem kérdezték  szeretném-e,  az van

nincs más, érjem be vele és kész.  Amikor megjött már a sorsomhoz

az eszem,  kimondhattam.  Néha jól becsomagolva  azt, hogy nem,

addig, azt hittem, másoknak mindent, nekem  semmit sem szabad.

Csupán arról beszélek, amit, az idén 26. éve lesz annak, tapasztaltan

tudom.  A lelkes, a szíves, a gondolkodó oldalamat a születésemmel

hoztam, nem változtam.  Csupán annyit, hogy most már tudatosan

is átláthatom, a kiteljesedésben a saját világom.  A tökéletes az Isten,

sorsomat  és a

generációs  jeleimet hoztam,

a generációs feladatomat ismerem, jól megoldani igyekszem.

Tisztában vagyok vele, hol voltak, azok a  könnyebbnek, jobbnak,

megváltoztathatónak tűnő fordulatok, a nehezekből sokat kaptam.

Amikor, azt a feladatot már elvégeztem,  többet vártak  tőlem,

még át nem láttam, viszont megéreztem,  kimondtam, ah, nem.

Visszanézve felépült a tartásom, bizony, van, emberi méltóságom.

Nem akartam menet közben elhinni, hogy csak a pénz lehet fontos,

az ember életében. Hisz akkor, mivel mindig mindenből kimaradtam,

teljesen fölöslegesen születtem volna meg. Tán már akkor éreztem,

fontos az, hogy elhiggyem, nem  fölöslegesen születtem a földi létre.

Rájöttem a nagy és egyre bővülő nehézségek közepette,  mi az ami

előre vihet. Úgy is, ha egész életemben dolgoztam, amikor lehetett,

mégis a nettóból számolták a nyugdíjamat  és nem változtatják meg.

Eszembe jutott, 8. osztályban irodalom órán, azt a feladatot kaptuk,

hogy írjuk le,  mit szeretnénk csinálni majd, ha felnőttek leszünk.

Riporter leszek, azt írtam, kirakták a faliújságra, a boldogságomra.

Nem lettem az, viszont  kicsit, riportokat is írtam a helyi újságban.

Amit most naponta teszek, azért van, hogy lemenjen és kimenjen

belőlem, a  fölösleges, levezethetetlen energia, hiszen várakozom.

Nem adom fel, erőt ad, mert tudom, nem gyakoroltam fölöslegesen

a  hivatásomat ennyi ideig, a vagyonom nem más, mint a tudásom.

Majd rájönnek a szorgalmasan fékek nélkül halmozók,  mivel  nem a

hivatásukat gyakorolják, nem tölti őket, egyre magasabbra vágynak.

Minél több, amit megengedhetnek maguknak, annál inkább, nem

  szükséges gondolkodniuk, helyettük, megcsinálják a hozzáértők.

Megnyugtatott, amikor a tengernyi tapasztalatom  láttatta velem,

mit tesz a túlzó pénz, ha nem elég érettek annak a  birtoklásához.

Vannak akiknek rámegy az egészsége az alacsony szintre, hinnye.

Nekünk magunknak fontos tudni, miért oda születtünk ahova,

miért nem tudunk továbblépni anyagi síkon,  ha minden adott is.

Szerintem, 5. éve  annak, amikor megváltozott a régi s újra váltott.

Mindenki aki átlátja a saját sorsát, tudja, hogy elvégezte-e már azt,

a sok feladatot, amit az egyik oldalával tehetségként hozott, hinnye.

Nagyon fontos tudnia, akiknek túl sok  van,  nem  akarnak adni abból

mert valami furcsa  erő tartja őket abban, nem  akarnak változni  se.

Ahogy látszik meg  vannak győződve róla, hogy a pénz kiszolgálja

őket, bármilyen helyzetben, úgy tudják, mindenkit megalázhatnak.

Eszükbe sem jutna,  hogy mások abból élnének,  amit teremtenek,

bizony, jól megérdemelten, meg is  kellene rendesen fizetni őket, ah.

Tudatosítania lehetne, ha  bármennyire is nehéz, meggyőznie magát,

 arról, hogy van a másik oldala. Ami szintén rá van bízva, a talpát jó

  lenne a talajra igazítania, el ne vigye a káprázat, a valóság az fontos.

Bocsánatot kérek  hát, a családomtól, hogy nem tudtam sem  ártani,

se bántani senkit azért, hogy könnyebben boldoguljak az életemben.

