Sorsod, generációs feladatod, az intelligensekért, / inteligensekért/, hogy ennyi hátrányt, ne szenvedjenek el.

Sok a tapasztalatom, mennyire ki vannak szolgáltatva, intelligensekként az emberséges viselkedésük, szakmájukban elért / specialista / szintjük, összefüggésében látásukkal való döntéseik miatt sokan.

Ah csupán azért mert nagyon nagyok a fejlettségi szintek közötti különbségek. Többnyire megugorják csak, a magas szinteket kívánó helyeket, nem adják a specialistáknak át, azokat a helyeket, amik őket illetnék meg, a tudásukért, az ahhoz érett, másokat is érintő, emberséges döntéseikért.

Nem értik, hogy mit miért úgy mondanak és miért másképp fogalmaznak, a mindent lefékező, s csupán kritikával fogalmazók, akikkel csak kevesen vitatkoznak. Pedig hamar kiderülne, hogy tudás nélkül, érvek nélkül, meggyőződés nélkül, vagdalkozva, csaupán kritizálnak.

Ah, mint ahogy sokan, az iskolákban hallották és aszerint is élnek még mindig, nagyon sokan, mintha az még működne, azt mondogatják és nem térnek el tőle. Mert azóta újabb nem történt, azt megjegyezték és arra hivatkoznak, azóta is, mintha megállt volna az idő számukra.

Nem akarják alkalmazni az új dolgokat, mert már nem értenék azoknak, az újszerűt, annak a szóhasználatát és kritikusak azzal kapcsolatban is, azt a. Ah, mert nem szeretnének tanulni, sem fejlődni, hiszen meg vannak győződve, hogy mindent jobban tudnak mindenki másnál.

Miközben meg is fogalmazzák, hogy mások írásaiból, műveiből ollózták össze, azt amit úgy mondanak el, hogy nem mondják mellé, a nevüket azoknak, akiktől idéztek, vagy akiktől kiollózták, ne tán tán, csupán a megszokott módjukon, plagizáltak.

Megengedhetik maguknak, hogy a Julamami védjegyes sem védjegy, csupán egy amikből szintén nyugodtan merítenek, azt a. Ah, hogy azok által a saját hasznukat növeljék, okosnak, többnek tűnjenek, mindenki másnál gazdagabbak legyenek, azt a.

Ah, vagy elfednek valamit vele, ki tudja miért, azt a, ugyan számukra, a Julamami védjegynek a használatát, ki és miért, engedte meg.

Na hiszen, miből lesz a cserbogár mondják, hát igen, ha időben megbecsülték volna az intelligenseket, azért amit a tehetségük által alkottak, azt a. Ah, amiben kitűnő munkát végeztek, nem lenne ennyi ellenzője, mindannak, amiket Ők megalkottak.

2023. évben, sok minden ért körbe, a megrajzolt oktatási anyagomhoz, gyakran rajzolom, most, a következő sorsképleteket.

A sok éves napi tapasztalatom szerint, kevesen tudják még, mekkora jelentősége van, annak, hogy ahhoz képest, amit a génjeikben, hoztak, tapasztalva és tanulva fejlődhetnek. S, azok, amik, a sorsukban akár naponta, rájuk vetülnek, na meg, mind, amiket halogattak. Hozzáadódik, az is, amikor a nehezeket kikerülni igyekeztek, vagy a családban, az előzők el nem végeztek, azt tapasztalom, hogy csupán, a legmagasabb szintűeket érinthetnek.

A hétköznapokban láthatóan, ott van az a gyakorlat, hogy az intelligensek, vagy úgy is mondhatjuk, ( a legmagasabb szintűek ), mivel nem ártanak, se nem bántanak, egy idő után, rájönnek, rájuk a többiek, nem vigyáznak, a saját sorsuk adja, majd a a saját idejükben, hogy a tapasztalataik által, magukra is jól vigyázzanak.

S vannak azok, amiknek a megvalósulására, nagyon régóta várakoztatnak, bizonytalan, a megvalósulása, amik néha, teherként rakódnak, oda, ahol a megmaradt feladattal, még, nem egy szinten vannak, a döntők.

