Úgy élni, hogy adjad át a tudást és az érzés adjon neked.
Ha olyan tájékoztatások vannak a gyermekek közösségében,
amit még a gyakorlatból nem, csak elméletből tudnak adni, tán
nézzenek előbb rá, a MA-MI címszó oldalamra a honlapomon.
heringesarpadne@gmail.com által elérhetnek, Julamami védjegy.
Köszönöm, ha megtisztelnek a bizalmukkal, fontos információ.
2011.03.29. – hozzá 2016.03.24 és 2020.09.28.
Ezt csak úgy lehet, ha azt a feladatot végzed,
amire téged teremtett az Isten.
Ha még nem fogod fel azt amiben
emberileg fejlődnöd szükséges.
Az egyik oldaladon sokszorozhatod
azt amit hoztál, a másik oldaladdal meg
leépülhetsz, az egyensúlyod meg oda, ah.
Emberségesek, ugye ti is látjátok már,
hogy gyakorolni kellene az alázatot.
Apró fontos porszemek vagyunk,
nem különb senki a másiknál.
Tudod-e, hogy generációsan,
te mit hoztál és kivé lettél, azt a,
de jó, hogy amolyanná nem váltál.
Sorszerűen merre mehetnél,
mi mindent kellene tenned,
a sarjaidat nem terhelve azzal,
a nekik nem sorszerű nehezékkel.
Amit könnyebb lett volna megtenned,
amikor odatette a sorod neked idejében.
Tiszteletben tudod-e tartani,
a mások értékeit, javait,
ki ne billenjél, mert ha,
a belső tartásodtól,
már eltértél, mihez,
képest mi tart meg.
Ha azt feltételezed,
neked már mindent lehet.
Nekem a zsíros kenyér,
lila hagymával, neked a kaviár.
Hinnye, nincs miért,
ne sajnálj,
az életminőséget
nem ezek határozzák meg,
én a kaviárt biza nem szeretem.
Neked az ügy, az üzlet, a túlzó pénzek,
nekem az emberek tisztán mosolygós szeme.
Nekem a szerény élet, s a remény nem hal meg,
pedig volt úgy már, hogy csoda, hogy élek.
Neked buli,
a laza, dőzsi, habzsi,
s a csillogó látszat maga.
Mögötte meg az emberies,
tartás és méltóság hiánya.
Ha fejlődni nem tudtál,
mert elvitt a látszat ár, a
visszafelé fejlődésedben
rájöttél, hol mentél túl
azon, amit kontrollálni
régen elfelejtettél.
Na mi a különbség,
ezt kapd ki,
hidd el semmi.
Ki rájött mi a dolga
a sorsában, mások meg
csak beleélnek, mintha
semmi másban nem
hinnének, mint
abban amit csak kapni,
szerezni láttak, adni nem tudnak.
Hátha a látszatos szerint szeretsz élni,
én magam szerint, írni, festeni, vanni – lenni.
Gondolom,
nem irigyled az én életemet, nincs
miért ne is tegyed, csupán annyi
a különbség én tudom, hogy
mit és miért és úgy élem meg.
Én magam az irigységet mint érzést, hála
Isten, amióta az eszemet tudom nem ismerem.
Nem tudtam volna ebben a minőségben ennyi
évet a gyakorlatban tapasztalva, párhuzamosan
Online is oktatva, összefüggésében teljesíteni, ah.
Van az a pillanat, amikor átbillennek az emberek,
na abból kijönni nem hiszem, hogy szeretnének,
üresedve elmúlik a késztető erő belőlük tán végleg.
Egyenként, más és más feladattal születtünk meg,
a Nép korosodó gyermekeként, már látom azt amit
nem is titkolsz már el, mert azt hiszed, az nem látható.
Anya, Apa, nyisd ki a szemed, úgy fogd a gyermekeid
kezét, ha szükségük van még rád, átlátni tanítsd,
úgy a távolság se halványítja az erejét.
Kapjanak otthon annyi szeretetet,
hogy ne akarjanak máshogy, sem
ne vihessék őket becsapva félre.
A gyermekeidet akkor is szeresd, ah,
ha nem úgy élnek, mint ahogy te tetted.
Ha olyan emberek vállalnak náluk magasabbat,
akik csak a hatalomért ácsingóznak, nem erősödhet fel
ahhoz bennük, az emberséges tartásuk, se a felelősségtudatuk.
Azoknak a következményei mind összeadódva, hamarosan látszanak
s arra hárulnak, aki felvállalta anélkül, hogy összefüggésében látná.
Az emberek meg elhitték amit látnak, azt gondolták, hogy nincs
semmi gond, sem baj nem lehet, magukból kiindulva, hiszen
ők nem ártanának. A Nép összefüggésében már láthatja,
ha a saját családját érintően kénytelen azt látni,
hogy gügyének nézik folyamatosan őket. Azt is
kivárja, hiszen tudja, körbeérve nagyon sokan
láthatják azt, magától tárul fel az is hamarosan.
Szép jövőben hinni, szabadon jönni – menni, hinnye,
tisztán meglátni a hétköznapi csodát, ünnep lesz az élet,
ha tiszteletre, tisztaságra, szeretetre vágyik már a világ.
Hívd fel akit a lelked jelez,
alázattal tedd rendbe a múltad,
amit régen még nem tudtál volna, azóta,
sokat tapasztaltan, már megbocsátani is képes vagy.
Emberesedj, ne a könnyű után menj, nem mindenki van
jó szándékkal feléd, van aki azt hiszi, nem látszik
ki már minden. Amit oly vakmerően vállalt fel,
mert azt hitte megállt az idő és a Nép nem
fejlődik fel az összefüggésében látásig.
Tévedni is emberi, ah, tudás nélkül
már nem megy semmi, talán
legalább az alapokhoz
fel lehetne fejlődni.
Önismereti oktatás,
egészen az önbecsülésig.