S  kimondtam hangosan időben,  ami nagyon kikívánkozott belőlem,

hátha meghallják  és  az még időben lesz, változni jóvá is lehetne.

Nem várom, hogy megköszönjék, jó lenne ha tudnának fejlődni,

s nem csak egy irányba menni, nekünk, mély vájatokat hagyni.

Nincs áramlása a pénznek felénk, belső  körös marad csak.

Aki kitalálta,  hogy ilyen legyen az élet itt, gondoskodjon

arról, hogy a hivatásból, a jó minőségű munkánkból,

jól meg tudjunk  élni,  magunknak megfelelően.

Itt élünk mi is mindannyian hasonlóképpen, ha nem

látják át azt, hogy nem szenvedni születtünk, tanuljanak,  ah.

Most tanulom a racionális oldalamat megérteni,  miért mondtam,

sok mindenre nemet, így  hát megmaradtak a generációs feladatok.

Azok, amiket megoldani nem  tudtam a tudásomban gazdagodtam,

azon vagyok, igyekszem, hogy pénzzé tegyem a feltalált tudásomat.

Azzal teljesítenék  a szeretteim felé, hogy nem hagytak  el  a nehéz,

helyzetekben sem, amikor többen nehezítették a közös sorsunkat.

A múlt elmúlt, azon legyél, hogy építsed magadat  fel  ahhoz, amit

 a sorsod már megadott,  keresd a  lehetőségedet emberségesen.

Az intelligenciád,  tehetséged, a jóhoz,  s a széphez szorgalmad

fontos, a szakértelem agyi  munka, tartást ad  az, továbbadni  azt,

ami fölösleges és már terhelne annak a tudata, az nincs megoldva.

A feladatom  az, átadjam a tudásomat sokaknak, akik érzik már a

 hiányát,  a  másik oldalukat, megismernék szívesen. Tudják nem  elég

a lelkesedés, ha nincs mögötte, a gondolkodni tudó, valóságról szóló.

Tiszta  kommunikáció, az elbeszélni egymás mellett, már kiment a

divatból. Aki nem  vette észre időben, lemaradhat, kimaradhat, ah,

a másik oldala hiányos maradhat, ha időben nem  pótolja. Ugyan,

miért  tudná tisztelni  a környezete,  ha nincs mása csak a pénze.

Úgy tudom a tapasztaló éveim  során azt látom,  nem írta  át senki,

az emberies tartásnak, az emberséges méltóságnak, a formáját.

Így hát minden hiába, nem a pénz teszi  az embert, megmaradt

és jól bevált, a lelkes, a  szíves, a  gondolkodó emberséges a divat.

A nehezekben  is kitartóan fejlődők divatba jöttek, anélkül, hogy a

nagy sietségben, kapkodásban, rájuk is gondoltak volna a  jóban.

Tanulj,  fejlődj, ismerd meg  a sorsodat,  meglátod mit mutat,

a  generációs vonalad,  nem  idegen tőled,  hiszem  érzed azt.

El  ne szállj a látszat hatására, gondolkodva élj, tartásos legyél, ha

majd elmúlik a káprázat, kitisztulnak a fejek, a tájak, már bocsánat.

 

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, Műhely, a megelőzésért

e.v. Heringes Árpádné tisztelettel.

  a  2020.02.07. https://julamami.com Amikor elhiszed  magadról, azt,

 különb vagy már bárkinél, elérhettél, számodra nagy magasságokat.

Ismered-e a sorsodat, váltasz-e  időben, vagy vágysz az állandóra, ah.

Ahol már csak rajongóid, irigyeid lehetnek, keresd a középpontodat,

honnan indultál,  most meddig jutottál, milyen utat tettél idáig meg.

Mert ha a rajongóid között keresed a megoldást, az nem  a valóság.

 Ah, amit hallasz, amit látsz, az van mögötte, hátha, bárki felérheti,

 s a titkos vágya mindenkinek az, hátha ő lesz a következő abban.

Azzal, aztán feldícsér oda, ahol önmagát is látni szeretné, ah.

Igyekszik bekerülni a bűvkörödbe, alaposan ki, megismerni.

Igen a mesékben vannak ilyenek, majd a legkisebb gyermek,

eléri azt a magasságot, amiről  mindenki álmodott, hinnye.