S maguk is, valamire várakoznak, ahhoz képest, ahonnan indultak, azt megtartani, azokat megerősíteni nem akarják, inkább, ahogy mondják, megugorják a következő számukra, nem sorsszerű, alapok nélküli, el nem érhető célokat.

Vagy, ha nem a saját emberségükkel, tudásukkal, érték azt a magasat el, tán, mások tudása által értek fel oda, azt igazán, értékelni nem tudják, mert abban, nem tudnak haladni, sem értően fejlődni. Ha nem a saját életritmusuknak megfelelő az, a feladat, s, nem is lenne dolguk azzal, nem látják át, nem, hogy összefüggésében látnák, a megoldásokat.

Hát nem találnak más eszközöket, mint a hétköznapi gátakat, s ha, elfogyott az eszköz, nincs más ami gátat vethetne, hiszen nem jó helyen vannak, ott nem lenne, egy napos, dolguk sem.

Úgy, ha ott az ideje, elindul, az egészséges egyensúly felé, hiszen, az arra már beérett, minden érintett, igazodik, a természetes működéséhez.

Annyira eltávolodnak, hogy önmagukat a fejlődésben is gátolják majd, a kint is vannak, bent is vannak, a még rájuk is figyelő, szemlélődőknek láttatott, mozgásukban. S ha önmagukhoz képest nagyon igyekeznek, sok hibát ejtenek, a természeteshez képest, túl komolyan veszik magukat, bizonyára egy idő után, majd, nevetségessé is válhatnak.

S a természetes körforgás által, kerülnek vissza oda, ahonnan indultak, amekkora tudással ott rendelkeztek, ahhoz képest, ahol, addig, annak a szintnek, akkor jól megfeleltek.

A tapasztalt tudásom, meg a megrajzolt 153 oldalam, ami a saját feltaláltam és az oktatásom hiteles minőségét adja, sokszorosan van bizonyítva. Megtanulják és közben, rájönnek, hogy meddig van számukra, az addig, hogy megmaradjon, ahhoz képest, amit emberségesen elértek, az csak róluk szól, a saját, belső tartásukról.

Ami a saját nekik és róluk szóló, biztonságos kontrolljuk, a lelkiismeretük, ahhoz mindenki megkapja az ismétlés lehetőségét, ahol van amikor a bocsánatkérés is elég, máskor meg, ha az életminőséget alacsonyabb szintre vitte és pénzbeni károkat okozott, annak megfelelően, szükséges lenne, hogy adjanak pénzt.

Viszont, azok a feladatok, amik számukra érthetőek lettek és a nehézben is, felvállalták, amit önmagukért megoldottak, általuk előre haladhatnának, fejlődhetnének is, akár oda is, fel, amit felvállaltak, akkor még, tudás és hozzáértés nélkül, vakmerően, megugrottak.

A tapasztalatom szerint, a tökéletes csak az Isten, az emberek annak megfelelően, ami szintet azzal elértek, amiket közben megoldottak, a tudásuknak, emberségüknek, megfelelően, elismertek lehetnek. Nem mindenáron, ha mégis, fontos az számukra, valakivé is válhatnak, a saját jól megérdemelt szintjükön élhetnének, az általuk elért, életminőségükben.

Arról is szó kellene legyen, hogy a napi, mondjuk félóra, agytorna is szükséges ahhoz, hogy a saját szintjét megtartsa, az arra igényes emberségesek sora. S bele ne punnyadjon, az emberileg el nem ért, vagy szintjének megtartásáért nem tevékenyen élő, a motiváció nélküli, kiüresítő, már neki is ártóvá váló, jólétbe

S lehetnek, akik egymást hibáztathatják közben, mert nem gondolnak bele, hogy mennyire értékes az életminőségük, amit elértek. S, annak a megtartásáért, ugyan úgy tenniük szükséges, mint ami ösztönözte addig őket, s annak az eléréséért, akár napi szinten, sok mindent, meg is tettek.

Az élet körforgása nem áll meg, az élet élni szeretne, minden arra alkalmas pillanatban, meg is tesz, minden jót és szépet érte. Úgy, ahogy abban az életminőségben, ő maga is élni szeretne.

Nem mondhatom, hogy nem értem,

miért mennek túl, az emberek,

a sorsszerű biztonságos

határaikon.

Az első hét

évben lett meg,

a tapasztalatom.

