Bocsánat, kérlek benneteket, kerüljön vissza a tisztelet a helyére,
vannak akiknek ez, nincsen meg rezgésben, megtartó az ereje, ah.
Előnytelen, minden egy katyvasz, túl laza és könnyű lett, ah, hinnye.
Ugyan tudja-e, milyen feladatot hozott, önmaga és azt tudja-e, amit
a generációs feladatai tekintetében, tán el is végezhetne, hinnye.
Ha a rárakott szépnek, jónak láttatót nézed, a gunyájával meg
is téveszthet téged. Az Isten nem véletlenül rajzolta éppen
oda, amikor túl sok már az energia, azt ki is tapsolhatja,
az értő azt tudja, hogyan segítsen, még időben, hinnye.
Emberies jelnyelvnek neveztem el, oktatnám, hogy
naprakészen legyenek, az arra már érettek.
Túl nagyok lettek a szintkülönbségek,
sokaknak kezelhetetlenné lettek, hinnye.
Kimaradunk, lemaradunk, a jóban, sem a
szépben nem számolnak velünk.
A lehetőségeink hiányában,
magunkra maradtunk, mintha,
elköltöztünk volna, pedig itt élünk.
Hazaszerető, emberségesek vagyunk,
az el nem végzettektől nem dagad a
mellkasunk, a jókat és a szépet,
megteremtőknek születtünk.
Félre lettünk rakva, ha elállunk,
hát maradunk, ha nem, úgy jártunk.
Ugyan ki lenne felelős értünk, ah,
amikor a szerzésbe bonyolódtak.
Összefüggésében nem látják azt sem,
amit felvállaltak, ha bólogatnak aratnak.
Miért is gondolnának a valóságosra, azt
sem hiszik, működik, az emberségesek
nem felejtették el, van adok – kapok.
Ami a legjobb dolog, tiszta marad
a lélek, a szív, az intelligens agy,
mint egy védelmi háló, megmarad.
Minden kultúrában másképp van,
bizony van ahol felértek a csúcsra,
ahol semmi dolguk nem is volna.
Hát megoldjuk azáltal, ami van,
aprópénzes nyugdíjasként, ah.
Hiszen amit elértünk életünk
során, az már a miénk lett,
mint a fejlődés és a tudás.
Haladunk lépésről lépésre,
ahogy éppen akkor lehet.
Hazánkat mi is az életünk során
hozzáadva teremtettük meg, jóra,
szépre, ennyire alacsony szinten,
már nem ugyanaz, hinnye.
Az emberséges belül az,
nem a rápakolt által tesz-
vesz. Addig hihető, amíg ki
nem nyitja az üressége tárát.
Bocsánat, talán nem kellene
többet vállalnia, mint amit
felelősen átlát, hinnye.
Ismerem mint a tenyeremet,
megtanulható, a sors ismerete.
Nagyon elharapózott már
az utánzat,
ugyan
nem
hat,
viszont
annak, aki
a kitalálója,
jó pénzt hozhat.
A dicsekvés, az
irigységnek a fordítottja,
nem magyaros virtus az.
Negatívan hat arra a szintre,
ahonnan elindultak, talán azt
igyekeznek éreztetni, különbek.
Csupán annyit hinnye, a jóra,
a szépre tehetségesek,
a mások örömére is
teremtenek.
Hiszen, látják a
lényeget, nem önző
módon működnek.
Mások is számolnak,
nem mennek neki
tudatosan a falnak.
A lelkiismeretükre
nem tudom gondolnak-e
amikor már olyat is megengednek
maguknak, ami, minden határon túli.
A lébecolás, na meg a tudatosan ártók,
honnan jöttek, hinnye. Kinek az ötlete, ki
mikor kérte, az előnyeihez használta-e.
Ugyan hol a turpisságoknak a
határa, hogy hívják azt amit,
előre tudnak, tervezetten.
Ha sokakkal megtörtént
olyan, ami meg sem
történhetne, az
kinek a sara.
Ha valóban,
nem lenne
szükség
arra,
hogy
aki átlátja,
összefüggésében
meglátja, oktathassa.
Akkor miért lehet, a jól
látható siserehad, hinnye.
Nem tudom tudják-e akik
megengednek maguknak,
nem természeteseket.
A legnagyobb ami
feladatként,
megtörténhet
velük,
alapos lesz a
lelkiismeretük.
A belső kontroll
jelez mindenkinek.
Tudhatnák, meddig
mehetnek és hol
tesz értük,
egyben
ellenük, a
jobbá válásukért,
a belső kontrolljuk.
Tiszteletem, feltaláltam
valamit, ami nagyon fontos
lehetne már és sokaknak, akik
eltévedni végleg nem szeretnének.
Önmagamért is írom, de nem mondhatja
senki sem, hogy nem szóltam volna időben.
Műhely, a megelőzésért, Heringes Árpádné e.v.
Kérem ne aggódjon ha nem érti, meg nem sérteném,
higgye el, meglesz nélküle, nem fog hiányozni, hinnye.
Különböző lélekszinten születtünk meg, nagyon más
sorsot, generációs feladatokat hoztunk, ha nincs rá
igénye, nem változik semmi általa az életében, ah…
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, Műhely, a megelőzésért,
Heringes Árpádné e.v. tisztelettel, az értőknek szeretettel, hinnye.