Kérem ne olvassa, ha valami ártáshoz, itt módszert  keresne, hinnye.

Bocsánat, ha  a fejlődni vágyó intelligensek tanulás közben megértik.

    A tanultak is úgy néz ki, ébredeznek, mostanság az is lehet, hogy

igényük van a feltaláltamra. Azt látom, már csak a megfelelő

sorsszerűséget,  a saját idejük kérdéseit  keresik, a jó

megoldást, arra, ami nagyon alul van tartja.

Az oktatás nyelvezetét, a saját tudásom,

védelmére találtam ki, nem lehet leutánozni.

Ah, csak  mondom,  ne gondolja senki sem,

hogy az utánzata annak amit tudok, működne.

Minden szónak, a jelentése mellett, van rezgése,

ha használjuk, időt és energiát spórolunk meg vele.

Vannak akik nagyon meg vannak önmagukkal elégedve,

észre sem veszik, a Világ elment mellettük, lemaradtak.

Mivel adni nem tudnak, hát megmaradnak maguknak.

26. éve gyakorlom azt, amiben megtaláltam  a

tehetségem. Prevenciós lettem, a

 megelőzést keresve, rátaláltam, a

tenyerekben, a magzati szakaszra,

a sorsokra, az apai és anyai ágról hozott

feladatok megoldási lehetőségeire.  A tenyerekben lévő

élettörténeteket leolvasni  tanultam meg előszőr. Másoktól nem

tudtam tanulni, meghallgattam, az előadásaikra eljártam és egyre

gyakrabban futott át az impulzusa annak, nem ismeretlen az amit ott

akkor hallottam,  ah, ő is úgy látja. Az átlátása,  megérzése, kihallása,

a gyakorlati

 lehetősége annak,

amit a tenyerekben

meg és feltaláltam.

A lelkes, szíves, gondolkodók,

 énje, a jobb oldalunkon pulzál,

már naponta tapasztalhatom.

 A sorsolvasó  tanfolyamot

elvégeztem,  a

következő napra

meghívást kaptam.

Sok országból érkeztek

az üdülő helyre, elvitték  a

hírünket, mint sorsolvasóknak.

Hárman szolgáltuk ki, az oda érkező sokaságot.

Igen nevesen volt jelen,  egy idős hölgy, már csak végig húzta

az ujjait a  tenyereken, azzal olvasta le, a sorsokat úgy mondta.

Odahivatott és a maga módszerével, megnézte a tenyereimet,

sok rosszat hallottam, azóta már megvoltak. Viszont nagyon

kihangsúlyozta, minden mondatomat írjam le, ami benne van a

gondolataimban. Mert az anyám a Világ hasznára, segítésére szült,

aki azt elolvassa, annak legyen az a segítségére, mert nem hiábavaló.

1990.  első éveiben  történt, olyan sokan ismertek  ott meg, azon a

helyen, már ahogy hazaérkeztem, másnap jöttek is mindenhonnan.

Voltak akik több autóval indultak el, arra  gondolva,  hogy majd,

amikor megérkeznek, leolvasom a tenyereiket és azonnal,

mert messziről jöttek, utána már indulnak haza rögvest.

Azóta bejelentkeznek az érkezők és  az indulásuknál,

visszajelzik, hogy érkeznek, életszerű mindegyikünknek .

Nagyon gyorsan össze kellett kapnom magamat, hogy

úgy oldjam meg,  a tenyerek leolvasását is tudjam

csinálni. Na meg, addig a sikerhez nem szokott

életvitelünk, maradjon működőképesnek.

Nem  volt könnyű az sem, hogy több

lett hirtelen az irigyem, mint azt

el tudtam  volna képzelni.

Az nagyon érdekes  volt,

hogy érkezett egy lelkész,

megtapasztalni,  hogy amit

hallott akkor arról, amit csinálok

igaz-e. Köszönöm neki, mert azzal,

amit mondott, meg is nyugtatott.

A teremtő Istenre  hivatkozott,

ugyan,  akkor még nem  értettem

összefüggésében, mára tudom.

Köszönöm, hogy törődött velem,

hiszen az áldását adta hozzá.

Később egy másik lelkész,

megszentelte a műhelyemet.

Eljött valaki, aki más formán,

de értette amit csinálok, azzal,

hogy leolvasom a felém nyújtott

nyitott tenyereket, azt mondta,

csináljam nyugodtan, nem ártok.

Idős volt, a  törődést kiéreztem,

meglepődtem, nyilván valaki

átlátta azt ami van és rendezte.

Köszönöm nekik, nélkülük, még

nehezebb lett volna,  eddig eljutni.

Sok embernek  sikerült segíteni, a

kezdet kezdetén, a visszajelzések

napi szintűek voltak, örültem velük.

Ahogy múlt az idő és  egyre több mindent

láttam meg a tenyerekben, már nem kaptam

visszajelzést, viszont rengeteg irigyet kaptam.

Ami számomra furcsa volt, hiszen segítőként

gyakoroltam a hivatásomat, de megmaradt

bennem az igény arra, hogy mennyit segít  az,

amit hallott, elgondoltatta -e abban, amiért jött.