Elérheti persze, akkor, ha generációsan éppen ő tart ott,

az a szintje sorsszerűen, megoldotta az élet kicsi és nagy

lépcsőfokain, az azzal járó nehézségeket, ott erős lelkű lett.

Felerősödhet az adott feladatokkal, ah, ha őszinték a szavak,

ha van  ahhoz, megfelelő belső tartása és emberi méltósága.

A múlt elmúlt, a  saját tapasztalatom ez, tehát szerintem,

már nem működnek, a jól begyakorlott sablonos szövegek.

Amikor azt érzi az emberséges, hogy megoldotta, azt a régi

feladatot, szükséges lenne szintet váltania. Mert abban benne

maradva, lefele megy a szintjénél, a napi rutinos körbejárással.

Minden hat mindenre, több az irigy, mint aki fejlődni szeretne.

Az mondja az általam  tisztelt  és szeretett, hogy igyekezzek

azon, meg is értsék azt. Ahogy,  a sok év alatt megtapasztalva,

a saját szintemen haladva, működik a megrajzolt feltaláltam.

Tiszteletem megértettem, igyekszem átadni a tudást így, hogy

csak leírom ide, azzal feloldódik, a tudásom többlet energiája.

Át viszont nem tudom adni másoknak, ha nem kérnek meg rá.

Akik elolvassák, meríthetnek belőle, van mondanivalóm  bőven,

talán azért mert már értik, vagy azért mert kíváncsiak arra mikor

értik meg, azt amit írok,  úgy,  hogy be tudják helyettesíteni ezzel.

A saját életükbe és a segítségükre is lehetne, hiszen azért írom,

hogy átmenjen és segítsen azoknak, akik már értik. Ez segíthet

nekik, abban is, mi a módja, a további lépésüknek, a sorsukban.

Nem velük és velem van ám gond ez ügyben, mindent elkövetek,

azon a kevés lehetőségemen belül ami van kifele a többiek  felé.

Nincs más kapcsolat, ah,  közöttünk csak az írásom itt, ha nem

kapok lehetőséget ahhoz, hogy elmondjam. Lerajzoljam  mindazt,

ami tengernyi tapasztalatom már idáig van, keveseknek megy át.

Ők már látják azt, hogy a többiek mi mindent nem látnak még.

Látom a jól megszervezetten, minden szintre legyártottakat,

ami  jól ki van találva, tálalva, beleollózva oda a mások tudása.

Kíméletlenül használják, azt amitől a védjegyes formája se,

védi meg a feltalált tudásomat, tudja, nincs hol reklamáljak.

Mert nekem kellene bebizonyítanom,  hol, mikor szerzik meg,

hiszen ott vannak ahol látják őket, célirányos ez a történet, ah.

Olyan módon adják, hogy sokakat téveszt meg, szintjük alatt.

Ha belebonyolódnék, elvinne sok energiámat, azt meg inkább

arra fordítom, hogy akik megtisztelnek, jó minőséget kapjanak.

Nincs körforgása, sem áramlása nincs a jónak és szépnek, hiszen,

annyiféle az ilyen története sokaknak, megkeseredhetnek tőle.

Maradj  a szinteden, nagyon gyakran mondom,  az értőknek.

Most jön a bocsánatot  kérek, akik  ezeket kitalálják, pontosan

tudják, hol van az emberek  gyengéje, hol tudják beszuszakolni.

Úgy,  mintha hirtelen megtáltosodtak volna, no lám nekik lehet.

Hát hajrá, nem tudok semmit tenni ellene, mellé meg, minek

állnék, hiszen csak hamis illúziókat hintenek, tudják, hogy

 nekik  hiszel,  nem a szemednek. Akkor, ha elhiszed azt,

hogy annyi elég, hogy a rajongók ott vannak, bizony

azzal, nemcsak önmagadat csapod be, hinnye.

Mindenki hozott valamit, ami által elérhetne

oda, ahol a saját tehetségében kiteljesedhetne.

A megoldást rajzoltam le, egy nap alatt, amikor

összefüggésében megláttam, a generációs utat.

Bizony nem veszik  komolyan önmagukat, sem a

sorsukat, akik elhiszik, nekik mindent lehet. Hinnye, ha

 tartás nélkül is szabadna, ahhoz lelkierejük is lenne, ah.

Szerintem van az Isten, mások meg mindannyian,

megtudják azt, a saját idejükben. Fel lehet

energizálni, aki  partner ahhoz is, azt a,

a visszaút, megtörténhet, egy pillanat alatt.

