Nem tartozom, se ide, sem oda, tartozom, az érkezőhöz,
aki éppen megtisztel, hiszen, én azt sem tudom kicsoda.
Jó úgy, mindkettőnknek, a fontos, ott van a tenyerében.
Ma így, holnap úgy, máskor meg másképp viselkedsz.
Megvan a jól kitalált program mindenhez.
Ha eltévesztenéd az ott aktuálisat,
rögtönözni nem tudsz majd.
Nagyapám Uszódról való,
a nagyanyám, Madocsai.
Időnként őznöm is lehet,
jóleső az nekem, hinnye.
Nyomod a rád rakottat,
nem ismered magadat.
Segíthetnék neked,
megtalálni a saját
utadat, a sorsodat.
Nem látsz mást, mint
csak önmagadat hisz,
csőlátásban maradtál.
Sem a saját sorsodra,
se, a máséra kíváncsi
nem voltál, döntöttél.
Mindenki felett, akit az
érint, ki megoldja azt is,
van aki feldolgozza és
más meg belebetegszik.
Mások meg leépülnek,
miközben várják azt,
ami nekik felelne meg.
Egy Haza ez csak egy,
azt várnánk, ami jót és
szépet beletettünk ide.
Édes Hazánk Csodaszép,
ne menj még, várunk rád,
hiszen volt, hogy voltál.
Jó volt itt együtt, a jóban,
és a nehezebbet is, megélni.
Szükséges lenne, mindazt,
együtt teremtve újra átélni.
Egy Haza ez csak egy,
becsüljük meg, hogy
a sarjainknak is legyen.
Honnan tudná azt más,
neked, nekem és másnak,
mi a jó, mindenkinek sajátja.
Más azt, úgy, nem tudhatja,
erősítsed meg, a tartásodat.
Óvjad meg, a méltóságodat.
Nem teheti jól helyetted más,
segítséget kaphatsz, ha kérsz.
Ha az ahhoz értőhöz fordulsz,
ami más kultúrákban ott van,
hogyan hathatna a tiédben.
Ezen alaposan tépelődjél el,
szélkakasosat gyakorolnál.
Gondoltál egyet, higgyék el,
ennyire megváltoztál volna,
csak adhatnál, beállsz a jóba.
Bízhatnád hát arra, aki belül
pontosan tudja, mi a dolga.
Nem látod kívülről úgy,
mint mások, tégedet.
Hiszen nem belőled
jön, a mondvacsinált
jó és szép, egyik sem.
Eljátszod a szerepedet,
kit, hogyan vezethetsz
meg, mint a regényekben.
Nem erőlteted nagyon meg
magadat sem, minek, hiszen a
mindenre vevőknek játszod el.
Éppen mivel, kivel ijesztgesd őket,
toljad ki, el, onnan, ahol sokat tett.
Amibe beleteremtette a szépet és
jót, mert ő meg, arra született, ott jó.
Sorstalanná lehet, ha révbe nem érhet.
Az Isten tehetséget adott mindenkinek,
ki miben a legjobb, bizonyára, arra való.
Elirigyled már azt is, pedig az neked
még nem áll jól, tanulj, gyakoroljál.
Változzál meg, hogy őszinte
legyen egy idő után már az.
Kérjél bocsánatot, azoktól,
akiknél tudtad és ártottál.
Hisz oda csak pottyantál,
más sorsa, lett volna, az is.
A lelkiismereted, a sorsod,
aszerint tisztázzad le, időben.
Főleg tanuljál hát, tapasztaljál,
a magadhoz képest, szépet, s a
jól épített, fokozatosságot.
Rájöttél-e, mikor hagytad
és hol a mindenhez jónak
látszó, lenyomatodat, ah.
Nem „kulcsember” vagy,
születnek abba, felvenni,
erőlködni nem is lehet.
Azzal, hogy beálltál, a
nemlétező sorba, kit
hogyan bántottál te
meg, tettél félre, ah.
Toltál a szintje alá,
ne is láthassák meg,
hogy ő a legjobb oda.
Sorstalan lődörög,
egy jó ideig, de van
az Isten érte is tesz.
A túlzó pénztől sem,
mindenki romlott el.
Úgy, a szeretteid,
generációsan, ah
jókora gondban.
Elveszed, bele is élsz,
a számukra adottba,
mint lehetőségükbe.
Nem tartanak tükröt
otthon, véletlen se.
Az ártók, ártanak,
nem arra születtek,
de az a könnyebb.
A megelőzésben,
lehet tisztelettel,
élni ártás nélkül.
Bocsánatot itt,
rögvest kérek.
Zokon ne vegye
kérem szépen.
Itt lent vagyok,
a nehézben,
elég régen.
Nem látják,
sem nem
hallják,
magukat.
Benne ott,
azt, el is hiszik,
védve vannak, ah.
Igen, az Isten által.
Mások, bábjai lettek,
mindazoknak, akiknek
már minden mindegy.
Észre sem veszik csak
folytatják tovább, amit
elkezdtek, ha jó az, ha nem.
Nincs más, már olyan bájos az
igyekezet, hogy szinte megható.
Nézz magadban szét, ha tisztulsz,
meg ne ijedjél, érted van az is már, ha
nem bírja az erőltetést a szervezeted.
Ne feledd, mind emberiesnek születtünk,
alkalmazkodóképes az amit az Isten idetett.
Maradj az egészséges határaidon belül, el ne
higgyed, magadat felülmúlva élheted, helyetted.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” érted,
ha már hiányzik belőled a motiváció, ezzel megkapod.
A sorsod a sajátod, az életedet igazgathatod arra,
amit a sorsod már mutat neked, érted lesz az is majd.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.
Julamami