Bocsánat összegződött, emberségesként ez számomra a valóságos.
Biza, a lehetőségeim hiányosak, lefele mehettem volna, feltaláltam.
Tudomásul vettem, ah, méltányosan, már 53.000.-Ft a nyugdíjam, ha
így halad az emelése, nem élem meg, mire meg lehetne élni belőle.
Ráleltem az emberekre, a hivatásommá lett, amikor bejelentkeznek
megtisztelnek azzal, megjönnek, számomra fontos feladatot hoznak.
Alkalmazkodni igyekszem, hiszen, mára már, a lelkesen gondolkodók
szívesen jönnek, láttathatom a legjobb tudásom szerint, a tükrüket.
A külső és a belső, ha nincs más csak ugyanaz a körforgás és hatás,
azt látja, érzi, minden tökéletes és körbe udvarolja, a saját műve.
Hiszen minden egyebet kihagyott
belőle, nem számított
másra, csak az
eltökélt
sikerre.
Nem érti
miért nem
tetszik az ugyanúgy
másoknak, hiszen azt látja
kész a mű, szerinte remekműre sikeredett, hinnye.
Ah, valami kimaradt belőle, maga a saját sorsát, igényesen élő
ember. Az ő, az egyéniségek teremtő esélye, az ilyen, vagy olyan,
hinnye, eltérő másmilyen, az egészséges működésre
vágyóknak a lehetősége, nahát.
Bocsánat csak óvatosan írom,
az emberek nem egyformák.
Ilyenek, meg olyanok, meg
erősen vegyesek is lehetnek ám.
A génjeik, a sorsuk, a generációs
feladataik, mind egyéni hatás.
Nahát, az angyalát, nincs meg
az egyensúly a külső és a belső
eltérő érzésekkel van tele, hinnye.
Minek nézne utána, ah, kérdezne olyan
embereket, akiknek arról szól az élete,
hogy alkalmazkodni tanulnak a többiekhez.
Ezáltal a saját életritmusukban kiteljesednek.
Hallottam már többszőr, szeretnék olyan lenni
mint te, belebújni a bőrödbe, ketten sokan lennénk ott.
Egy személyre szabta a teremtő, még az egy petéjű ikreknél
is más és más. A lelkük rezgése, mutatja a tenyerünknek az őszinte,
leolvasható sorstérképét. Ne nyúljon ahhoz, aki nem érti az ember,
lelke sérülékeny, törékeny, a szavak hatnak. Átmennek, kinél mennyi
idő szükséges ahhoz, hogy elérjen oda, azt amit hall éppen, felfogja,
hiszen mindenkinek más a lélek, szív, gondolkodó énje, életritmusa.
Ki honnan indul, mekkora utat tett meg emberségesen, mikor tért el
attól, ha túl korán volt és hirtelen, a lehetetlenből is csak siker lett.
Nem volt meg az idő és a fokozatosság, ahhoz nem értőként érte.
Nekem könnyű, azt is hallottam már sokszor, hiszen átlátom,
kihallom, megérzem, azt, amit mindenkinek tudnia kellene.
Nem én vagyok másabb, ah, csupán a hivatásommal,
napi szinten tapasztaló vagyok, ismerem a saját
belső kontrollom jelzéseit, a határaimat.
Annak megfelelően vagyok képes,
rendezni az érzéseimet, ahogy
a külsőhöz alkalmazkodni
képesként éljek, hinnye.
Nem ártok, se bántok,
magamra is vigyázok.
Rend a lelke, mondják.
Igen, de az kinek a
rendje. S miért
éppen,
úgy és
akkor jött létre.
Külső – belső, múlton
merengő, jár körbe és
megint ugyanazt az utat
teszi meg, bejáratódik.
Ha nincs meg a fokozatosság, s
hirtelen változik meg az, ami
addig adott volt, ott a hiány,
na meg a többlet is esetlegesen.
Ha nem érzik a biztonságos talajt,
a mezítlábaik alatt, mert puccos
egyedi csizmára váltottak.
