Figyelj ha a lelked jelez… 2018.06.05. szeretetbenelni.hu, julamami.com

Figyelj ha a lelked jelez,

nem jól van az, ha

telítődik már a

lelkiismereted, ah.

Az ember emberies,

így születtünk mind.

Ha nem ismered fel,

hol vannak, a lelkes,

szíves, gondolkodó

énednek a határai,

hát magadra vess.

Hétrét görnyedve

élik az életet, amit

éppen, akkor lehet.

Nem tudják a miértet,

csak azt látják, másképp

nem lehet, nincs lehetőség

másik, csak, az, az egy, ah.

Mintha lefele menne mind,

amit elértünk életünkben.

Ne gátoljad azt, aki valami

olyat tud, ami azon a szinten

természetes, tanulhatnál is.

Inkább elfeded, mintha nem

 lenne, olyan ezen a helyen.

Amiről nem tudhatnak, az

nincs is, kényelmesen így.

Vagy mindent visz, hinnye.

Pedig mindenkinek jelez,

időben a lelkiismerete,

túllép rajta, nem

hajlandó azt még,

észrevenni sem.

Miért változtatna,

hiszen megy minden,

erős beidegződésben.

Ugyanarról szól minden,

semmi nem elég, évekkel

ezelőtt elveszett ott a fék.

Átvesz mindent kontroll

nélkül, nem tud róla itt,

mit találtak fel, csak azt

nyomja amiben érintett.

Nincs tisztában azzal, mit

 okozhat azzal, s változtathat

meg bennük, a kontrollálatlan.

Ugyan mi történhetne, hinnye,

sok a rajongó, őt elismerő,

nagy a baráti köre, hinnye.

Ott mindenkinek érdeke,

hogy ne változzon meg

semmi se, gondolkodni.

Hol a tartás, méltóság,

viszi, ami tetszik, majd, a

 többiek megszenvedik.

Ha csak egy szinten,

zajlik minden, akkor,

meg csak egyféle

embertípus lenne.

Pedig mindenféle.

Földhöz közeli szinten,

az anyagiasoknak sora,

sokasodva, gyarapodva,

telítődhet ott is minden.

Ha elfogy a motiváció, ah.

Nincs róla véleményem,

mert nem voltam, abban

a helyzetben sohasem.

Azt ismerem, amiben

élem azt, amit lehet.

Igyekeztem azt tenni

 amit úgy gondoltam,

biztosítja, addigra,

amire szükséges.

Változott még

mielőtt, elértem

volna oda, hinnye.

Nincs mit köszönni.

Összefüggésében,

átlátva, kihallva és

időben átgondolva.

Saját sorsot leolvasni.

egyike, az oktatásnak

a fontos része.

Hiszen mind,

eljutunk oda,

mi az értelme.

Telített tudás,

át kellene adni,

oda, ahol ebből

nincsen, de más,

viszont van bőven.

Körforgásban legyen.

Mivel egy Haza ez,

csak egy, mi mind,

itt teremtettük meg.

Nem ilyenre vágytunk,

amikor elfelejtenek a jóban,

egyszerűen, hogy létezünk.

 Nagyszerűen az egyszerűben.

Szeretnénk megélni, a saját

jó minőségű életünket mi is.

Helyette nem vegetálni.

Az Isten malmai lassan,

de alaposan haladnak,

aki nem gondolja, ada

is időben elérnek, ah.

Miért nem fontos az,

mennyi intelligens,

okos, szorgalmas,

tehetséges itt, a

sokaság, hinnye.

Miért nem látják

át, hallják ki azt,

ami már kiáltás.

Nincs emberies,

tán, ott egy sem,

aki lefordítaná, ah.

Miért nem fontos,

hogy jó minőséget

biztosítson a Haza.

Ne gondoljunk sem

rosszra, se gonoszra,

itt a valóságot látva.

Tán valaki csupán

eltévesztette,

rossz címkét

ragasztott oda.

Megkérem, még

mielőtt, ez itt,

kibontakozna,

nézzen bele, ah.

Kérjen segítséget,

ha nem látja át.

Gondolkodjon

el rajta, hinnye.

Ne árts, ne bánts,

senkit ne alázzál,

mert rád is átszáll.

Hiszen minden a

szinten múlik,

haladsz-e,

fejlődsz-e,

vagy csak

másoktól

várod el.

Nem is

gondolva

arra, ah,

ők meg,

kinőttek

melletted.

Mivel senki

nem vette

észre, csak

a sajátját

nézte,

vegye

most már

észre, hinnye,

tehet-e valamit.

Az irigység nem

magyaros virtus,

miért utánoznák.

Ha közben, ő se,

nem gondolt, ah

a jövőképére.

Az élet élni

szeretne,

minden

pillanat

jó arra,

tervezz

abban,

amiben

lehet, ah.

Az éltető

erő, őserőnek

oktatom és segít,

megsegít tégedet is.

Mindennek megvan,

a maga jelzésértéke,

a benned lévő kontroll,

segít, átsegít a számodra

jó megoldásokba, hinnye.

Jó szerencsét jóérzésűek, a

 tisztelet szép, a szeretet jó.

Vigyázat ki ne üresedjen az

adott szó, azt a, hinnye, ah.

Maradjon meg nekünk ez,

a Hazánk, értünk szóljon,

a jóban, szépben, hinnye.

Hiszen mi teremtettünk,

egész életünkben ide bele.

Magyarországról, Pakson a

 Hergál Házból, szeretettel.

Julamami