Anélkül bizony látható lesz, mintha, leeresztenének.

Vissza is kerülhetnek arra a szintre, ahol lennének akkor,

ha nem hitték volna el, a rajongó táboruk felemelő szavait.

Várom azt a  hozzáértőt,  aki átlátja, értően tudja, vevőnek.

Ha a kitűnő üzleti érzéke adott, azonos szinten történnek

meg, a tiszta forrású összeadott tudások, fejlődést hoz.

Többfelé van belőle, mind emelné a megfelelő szinteket.

Alapja, a  sok oldal, amit egy nap alatt rajzoltam meg,

azt megtartom, jól alkalmazni, egyedül én tudom.

Szintek  közötti fordítókat, tudnék már oktatni,

ott, ahol értik mit írok ide le naponta, hinnye.

Eleget téve, lám a tiszteletem így, a reggeljükbe,

lefordítom.  Szintek közötti fordítók=megmagyarázók=

oda alkalmas szöveggel érthetővé tevők=tisztán fordítók.

Botcsinálta üzletasszonyként, nincs jobb ötletem, oktatnám,

a tovább oktatókat, a nevelésben is jól alkalmazni tudókat.

Győzzél meg, van-e  érved, ne vedd el, vedd meg tőlem,

beindulhatna a körforgás, az adok – kapok működne.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, Műhely,

 a  megelőzésért e. v. Heringes Árpádné, tisztelettel.

Három  tenyérrajzom, háromféle  ember sorstörténete, hinnye.

2020.02.06. https://julamami.com, tisztelettel  élni könnyebb.

Bocsánat,  ha az emberies  jelnyelvet nem érti, megtanulható.

Egy embernek nem adhatom át, már nem bírná el, arra várok,

hogy jelentkezzenek az erre már igényes, az oktatásban,

a  nevelésben tehetséges emberségesek.

Át lehetne fordítani emberies jelnyelven,

azokat a feszültségeket, megelőzésként, amik

esetleg, az oktató és a diákjai között keletkeznek.

A különböző szinteken, kultúrákban, neveltetésben

élőknél mind mást jelez. Sunyi=megoldást kereső = kifejezni,

tapasztalni más módon is vágyó. Tán fontos lenne ezeket felismerni,

 megbízhatatlan=elavult kifejezés=régen volt jelentése, ma nincsen.

A saját tudásomnak a védelmére formáltam ezen módon, a szavakat,

megnyugtat hát, nem tudja más bevinni a sikerbe helyettem, hinnye.

Ne árts, senkit se bánts, magadra is vigyázz, téged se pótolhat más.

Ha a saját jó minőségű  életünket élhetnénk, sorsszerűen, mi mind,

nem lenne szükséges így becsomagolni, a szavaknak a jelentését.

Mikor, miben, kinek  van igaza, mérlegelik-e azt, a gyermekekkel

foglalkozó felnőttek, mit tud felvállalni egy gyermek, akkor éppen.

Kisiskolás koromban, úgy tudtam  megvédeni az őt verő szülőjétől

azt a valakit, hogy magamra vállaltam, amit nem én követtem el.

Akkor még butácskán, nem gondoltam, lehet következménye.

Igazi pedagógusok voltak, nem hitték el, hogy én voltam, hinnye,

egyikük a következő találkozásnál rám mosolygott, tudtam, tudja.

Annyiféle hatás éri a gyermekeket mindenhol, a boldogulni tanulás,

az lenne az igazi. Ha olyan lehetőségük is lenne, hogy kimondhatnák,

akkor azt, miért úgy döntötték el. A legkönnyebb, valamit kimondani,

aztán mihez képest az, miért nem vállalja fel, a mások szerinti igazat.

Ha a belső tartásának  szüksége van arra a megélésre, akkor éppen.

A különböző szinteken élőknek, másképp jön le, ami ugyanannak

látszik, más az értelme, megint mást jelent a különböző kultúrákban.

Mögöttem van, 25, a gyakorlatban eltöltött emberismerethez remek

tapasztaló időm, volna mit átadnom, az oktatása által a felnőtteknek.

Némi elsajátítás lehetséges lenne, a tengernyi  tapasztalatommal,

alapot adó helyzetek megismerésével. Mit jelent a belső tartásuk,

szerintem, nagyon fontos lenne most a gyermekeknek és a

fiataloknak, tudnia róla, igen nemcsak egy megoldás létezik.