Nincs meg a fokozatosság,
a, hogy is legyen, átmenet.
Hiszen lehet, hogy valamiben
meg a nagy igyekezetben túlmentek.
Bármilyen magasságokat elérhet az ember,
ami számára adott, ha nem gátolják meg abban.
Egészséges marad a test és a lélek közötti épség.
Hacsak nem reked meg a folyamatban, mert épp,
döntöttek felette, kifordítva is meg kell élnie.
Mást tesznek oda arra a feladatra, nincs
meg az átmenet, kiemelve lehet,
aki még nem elég érett, ah.
Kiszolgálják aztán már,
csak tegye azt amivel,
naponta feladatként
ellátják, ellenőrizze.
Hol az eleje és ugyan
mikor és miért akkor van
a vége, ki miért úgy dönti el.
Az energiák különböző szintűek,
nem tud hatni, nincs átmenet. Hiszen
ahhoz van szokva, kiszolgálják, minek gondolkodnia,
majd kitalálva tálalják, mintha a valóságról szólna. Beszélnek róla,
hiszen a nehézségeket nem szeretné hallani, el se elolvassa, ah.
Hány féle hatás van épp abban, vagy mennyi féle módon tálalják,
annak lesz aztán kiszolgáltatva mindenki, ha nem tetszik sincs más.
Miért nem fontos az emberséges, annak megfelelően, mit tett bele a
közösbe, miért nem kaphatja meg ugyanazt visszafele, kész van vele.
Prevenciós lettem, körbeért az akkori tapasztalat, összetetten
hatott, úgy adódott, hogy az értők, hozzáértők ültek ott.
Pontosan tudták, készen vagyok arra, hogy megadják,
nem ódzkodtam, csak meghajoltam, megköszöntem.
Az elmúlt tíz nagyon keserves idő, nem rólunk szólt,
tehát volt mit tapasztalni, sokan vagyunk készen arra,
valaki hozzáértő kimondja, megajánlja, körbeértünk.
Várunk, csak várunk, múlnak az igényesen zajló évek,
nem megyünk ki belőle, a kénytelen visz ki csak, ah.
Megvagyunk az egyszerűben is nagyszerűen, nincs
bennünk igény másra, a sorsunkat megcsináltuk.
Ha úgy veszem, nincs mire várnunk, a leépülés
messze még, vagy nincs is dolgunk azzal.
Valami hiányos a gépezetben,
kérem tisztelettel, hol van az érzése,
annak a gyors pörgésnek, nem fontos
más csak a pénz és az azzal járó fontosak.
Minden, mindenre és mindenkire hat,
ha a tisztelet ott nincs meg, ahonnan
a döntések zubognak ránk lefele.
Ha a kitűnő emberségesek,
nincsenek kellőképpen
méltatva, hinnye.
Mi marad meg,
ami az elvárás
szerint rezeg.
Kérem szépen,
miért nem fontosak,
az emberségesek, mind
azzal születtünk meg, hinnye.
Hova lett mi történt, kiből mikor
mi vitte ki és lehet, hogy végleg.
Bocsánatot kérek, sőt, tiszteletem oda,
ahova még lehet, látom, ami jót adtam, hiába várom.
Hát megint egyedül oldom meg, segítségemre vannak,
akik megtisztelnek és bejelentkezve megérkeznek, hinnye.
Hiszen a napi sikerek adottak, ha úgy veszem hegyek lehetnének,
viszont pontosan tudom, hol a helyem. Most éppen mérlegelem, mi
tud előre vinni, a tapasztalataimból meríteni tanulok, megcsináltam.
Az irigységet, a túlzásokat, a megalázót, már rég nem annak érzem.
Inkább összegződnek bennem, a jó érzések, olyat is észlelek. Sokan
vannak, akik nem teherként cipelik, át tudják adni, az emberségüket.
Tiszteletem, tiszteletem, tiszteletem, tiszteletem, tiszteletem…
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, Műhely, a megelőzésért, Heringes Árpádné e.v.