Nekem zsíroskenyér, mert lilahagymával szeretem.
A kaviárt szívesen eszed, tán az megjár neked.
Neked az elv, az ügy, nekem az emberek mosolygós szeme.
Nekem szerény élet, néha csoda, hogy élek.
Neked mindent lehet.
Na mi a különbség,
kihiszi vagy kiviszi.
Ezt agyald ki.
Hidd el semmi.
Aszerint szeretsz élni,
én eszerint az egyszerűben élek.
Élem a generációs törlesztésemet, gondolom,
nem irigyled az életemet.
Jómagam az irigységet, köszönöm Istenem,
már régóta nem is ismerem.
Egy emberként születtünk,
magunk szerint élünk.
Sírunk, nevetünk,
remélünk,
önmagunk szerint,
van rajtunk a fékünk.
Mikor, hogy többlettel,
vagy hiánnyal élünk.
Ha eljön az ideje előbbre lépünk.
A lábunk ugyanazt a földet éri.
Talán ugyanazon Istent,
hiszi, vagy féli.
Ah, hát miért kell,
óriás különbségeknek lenni.
Miért nem lehet,
tisztelettel, a jóban és a szépben,
adok – kapokban, jó minőségben élni.
Nem szabad a szeretettől félni.
Ne kelljen a jólétet csak remélni.
Érthető, ha nem tesz érte.
Ah, ha mindent megtesz érte,
ugyan miért ne.
Amikor megláttam,
hogyan függ össze a generációs jelekkel,
a jelen életük az embereknek,
hát nagy levegőt vettem a felismerésem hatására.
Mindenki a saját idejében tudja meg, hogy a csoda
ott van benne, amit úgy hívnak, hogy a saját tehetsége.
Számomra megadatott, hogy idejében felismerjem, a tehetségemet,
később diplomáztam le, amikor már a gyakorlat azt mutatta, hogy tömegnek
számítóan sok ember tisztelt meg, az akkori tudásomért. Ami a
tehetségem által lett a hivatásommá, ami, 30. évében van éppen most, 2024.évben. Nem
adom fel, kivárom az idejét annak, hogy oktatni tudjam mindazt, amit feltaláltam
és a jó és a kitűnő szinteken, azoknak a szintnek megfelelő minőségben működik 2010. év óta.
Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolok se ellened, sem melletted, azt ha éppen úgy érzed,
hát tán neked magadért szükséges, előbb önmagadat meggyőzve tenned. Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom az engem
megtisztelő, az oktatásomért bejelentkezőhöz és akkor éppen oda. Heringes Árpádné prevenciós.
Műhely, a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.

Pakson születtem, ez itt a születési helyem, a Hazám nekem is.
magyarul dobban a szívem, magyar a lelkiismeretem,
a szakmai szintemet itt és az online világában értem el.

2024.05.04. Jobb ha előbb,
mint később tudja meg mindenki,
a csoda ott van
benne, hozta azt a tehetségével.

Nem csupán abban amiben él, hiszen
felszínre jön a saját sorsa és ha van,
generációs feladata. Számára hasznos az, ha
mindazokat meg is oldja.

Ne menjen tovább az úgy, hogy nincs elvégezve,
időben felelősséggel és megy tovább a következőkre,
rávetülve, már mint a számukra nehéz teher.

Sokan még szégyenlik, hogy jó embernek születtek, hiszen a
többiek velük szemben megalázóan viselkednek. Hiányzik a kölcsönös tisztelet,
oktatnám, ha lenne rá igénye, akkor már be is érett arra emberileg.

Jó emberként ha tisztelni tudjátok önmagatokat és tisztának maradni igyekeztek,
szeretettel lesz tele az emberek felé a szívetek.
Eljön annak is az ideje, amikor nem szégyenlitek azt, tán a saját időtőkben majd,
fel is vállalhatjátok,
hogy a jót és szépet hoztátok
a tehetségetekkel, hát igyekeztek idejében, hogy még beleférjen a megelőzésbe.

2024.08.12. Ha már ezt rakta valaki első oldalnak, belenyúlva a szerkesztésembe, átrendezte a webtenyer honlapomat, helyettem, bár nem kértem rá egyáltalán és senkit sem. Csak nem, hogy ott tartunk, ami az övé ahhoz másnak semmi köze, tán maguk között, élelmesnek, megteheti már, a julamami védjegyet semmibe vegye, és amit csak akar, tán már mindent magának gyűjt be.

Ah, ha minden mások szerint történik velem, akkor mikor érem el a sikeres szintemet annyira, hogy a feltaláltam szerinti bevételemet azzal meg is kereshetem.

Annyit ami a jó életminőségemet biztosítja, aminek az összegével, a saját hivatásom gyakorlásával, keresem meg a jó életminőségemhez szükséges pénzt és én magam szerint, tarthatom el magamat.

Megtartva azt a jó érzést, sikert, ami az emberséges belső tartásomhoz fontos megélés, ami az egészséges egyensúlyomban tart, a napi hivatásom gyakorlása adja, az is lényeges számomra.

Ah, hiszen a sorsomat élem, ha a nagyon sűrűn változtatásaik maitt, nem raknak újabbakat, akkor megcsináltam a generációs feladataimat.

Így hát, tartásos asszonyként nekem fontos, hogy az egyszerűben is nagyszerűen éljek, a racionális oldalamhoz tartozó énemnek, naponta szükséges lenne, a feltaláltam adta, sikerélményre, az emberi méltóságom megtartása miatt.

Megdolgozom érte, a legjobb tudásomat adva, a toleranciát akkor éppen, ott gyakorolva, hogy nyugodt lelkiismerettel örüljek, a tiszteletdíjamként, megérkező pénznek, amit a magaménak tudhatok.

Ah, az aprópénzes nyugdíjamhoz kiegészítésként jön, úgy, hogy a találmányom által, a bejelentkező személyére szabva oktatom.

S mindent a legjobb tudásom szintjén adom át, a saját szintjéhez igazodom, hát megdolgozom érte alaposan, a gyakorlat az, hogy számára is hasznos, életszerű a következménye annak.

Most éppen 73. az életévemet élem, szerintem, éppen itt az ideje, hogy valaki aki érti már az embereket, van emberismerete mert a tehetségével azt hozta, tán eljutott oda, hogy lenne mit befektetnie, hát íme itt egy, már tömegnek számítóan sok ember által több éve hitelesített, oktatási forma.

Magam találtam fel, egy napon rajzoltam meg, az összefüggésében látást adja, az oktatásomra bejelentkező és az azt el is végzőnek. Ki mit tud felfogni az oktatásom közben, a szintjének megfelelő az, amit át tudok tudásként adni, az a gyakorlatban bevált és bizonyítottan, jó minőségben oktatható.

Amit szívesen megtanítanék, számukra, akik a szakmájuk mellé tanulnák meg, az idei, a 30. év, a gyakorlatból lett az elmélete annak amit oktatok, azt mutatja, hogy megtanulható a gondolkodóknak.

Heringes Árpádné prevenciós. Műhely, a megelőzésért ev.
Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.