Amikor azt,

megelőzni

már nem

lehetett.

Túl gyorsan

jutottak előre.

El is hitték azt

és mindent, a

hamiskodóknak.

Aratni vágytak, ah,

pedig nem vetettek.

A gondokat így,

maguknak

gyártottak.

Belül volt,

amit kívül

kerestek, ah.

Szétosztották,

 jól kitaláltan,

a felelősséget.

Nem vállalták

fel a miérteket,

hárítani azt jól

megtanultak.

Honnan lenne

méltóságuk,

és tartásuk.

Azt pótolni

nem lehet.

Akkor,

se, ha

elértek

mindent,

amit az ő

sorsuk

nekik

megadott.

Sikeresek,

örüljenek.

Alázatot

gyakorolva,

megélhetnék.

Adni tanulnak és

másokért tesznek.

Helyükre teszik,

az emberiesüket,

amivel születtek.

Ah, miért  csak,

az akaratuk

szerint

mennek.

Legyőzve a

gondolkodó

 lelkes, szíves

többesüket.

Miért csak

kapni és

adni nem.

Pedig mind

adni jöttünk.

Önmaguktól

megmenteni

nem lehet, ha

túlértékelnék,

a többiek fölé

helyeznék azt,

amit álmodtak.

Adni születtünk,

kinél, hogyan

nevelődött ki,

 állt be, a nem

létező sorba.

Kire és

hogyan hat,

amivel nem

lett volna dolga.

Lemásolja, utánozza,

nem lehet az igazi, hinnye.

S amikor sikerült az ő műve,

alaposan mellé is ment vele.

Mindenki hozott tehetséget

valamire, az ő sorsa az lenne.

Viszont ha a döntő emberek, azt

 még, fel sem fedezték önmagukban, ah,

 van nekik is, lelkes, szíves, gondolkodó énjük.

Nem gondolnak bele, a többieknek is van sorsa.

Egy Haza ez csak egy, ki mint tett bele, becsüli meg

a Hazáját, a saját és generációs feladatait, hinnye.

Ha belenézett, hallgatott oda,

ahol tudtak róla és színházat

játszottak, örüljön hát neki.

Miért teremtette volna az

embert, ilyen jól működőnek

az Isten, ha örülne annak, hogy

kifordulnak, önmagukhoz képest.

Láthatják őket ám, a saját és mások

gyermekei, hogy ahhoz képest, amit

hoztak, kivé vagy mivé változtak, ah.

Miről beszél, ha ő maga meg, nem

is úgy él, s ha majd, lekopik az

álca, ki, hogyan magyarázza.

Miért nem volt azon, meg

is valósuljon amit megígért.

Eltékozolta közben, a mások

sorsszerű lehetőségét, hinnye.

A körforgás nem áll meg, ugyanaz

megtörténik, mint, amivel gátolta,

ha nem, az emberségével megáldott,
tehetségét adta, a Hazánkba, bele.

Belevágott merészen, hű bele,
azt a, az is megvolt arra a napra, ah

ne zavarják. Legyen csend és a napi döntésnek, az efogadása,
abban is. Elvégezte azt, amit betervezett,
a nap következő részében, nézelődne.
Kényelmesen elücsörögve, mert észrevette,
mennyire szorgos, dolgos, nyüzsgés van,
ott lent. Na ugye, hogy működik, észre sem
veszik, mindazt, ami közben, a Hazánkban megváltozik.
Az egészséges életritmustól eltérő, gépiesen, egymáshoz,
igazított, felgyorsított, kiszolgáló, élet zajlik.

A múlt elmúlt, gondoljon a mára, a most

élhető pillanatára, a holnap, az meg, a

küszöbökön, úgyis, őt is, megvárja.

A döntés a kezeikben, lelkesen,

szívesen, gondolkodva tegyék azt.

A saját és mások életét mentenék,

ha megértették, egy Haza ez csak egy.

Az ígéretektől a sorsaink csak lefegnek.

Jó szerencsét hát, minden ahhoz,
tudással rendelkező, jóakaratú

embernek, áldjon meg az Isten,

minden földi jóval benneteket.

Heringes Árpádé, prevenciósként.
Műhely, a megelőzésért ev.
Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból. A Julamami szeretettel.

Szeretettel a Julamami.