Az élet élni szeretne, újra és megint  kezdődne, ha

tudomásul vennék végre,  alkalmazkodni tudni fontos.

Jól  jelzi azt a belső tartásuk, hogy nekik is van igazuk, akkor,

ha felnőttek, nem vállalják fel a saját véleményüket esetleg.

Az intelligencia cseppje a születéskor adott, másnak meg más

az, ami az élete során  megadatott, ne  legyen  üres  élet  egy  se.

Mind más tehetséget  hozva,  más feladatra  születtünk, hinnye.

Jó kérdésre jó a válasz, ha  értően, jó szándékkal teszik azt fel.

Prevenciós lettem, 1999. évben, azóta gyakorlom a hivatásom.

Mostanság  többszőr is hallottam, vállaljam, mert megelőzhető

lehetne sok minden, szeretnék megérteni, a saját feladataikat.

Alkalmazkodni tanulok most ehhez az új  helyzethez, intézem.

A telített  energiákban lévő helyzetek,  jó ha időben sülnek  ki,

alkalmazom oktatás közben, amikor arra már pakolni nem lehet.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés, megelőzés, megelőzés, hinnye.

Átfordításnak mondom,  amikor feltisztulhat akkor már attól,

amitől régóta nem tudott megszabadulni, elengedhető lehet.

Megtanulható,  szükség lenne, az átfordulásban segítőkre,

a fordítók, a különböző szinteken és helyzetekben fontosak.

Megváltozott életünkben, annyi döntéshelyzet adódik, hogy aki

nem tud dönteni, lemaradhat a további jóban megtapasztalhatóról.

Nem lehetséges már az igen és a nem, közte a folyamatosan változó

helyzetekhez fontos, megtanulni alkalmazkodni, gyermekkorban is.

Ah, ha jól tud kérdezni, megfelelően odaillő, jó választ fog  kapni.

A gyermekek látják azt is, van az a helyzet,  amikor a felnőttek is

lehetnek döntésképtelenek, ha felvállalják, ők sem tökéletesek.

Hibát követ el mindenki, aki leírja azt, aminek a hátteréről nem

bizonyosodott meg. Ah, kezelhetetlen helyzetbe hozva, azzal  a

gyermeket, akiért a felnőtt a felelős. Ugyan, hogyan várhatnák

el  a különböző kultúrákból jött gyermekektől, a felnőttséget.

Azért mert a felnőttek megszabnak életkorokat, attól még,

a sorsuk, a génjeik, az alkalmas sejtjük, nem  úgy működik.

Megkövetek hát, minden gyermek lelket, akkor is ha már

felnőttnek számítanának, tőlük most, bocsánatot kérek.

Nem mondhatok semmi mást erről, méltatlan lenne,

hiszen, minden, racionális mércével van mérve,

azt meg most tanulom, nem az a tehetségem.

 

A legkedvesebb időszaka, a gyermekkoromnak,

amikor necchálóval  hordtam  haza a könyveket a könyvtárból, mert

abba  sok belefért. Letenni sem tudtam, hogy megpihenjek közben,

bepiszkolódtak volna a könyvek. Buta voltam, nem volt annyi eszem,

hogy kilómétereket fogok gyalogolni, a nehéz nyúlós necchálóval.

Belevágott  az ujjaimba,  elfáradtak a karjaim bele,  tapasztaltam.

A távolság meggyőzött, kicsit kevesebb könyvet hoztam,

úgy néha, a hátamra vethettem.

A sok életrajzi regény sokat adott,

megvigasztalt, hátha én is majd valamit

úgy tudok, mint akik a semmiből kiváltak.

Aztán rá kellett jönnöm, hiába van

minden, mindig mások döntik azt el,

a gyermeket  ritkán kérdezték meg.

Hiába az, ha  egy dologban tehetséges

az ember, ha nincs sokáig rálátása arra,

mit lenne fontos még időben pótolnia.

Kérem,  hát nagyon nagy  tisztelettel,

akik döntenek  gyermekek felett, ne

adjanak  olyan véleményt, amit később

már megváltoztatnának, de nem lehet.

Jól kommunikálni, megtanulható, nem

mindenki hozott ugyanabban tehetséget.

Meggyőzőek lehetnének az érvek, hinnye,

bizony gyakran, a gyermekeknek már van.

