Boldogságot, tiszteletet, szeretetet,
érezze otthon és jól magát a bőség,
kellemes ünnepeket, jó szerencsét.
Mit jelent neked az ünnep,
tán a régen látott
szeretteid,
vagy
a
velük
elköltött
jó étel, amit
szeretettel
főztek nektek.
Készülsz-e rá,
hogy te mivel is
örvendezteted
meg őket, azzal
önmagadat is.
Elmeséled-e te,
a réges régen
dédelgetett
jót, ami
akkor
neked
sokat
jelentett.
S talán az
életed során
oda elsegített
ahova eljutottál.
Vannak akik erre
nem is gondolnak,
hogy azzal adnak,
ha a jóra gondolva
elmesélik ők azt a
történetüket, ami
másoknak is lehet.
S azzal segítik őket,
hogy meséljenek,
hiszen mindenki
számára lehet
egy történet.
A saját sorsa,
amit el nem
felejthet ő,
mert sokat
jelentett az
ő lelkének és
szívének, s az
emberesedésének
az odáig fejlődésében.
Amikor az embereknek
a generációs jeleiket nézem,
mert megtisztelnek azzal engem,
felfedezek ott olyan információkat,
amik csak róluk, csak nekik szólnak.
Segítik őket abban, hogy a következő
életszakaszukban, már annak tudatában
teljesítenek, hiszen megmutatkoznak ám,
a hétköznapjukban az események.
Nem azért teszik másképp mint
addig tették, hanem adja magát
hozzá az élethelyzetük, mintegy
felkínálja a lehetőségét, egy új
teljesítéséhez, ami által egy
más minőségben is, látják
azt amiről nem gondolták
volna, hogy lehetséges úgy.
Így azután teljesítik azt, ami
a saját sorsukhoz szükséges,
s azt is párhuzamosan azzal,
amivel segítenek a családjuk
azon tagjainak, akik tán éppen
megrekedtek valamiben, hiszen
nem is gondolták, hogy velük az
megtörténhet, s megoldani ők
képesek, a minőségi életükhöz
vezető útra rátérhetnek időben.
Ne add fel, ne tűnj el, a Hazádat
végleg ne hagyd el, inkább nézz
rá a generációs jeleidre te is,
a megoldásokat te is tudjad
kezelni, amit nem hoztál a
születésedkor tudásként,
na azt kellene megtanulni.
Három éve már fel tudtam
venni a felgyorsult ritmust,
igazodva ahhoz, nem várva
valamire, magam csináltam,
úgy ahogy arra képes voltam.
A magam tapasztalt tudásával,
sokaknak segítség, támasz voltam,
mert ha épp elfogyott a feladatuk,
adva volt egy másik, de saját útjuk.
Ha a gép nyelvén mindenki tudna,
akkor az nem lenne egy jó szakma, ha
akad annak kritikusa, tán lenne még mit
odafigyelve pontosítva emberekre szabni.
Adok- kapok marad a legjobb dolog, ha bele
is lapulhatsz a sikeresek tengerének közepébe,
pénzed neked is lehet attól is, mint a pelyva.
Nem lehet a tied a mások elért nagysága
akkor se, ha kitűnően van utánozva.
Már megfordultunk a másik oldalra,
jól jönne az aki az emberieset tudja.
Meghúzzák magukat az emberiesek,
hiszen nem rájuk épült az elmúlt világ,
ők, akik nemcsak a sablont látják át.
Meglátják a problémák gyökerét,
annál fogva a másikat segítenék,
hogy ő is rájöjjön a megoldásra.
Mert ha kihúzod onnan azt a fát,
nem tudhatod min megy közben
át, a gyökereken múlik a család.
Én magam tudom, ebben élek,
amióta rájöttem, ez a dolgom, a
kesergőt nem engedhetem meg.
Milyen lenne ez a világ, egyforma,
szürke, vagy barna, a tehetségek
világa szép színekben is bőséges.
A gyermek csak kicsi nem gügye,
érte tegyél, ne helyette, az életének
úgy lesz igazán értéke, minősége, értelme.
Az életed attól is szép, ha hallhatod már, a
lelkedben a te belső csended zenéjét,
kívánok mindenkinek, szép ünnepet,
s a sorsfordulójához, jó szerencsét.
Magyarországról, Paks, Vadász u.59.
a Hergál Házból.
Szeretettel. Julamami
