2024.04.04. Tisztelettel élj, hogy a saját idődben, magad is tisztelhető legyél. Julamami védjegy
Amikor a tehetségem adta, a gyakorlati életben sok év telt el, amikor már a hivatásommá lett, a sorsomat élve, megértettem, mit jelentenek számomra is, a generációs jelek.
Mivel jöttek szinte naponta, a gátak, fékek, felfogtam, hogy ne haladjak annyira gyorsan, ne hagyjam kibillenteni magam, a saját elért szintemmel legyek elégedett.
Éljem át és meg, mindazt amit addig elértem a sikereimben, hogy rögzítse a gondolkodó agyam, a megfelelő sejtem, oda, ahol éppen arra a sikerre szükségem van, az egészséges körforgásomnak a megtartásához.
Az egészséges egyensúlynak a fontosságára akkor jöttem rá, amikor ki akartak billenteni, magam fölé igyekeztek volna helyezni, csapda helyzetek felé terelni. Nem kevesen vannak, a túlzásoknak a csapdáiba kerülve, csak önmagukat fényezve, szintjük fölé helyezve.
Többek meg, jól elvannak, az irigységből már nagyon hatásossá vált energiáikkal, mindenkinél különbnek, szinte már, tökéletesnek tartják magukat és nem szeretnének abból kimozdulni.
Mert úgy vélték, ők már elértek mindent és abban akarnak maradni és minden áron, csak abba rakni az összes energiájukat. Már, csupán, harcolni akarnak mindennel és mindenkivel, hogy azt, amit addig elértek, meg tudják, védeni.
Eszükbe sem jutott, hogy az energiáikat meg kellene osztani, mindenkivel, akiket szeretnek és viszont szeretik őket. S mindennel, ami ott volt körülöttük és addig a hozzá értők, igyekeztek azáltal is igazodni, hogy megmaradjon, az addig, csak általuk adott tisztelet.
Ahhoz, hogy önmagam maradjak, s közben alkalmazkodva se sérüljek bele, viszont az egyenestől ne térjek el, a kezelhetetlenbe, el ne tévedjek, az elért szint alá ne menjek, volt mire figyelnem.
Amikor nem tudtam megemészteni, mindazt, hát akkor bizony, sokan voltak biztosak benne, hogy na azt már, megoldani nem tudom, annyira felborult az egészséges egyensúly, az élhető minőséghez mérve.
Kijöttem belőle, a hivatásukban kitűnő orvosok és az őket segítő személyzet nélkül, nem ment volna, háromszor próbált meg az élet, jelezve, hogy az addigiakon, változtatnom szükséges.
Segíts magadon az Isten is megsegít, ezt gyakoroltam, amikor más megoldásom nem volt.
Később már, tengernyi sok tapasztalattal, haladtam, nem terhelődtem túlzottan, az életminőségemre is oda figyeltem.
Már nem találkozom személyesen, ha van igény a tudásomra, email és telefonon, elérhető vagyok. Azt gondoltam, megoldottam, hiszen 72. évemben vagyok, 29 évet, adtam, a személyes találkozáshoz, a tudásom, azóta is fejlődik, összefüggésében jönnek meg a válaszok.
A bocsánat szót gyakoroltam, a szintkülönbségeknél, az önmagukat hatalmasnak tartottaknál, a mindenáron az igazukat, igazolni vágyó, akaratoskodóknál.
Na meg, hogy a saját védelmem meglegyen, üresben maradni, amikor már, a mindent lehet fogalmát, fel sem fogták, csupán gyakorolták, összefüggésében látva, igyekeztem abból kimaradni.
Heringes Árpádné. Paksról a Hergál Házból. https://julamami.com
2010. év óta a julamami védjegy, 73 éves egyéni válallkozó, Paksról a Hergál Házból írok, heringesa1@gmail.com Ne másold le, ne vigyél el belőne változtass rajta, nem adom hozzá az engedélyemet, 2024. évben sem. https://julamami.com