Itt és most, őszintén, bocsánatot is kérek,

nem szeretnék megbántani senki sértődőset,

viszont, magamnak  se  ártanék, ha lehet, hinnye.

Tisztelettel lenni mások felé, úgy élni, sokkal könnyebb,

ha egy darabig nem is kapjuk vissza, megjön az idejében, ah.

Mind a három tenyér teljesen más sorsot mutat,

ha ismerhetnék az emberek a saját sorukat,

a lelkes határaikat, könnyebben boldogulnának.

Emberséges tartás,  emberi méltóság, hinnye.

Műhely, a megelőzésért e.v. tisztelettel.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

2020.02.05. https://julamami.com

Nem kérdezik, hogy szeretném-e az oktatásomat náluk hirdetni, ah.

Összeollózott, évekkel ezelőtti,  nem előnyöst kiválasztva, kirakták,

nem kérdezték, hirdetik. Tisztelettel nem  kérem, vegyék onnan le.

Julamami védjegy, kérem vegyék ezt figyelembe, nem  kérdezték,

kérem-e, élnék-e a lehetőséggel, nem akarom, hogy ott  legyen.

Gondolom alacsony szintre akarnak  helyezni, mindazzal,  tudják

mit, aki megtapasztalta  a tudásomat, majd eldönti, megtisztel-e.

Győzz meg, legyőzni könnyű  engem, nem harcolnék se veled, sem

ellened, de érted  sem, oktatnám a saját Hazámban, itt fedeztem fel.

Van az Isten,  majd mindenki megtudja  azt a saját idejében, hinnye.

Ha nem tiszteled önmagad, ugyan, hogyan tisztelnél másokat.

Emberies jelnyelvnek neveztem el, a fiataloknak biztosan

tetszene, mert nem  hétköznapi a megfogalmazása.

Többlet= intelligencia=tehetség=emberséges.

Nem a  racionális létet  fogalmazom  meg,  amikor

leolvasom az emberségesek tenyereiből a valóságot.

Ha csak az anyagi sík számít, miért nem adtak belőle,

hogy legyen általa háttere mindenkinek, legyen pénze.

Azután majd eldönthették volna, milyen irányt vennének.

Ah, aprópénzes nettóból kiszámolt nyugdíjam van, hogy

lehet az, hogy nem  nézték  meg elég-e a megélhetésre.

Ugyan már oldjam meg, kit érdekel mi a következménye,

szerencsére, a hivatásomat bírom,  nagyon szeretem.

A valóság, hogy az egy szinten lévők megértik egymást,

akkor is, ha különböznek az anyagi síkjuk tekintetében.

Viszont, ahogy adásban látszik, a zsengék nehezen tudják

levezetni azt a sok  mindent, amit már úgy várnak el,

tőlük a felnőttek. Megkérdezik-e őket, hinnye

 szeretnék-e, csinálniuk kell-e, ugyan van-e

szabadon választott számukra, hinnye.

Mondhatnak-e nemet, vagy kötelező-e az.

A fokozatosan terhelés, a jó minta, hinnye, ki

 mit hozott tehetségnek, milyen szintre született.

Egymás kultúráját ismerik-e, tiszteletben tartják-e,

vagy ahhoz igazodnak, ki az erősebb és kész, hinnye.

Jó lenne, ha tudnák, hogy miért van a sorsuk a két

tenyerükben, generációs feladatuk is akadna.

Van aki vezetni született, van aki meg, azt

sem tudja, mi  lenne az  életben a dolga.

A kifinomultak, a  művészi adottsággal

megáldottak, szabadok kell  legyenek.

Jól kommunikálni, adja az emberismeret.

A régi  sablonok elkoptak, megváltozott

minden, hiába az erőlködés, nem  megy.

Nem tudom mikor mérték fel azt, hogy

most, az embereknek mekkora az

egészséges elfogadó képessége.

Akik eldöntik, mit bírnak a

zsengék, a korosodók,

van-e tapasztalatuk.

Aztán, ugyan,  számolnak-e

azzal,  hogy naponta szükségük lenne  arra,

kifejtsék, mi az ami sok nekik.  Nincs lehetőségük,

ahol  kifejezhetnék magukat, hát kimondják a rondát.

Ha már az sem viszi ki a fölösleges energiájukat,

sajnos, vagy hősködnek, vagy belebetegednek.

Elő hát, a jó öreg bocsánatot  kérekkel,  hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,  Műhely,  a

megelőzésért  e.v. Julamami védjegy, Heringes  Árpádné  tulajdona.