Olyan helyzetet teremtett valaki,  mert megtehette,

hogy mindennel amihez kedve van, szutykolhat ma is.

Pontosan tudja, a Julamami védjegy, nem gond az sem.

Hát,  azon a szinten, úgy is maradt az én megítélésem,

miközben már az  internet világában is szolgáltattam.

Nagy létszámban hallgatták az előadásaimat, fent

a nagyfaluban. S amikor rengeteg ember várt rám,

az előadás után, hogy a  kérdéseikre adjak választ,

megértettem, nekem magamnak szükséges irányítanom.

Oda nem  mentem már, éreztem, többet  szeretnének  kapni,

mint amit magamnak is megfelelően, át lehet olyankor adni.

Van ahol, több  száz üzletember turista, lehet, azóta is, amikor

ott megjelenik újra, hiába kérdezik, választ nem  kapnak arra,

hol találhatnak meg, hogy elmondják,  az akkor segített nekik.

Szeretnék, a sorsolvasásukat meghallgatni, hiszen működött.

Így jártam, nem kaptam  lehetőséget, a saját Hazámban, a jóra

és szépre, a megérdemelt jó minőségű  életvitelemhez,  ah.

A nyugdíjam is, nettóból kiszámolt lett,  hinnye.

Nem várhatom, hogy a döntők időt szánva arra,

bejelentkezzenek az oktatásomra, hinnye.

Legalább annyi tiszteletet felém,  kontrollálva

vigyék tovább, mit jelenthet az én tudásom nekik.

Az egy szinten lévők értik és tisztelik egymást,

nem jelent gondot a nagy anyagi különbség se.

Körbeértem  a sorsom készen van tíz éve már, arra,

hogy a jól megérdemelt, jólétemet szeretném ismerni.

Tudom,  hogy nem divat az sem,  hogy megkaphatná időben,

a segítő, a sok jót és szépet, ami motiválta a hivatásában, hinnye.

Viszont, hogy a tehetségemnek megfelelő szintű lehetőséget sem,

az elgondolkodtató, a Világban szerintem nem így gondolkodnak.

Az ellopott igazolványaimmal is kitudja mi lett azóta, előfordulhat,

hogy pont amiatt, nem  kaptam  lehetőséget, mert valaki már kapja.

Összefüggésében látást oktatok, az arra igényeseket nevelem

a  feltalált, emberies jelnyelven viszem a gyakorlatban.  Nem

tehetem másképp,  mert eladni szeretném és  addig,  amíg,

van rá egy teljes évem,  hogy azt érdemben az arra már elég

éretteknek,  a hivatásukhoz, nagyobb rálátásukhoz átvegyék.

Van az Isten, mutatja az utat, mindenkinek, az arra már érettnek,

hogy merre  van az előre. Mert, ha csak rója a nehézben a lépéseket,

olyan útra van terelve, amihez köze nem lenne, a tudásával helyt áll.

Gondolom,  hogy nehéz azt tudomásul venni, hogy vannak emberek,

akik a nehézben nem állnak meg, hanem végig is viszik a  sorsukat.

Hol várhatná el a segítő azt, hogy legalább ne ártsanak azzal, hogy

a mindent oda állapotában, át sem látják, maguknak is  ártanak, ah.

Amikor a rájuk bízott, a többiek életéhez biza,  jó irányt mutató,

ahhoz a jót, szépet biztosító minőséget csak utánozzák.

Ami nem ad, csak viszi az információkat, hinnye.

Megtanulhatnák, de csak kapni szeretnének, ahhoz

szoktak, hogy a  jóból kiszolgálják magukat, hinnye.

Zokon ne vegye senki kérem szépen, írom azt ami  már

összejött bennem összefüggésében, merítsenek belőle.

Hazaszeretőként, emberismerettel, teszi a dolgát,

tudja mit vállalt fel, ismeri a  megelőzésnek

az élhetővé tevő fontosságát, azon

belül  is amiben épp vannak.

Összefüggésében látni,

oktatja, ahhoz neveli,

az arra már éretteket.

Nem adta át a tudást még

senkinek úgy, hogy azt olyan

jó minőségben, segítőként tudná

folytatni,  a saját tudásához tanulva.

Várja a hozzáértő,  megelőzésben jól

tevékenykedő jelöltet, akinek van is, reá

valója, s az engedélyeit meg is kaphatja.

Nevesítheti magát, esetleg a Julamami

védjegyet is viheti tovább, ha az embereket

tiszteli és szereti és a hivatásában jó. Mert  ezt, a

 feltisztult tudást, a maga idejében, az oktatáson

mindent meghallgatva, a jeleket jól

leolvasni tanulva,

át  lehet venni, a saját tudását ki lehet vele egészíteni.

Ha helyén van az üzleti érzéke, de nem, csak pénzt akar vele

 teremteni, önmagán túl, a Hazáját is szeretné  nevesíteni, hinnye.

Meg, az emberségeseknek, az intelligenseknek, szorgalmasoknak,

az elért sikeres, jó szintjét, meg  lehet tartani, a szintjén maradni.