Amikor ráébredsz a valóságra,

igyekezz azon,

hogy ne

uraljon

el, a

bánat, azt a.

Nem az a gond,

ha másoknak, nem

vagy fontos, hinnye.

Leginkább azon legyél,

hogy azt emeld ki amit

megdicsérhetsz benne.

Otthon várnak téged is,

ne vigyed haza azt amitől

szenvedtél egész nap, az

nem tartozik a családodra.

Az csak téged erősít, épít,

emberesedsz tőle, nem a

családodra tartozik, rád,

ha elég felnőtt vagy már.

Ne csak, magadért, de a

 lelkes, szíves, gondolkodó

éneddel is, motiváltan élj.

A  saját életritmusodban,

ah, úgy lépjél előre, ha

épp, csusszanni tudsz

csak, közben, talaj legyen,

 mindkét, talpad alatt, hinnye.

Amikor a racionális oldalad,

érezteti, belső kontrollként,

hogy amit, a sorsod és a

generációs feladatod

adott, megcsináltad.

Éljed meg, belül is azt.

Tartást, méltóságot, ad,

szerinted, önmagadnak.

S mielőtt még, ah,

a túlzás ereje, azt,

megsokszoroztatná,

a lelkes, szíves, gondolkodó

oldalad, motivációit, vedd komolyan.

Két oldalunk van, amit hoztunk, abban élünk,

amit még nem tudunk, azt, serényen megtanuljuk.

Hiszen, a belső kontrollja, mindenkinek jelzi, mi van

még, az emberieshez, tanulni, kiteljesedni valója.

Az eltelt idő tükrében, ahhoz képest, amit

hozott, kivé, vagy mivé változott.

A múlt adja, az alapot,

ha arra is gondolsz,

te adod, a következőknek,

hát, legalább, ne rongáljad meg.

Ne csak a magad látásmódja szerint

nézzed, azon, legyél, a lelkiismereted

szerint, a jóban is, alázattal viselkedjél.

A tudás érve helyett, ne magyarázkodnod

legyen szükséges, hogy őrizhesd az alapodat.

A beleélő, motiváció nélküli élet, üresíthet, ha

gyermekként, nem élted meg, a veszteségeket,

bizony, az életből kimaradni, nem szokott, az sem.

Megtanítani, élni, abban, ami adott, a gyermekeket,

a belső motivációjuk tükrében, mind másképp élné.

(Ismerem mint a tenyeremet), a valóság, a sorsodban.

Gondolkodva éljél, ah, mások is élnek ám körülötted.

Ha, a belső határaidat, már felismerted, be is tartod,

kihat, ám az, a külsődre. Tiszteletet adni tanuljál, ah,

 hogy te, abban is, tapasztalva, haladjál. Ne forduljon

elő, ha akarod, ha nem, már csak kapkodhatsz, ah,

pedig tervezetten, már pihenni szerettél volna, ah.

Minden, hat, mindenre és mindenkire, folyamatosan,

annyiszor kérjél elnézést, ahányszor arra lenne igény.

Gondolkodva éljél, hogy ne rontsad el mindazt, amit az

elődeid elrontottak, vegyél levegőt és kérj bocsánatot.

Nem mindegy, szenvedsz-e tőle, vagy, felismered már,

a számodra is jókat benne, tégy magadért, a jólétedért.

Gondolkodva élj, ne árts, se bánts, magadra is vigyázz,

mindenki fontos porszem, téged sem pótolhat más.

Tanuljad meg, ha nem hoztad, mi lehetne neked,

a legfontosabb, ha van családod építsed és

szépítsed. Nekik megfelelően jól, hiszen

akkor lesz jó eredményed, ha azt érzed,

megcsináltad, tolerancia és alázat, azt a.

Ne elvárjál, jó mintát mutatva éljed az

életedet, meg lesz annak a hozadéka.

Nem azonnal, kinek, mikor, hogyan

alakul úgy a sorsa, hogy generációsan

is jó minta lehet, az azt és őt követőknek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami