Figyelj ha a lelked jelez,
nem jól van az, ha
telítődik már a
lelkiismereted, ah.
Az ember emberies,
így születtünk mind.
Ha nem ismered fel,
hol vannak, a lelkes,
szíves, gondolkodó
énednek a határai,
hát magadra vess.
Hétrét görnyedve
élik az életet, amit
éppen, akkor lehet.
Nem tudják a miértet,
csak azt látják, másképp
nem lehet, nincs lehetőség
másik, csak, az, az egy, ah.
Mintha lefele menne mind,
amit elértünk életünkben.
Ne gátoljad azt, aki valami
olyat tud, ami azon a szinten
természetes, tanulhatnál is.
Inkább elfeded, mintha nem
lenne, olyan ezen a helyen.
Amiről nem tudhatnak, az
nincs is, kényelmesen így.
Vagy mindent visz, hinnye.
Pedig mindenkinek jelez,
időben a lelkiismerete,
túllép rajta, nem
hajlandó azt még,
észrevenni sem.
Miért változtatna,
hiszen megy minden,
erős beidegződésben.
Ugyanarról szól minden,
semmi nem elég, évekkel
ezelőtt elveszett ott a fék.
Átvesz mindent kontroll
nélkül, nem tud róla itt,
mit találtak fel, csak azt
nyomja amiben érintett.
Nincs tisztában azzal, mit
okozhat azzal, s változtathat
meg bennük, a kontrollálatlan.
Ugyan mi történhetne, hinnye,
sok a rajongó, őt elismerő,
nagy a baráti köre, hinnye.
Ott mindenkinek érdeke,
hogy ne változzon meg
semmi se, gondolkodni.
Hol a tartás, méltóság,
viszi, ami tetszik, majd, a
többiek megszenvedik.
Ha csak egy szinten,
zajlik minden, akkor,
meg csak egyféle
embertípus lenne.
Pedig mindenféle.
Földhöz közeli szinten,
az anyagiasoknak sora,
sokasodva, gyarapodva,
telítődhet ott is minden.
Ha elfogy a motiváció, ah.
Nincs róla véleményem,
mert nem voltam, abban
a helyzetben sohasem.
Azt ismerem, amiben
élem azt, amit lehet.
Igyekeztem azt tenni
amit úgy gondoltam,
biztosítja, addigra,
amire szükséges.
Változott még
mielőtt, elértem
volna oda, hinnye.
Nincs mit köszönni.
Összefüggésében,
átlátva, kihallva és
időben átgondolva.
Saját sorsot leolvasni.
egyike, az oktatásnak
a fontos része.
Hiszen mind,
eljutunk oda,
mi az értelme.
Telített tudás,
át kellene adni,
oda, ahol ebből
nincsen, de más,
viszont van bőven.
Körforgásban legyen.
Mivel egy Haza ez,
csak egy, mi mind,
itt teremtettük meg.
Nem ilyenre vágytunk,
amikor elfelejtenek a jóban,
egyszerűen, hogy létezünk.
Nagyszerűen az egyszerűben.
Szeretnénk megélni, a saját
jó minőségű életünket mi is.
Helyette nem vegetálni.
Az Isten malmai lassan,
de alaposan haladnak,
aki nem gondolja, ada
is időben elérnek, ah.
Miért nem fontos az,
mennyi intelligens,
okos, szorgalmas,
tehetséges itt, a
sokaság, hinnye.
Miért nem látják
át, hallják ki azt,
ami már kiáltás.
Nincs emberies,
tán, ott egy sem,
aki lefordítaná, ah.
Miért nem fontos,
hogy jó minőséget
biztosítson a Haza.
Ne gondoljunk sem
rosszra, se gonoszra,
itt a valóságot látva.
Tán valaki csupán
eltévesztette,
rossz címkét
ragasztott oda.
Megkérem, még
mielőtt, ez itt,
kibontakozna,
nézzen bele, ah.
Kérjen segítséget,
ha nem látja át.
Gondolkodjon
el rajta, hinnye.
Ne árts, ne bánts,
senkit ne alázzál,
mert rád is átszáll.
Hiszen minden a
szinten múlik,
haladsz-e,
fejlődsz-e,
vagy csak
másoktól
várod el.
Nem is
gondolva
arra, ah,
ők meg,
kinőttek
melletted.
Mivel senki
nem vette
észre, csak
a sajátját
nézte,
vegye
most már
észre, hinnye,
tehet-e valamit.
Az irigység nem
magyaros virtus,
miért utánoznák.
Ha közben, ő se,
nem gondolt, ah
a jövőképére.
Az élet élni
szeretne,
minden
pillanat
jó arra,
tervezz
abban,
amiben
lehet, ah.
Az éltető
erő, őserőnek
oktatom és segít,
megsegít tégedet is.
Mindennek megvan,
a maga jelzésértéke,
a benned lévő kontroll,
segít, átsegít a számodra
jó megoldásokba, hinnye.
Jó szerencsét jóérzésűek, a
tisztelet szép, a szeretet jó.
Vigyázat ki ne üresedjen az
adott szó, azt a, hinnye, ah.
Maradjon meg nekünk ez,
a Hazánk, értünk szóljon,
a jóban, szépben, hinnye.
Hiszen mi teremtettünk,
egész életünkben ide bele.
Magyarországról, Pakson a
Hergál Házból, szeretettel.
Julamami