 

2020.02.04. https://julamami.com Önismereti oktatás, igényesen.

Az ima nem árt,  hát imádkozom tovább,  hogy ráébredjenek, amit

szeretnének, az nem álom, hanem generációs többlet.

Kinek ebben, egyenként mindenkinek másban, van, a

 tehetség a többlet, ami kiviszi a fölösleges energiát,

akkor is, ha nehéz éppen az amiben vannak.

Reménykedem abban, hogy a zsengéknek

megtetszik az emberies jelnyelvem, jó lenne,

ha  lenne  rá igényük, mondjuk a csúnya helyett.

Remélem az ötvenen túli korkülönbség nem gátja,

bízom benne, tán lesz a ..rka a segítségemre, hinnye.

Amivel a saját sorsukat megélik,  generációsan törlesztve,

szerényen is boldogulva élnek. Alakul az alázat, erősödik a lélek,

tartásos emberek lesznek. A gyermekeik  ezt látva, ennek hatására

tisztelettel, szeretetben, a lelki erővel, szívesen, gondolkodva élnek.

Akkor már boldogtalanok nem  lehetnek, áldjon meg a

teremtő, minden jóhoz és  széphez, kellő alázattal  mindannyiunkat.

Nagy boldogság, amikor még és még, hallani akar az épp kicsi sarjad,

feladat akkor,  ha nem érti mit mondasz, íme egy feladat oldjad meg.

Amikor csüng a szavaidon, mert tudja, amiről beszélsz úgy is élsz, jó

 minta lehetsz, ne add fel, rugaszkodj neki még egyszer, még egyszer.

Ember,  az arra alkalmas  sejted,  mindent megjegyzett, változzál  és

fejlődjél fel önmagadhoz most. Mert ha halogatod a saját világodban,

már unalmassá válnak, ugyanazok a veselkedési formák, mondatok.

Tapasztalásra teremtett az Isten bennünket, a saját életritmusunk,

fokozatosságra figyelmeztet,  van ami a mi dolgunk, van ami másoké.

A tisztelet, a szeretet, a megbecsülés, fontos, ezek emberies  alapok.

Rajtunk  múlik  milyen az életminőségünk,  nem  tehet  senki  sem

értünk, se helyettünk, szükséges, hogy  mindent rögzítsen a  sejtünk.

Aki feljebb megy annál,  mint amit hozott feladatként a sorsában, a

következő  generációnak punnyadást okoz, ne csodálkozzon majd.

Boldogulni tanítsad meg a hétköznapi  feladatokkal, amit elbír majd.

Önismeretet tanulni, azzal  nevelni, nézz rá a tenyeredre ismered-e.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, Műhely,  a megelőzésért

e.v. Heringes Árpádné,  Julamami tisztelettel

2020.02.03. https://julamami.com Önismereti oktatás igényesen.

A jó öreg megpihent, a saját maga által tervezett,  minden

kényelemmel ellátott,  egyedülállók házában, ahol

körbevette  magát a neki fontosakkal.

Olyan emberekkel, akikkel

szívesen társalgott, s intelligens

módon tudtak toleránsak lenni.

Látszottak az erőlködések, ott,

ahol nem volt más, mint az

akaratoskodás, arra ment rá,

az energiája az erőlködőknek.

Mosolygott rajtuk a lelkével,

milyen szánalmasan unalmasak.

Az agyondolgozott szüleitől,  nem

látott mást, csak a munkával  teremtett

boldoguláshoz vezető utat, mint talajt.

Volt egy pillanat az életében, amikor

rájött, miben tehetséges, attól

fogva, azáltal tanult boldogulni.

Amikor azt kellett tapasztalnia,

hogy a hirtelen jólétbe kerültek,

azt akarták bizonygatni,  hogy

nála magasabbra juthatnak,

bármiben  amit akarnak.

Akkor érezte, ott az ideje,

rájött nem tudja  úgy,

folytatni a sikeres,

neves hivatását,  hogy

ne  lenne gáncsoskodás

naponta a hétköznapjaiban.

Érezte aztán mikor jött el az ideje,

a csúcson hagyta abba, eladott hát

mindent, amivel már nem bírt volna el.

Túl sok lett hirtelen a hitelesített hiteltelen,

az akarnokok acsarkodásait érzékelte, de

 nem azonosult volna azzal, semmiképp se.

Hisz a  teremtő Isten erejében és  abban,

hogy a sok jó és szép, amit másoknak adott,

egyszer beérik, meghozza ugyanazokat.

Lapoz az agya, nyugodt afelől,

hogy mindenkinek megadott

minden jót és szépet odáig.

Még akkor is adott, amikor

látta, hogy az a valaki még

nem tudott kérni,  mert félt.

A sokadik megaláztatástól,

mert abból már kapott bőven.

Látta ahogy összegyűlt a pénze,

s már nem ugyanúgy néztek rá

az emberek, mellé, félrenéztek.

Bele – bele csúszott  a könnyen

jöttek általi, tálalásokba, de

igen sokat tanult azok által.

Amikor látta a hivalkodókat,

a gőgösen felfuvalkodottakat.

Vagy az enyhébb változatokat,

akik óvatlan, még dicsekedtek.

A hála jutott eszébe akkor nap,

nagyon sok embernek segített,

voltak viszont helyzetei, amikor

neki meg,  senki sem segített.

Néhányan azért, tudták még

kezelni, azt a kiváltságos

helyzetüket, elfogadták

azt, amivel meghálálta.

Másképp mint ahogy

kapta, úgy ahogy tudta.

Nem váratlanul tette,

mindig megkérdezte,

hogy szabad-e, tennie.

Átélte azt a helyzetet,

amikor aki túlzásba esett,

őt megalázni igyekezett.

Nem fájdalom volt az sem,

csak nagyon rossz érzés.

Nem vette magára, a még

éretlenek hozták abba a

helyzetbe. Azáltal, hogy

nem hitte el azt, amit

láttattak, nem akarta,

elhinni azt se, mivé váltak.

Azokban az időszakokban,

átfutott rajta, hogy többet nem

segít  senkinek, aztán leszavazta.

Nem tudott kibújni a bőréből és

nem  is szeretett volna,  hiszen,

akkor odalett volna a tartása.

Végig is élte, amivel a sorsa

megkínálta, ki nem hagyta.

A segítő hivatása legelső

időszakában, egy orvos mellett, a

 hirtelen átmenés ott volt mint eset.

Amikor hivatásának tanulta azt,

az orvosok és az ápolók életéhez,

tartozó gyakorlatban  megesett.

Látott néhány emberségest

könnyen átmenni, mások

meg hosszasan vergődtek.

Nagyon sok  mindent cipeltek,

életük során megpakolódott, a

lelkes énjük.  Takarított bizony,

értük, alaposan a lelkiismeretük.

Mindent igyekezett megoldani,

azzal ami feljött benne, volt dolga.

Amikor csapongásba kezdett az agya,

feltörtek a múltbéli fel nem dolgozottak.

Amikor behelyettesítette a saját életébe azt,

ami nem is  vele történt meg, vagy másokat ruházott fel,

a saját ki nem mondott, összekavarodott sérelmeivel, azt a.

Érezte azt,  ha  éppen olyan hatások  érték, aminek  a

rezgése már volt az életében, de feldolgozni még

nem tudta, gyötrően hatott rá. S csak mondta,

mondta, ugyanazt, hátha valaki majd,

helyette  feloldja,  megoldja.

A kívülről szemlélőnek,

olyan volt, mintha valóságos

lenne az ő  története.

Amikor gondozod,

ápolod  a saját

öregedet,

vagy a

hivatásod

által látod,

tapasztalod.

Ne álljál neki

vitatkozni,  hogy

az nem úgy volt,

hiábavalóság  lenne.

Némileg megtanultam

öregül,  megtettem, amit

lehetett, amire képes voltam.

Nem  úgy terveztem,  de tudomásul

vettem, hol  vannak a határaim, egyedül

voltam,  mint  mindig minden fontos feladatban.

Ha nem tervezel, hiába minden igyekezeted,  talán

sosem végzed el  azt, amit elvárna tőled a lelkes éned.

Ha bármilyen magasságokat is érsz el, az emberségedre,

a belső tartásodra jól figyelj. Amikor feltör a sok múltbéli, a

 lelkiismereteddel bizony, fontos  lenne tudni elszámolni.

Nézz szét, látod milyen szép, a lelkednek tiszta tükre,

mind így születtünk, hoztuk a jót és a szépet, hinnye.

Sorsod az életed-e, online tanácsadás, sorsolvasás.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,  Műhely,

a megelőzésért e.v. ,  tisztelettel.  Julamami