A remény, oly magas mint a saját szinted,

azért fontos, hogy ki ne billenj, ah.

Tervezetten, elmozdulhatsz,

abba az irányba, amit a

lelked motivál feléd.

Hiszen a lelkedben

van, a reményhez

megfelelő energia.

Ami adja a szívednek,

a jelzést, adhatja a ritmusod.

Adja is, amikor a lelkes és szíves

már együtt érzi, mi a következő

az egészséges folyamatban, ah.

A gondolkodó agyad, azt már

várja, a döntéseidet hozza.

Belső kontrollod, a tied,

rólad szól, neked jelez.

Nem tévedhetsz el.

Később jössz csak

rá, amikor mások

után mentél és

szerintük

döntöttél.

Jó minta is

lehettél volna.

A fejlődésed

hasznos időszaka

volt addig, amíg rá

nem jöttél, egyedül

születtél te is meg.

A saját sorsodat

hoztad, akkor

fejlődsz hát

igazán.

Ha

nem,

csak,

magadra

gondolsz, a

hatásait láthatod.

Minden döntésednek,

megjön az újszerű hatása.

Amikor gyermeket vártok,

tudod-e mit vállalsz fel vele.

Van-e, hova szülessen, van-e

mire hajtsa a fejét, mit ennie,

jó életminősége legyen, az

 öltözéke is megfeleljen.

Ez a saját minősítésed

is egyben, tudsz-e úgy

gondolkodni, neki jó

legyen az élete, ah.

Neked szükséges,

megóvnod is őket.

Azzal, ahogy neveled,

amilyen mintát mutatsz.

Amikor még, nem érett rá,

de már közösségbe viszed.

Azt sem tudja valójában ki ő,

már az erősebb hatások érik és

be kell állnia, az elvárt sorokba.

Megfogja, akkor is a mellette

álló kezét, ha nem akarja,

azt várják el tőle, ah.

Egye meg azt is, mert

a felnőtt úgy gondolja,

jobban ért hozzá, mint

aki régóta jól gyakorolja.

Miért életszerű az, hinnye.

Néhány percig figyelve,

kérdezve, kiderül,

ki, kinek a kezét,

fogja szívesen, ah.

Ne arra tanítsad,

hogy nem szólhat,

bele a saját életébe.

Mert majd valahol,

ki kell eressze, ah,

amit meg, nem úgy.

látnak, a felnőttek,

mintha, ők is lettek

volna tán, gyermekek.

Kommunikálni tanulj meg.

Van úgy, ha odafigyelsz,

a gyermektől tanulsz.

Hiszen mindenki

másképp rezeg,

ki szimpatikus

rezgésű, ki nem.

Generációs jelek.

Honnan tudnád,

ha nem kérdezed,

milyen érzéseket

vált ki a másikból, ah.

Ami azt jelzi számára,

nem ő lesz majd, a jó

barátja, hinnye.

Miért van

erőltetve,

az, amit meg

sem kérdeznek.

Szeretné-e a zsenge,

vagy inkább mást szeretne.

Miért vannak a gyermekek, az

öregek, a valamiért védtelenek,

olyan embereknek  kiszolgáltatva,

akik azt sem tudják mit jelent mindaz.

Tudom, nekem nincs jogom, ilyeneket

kérdezni, hiszen nincs meg hozzá az a

 jogosítvány, amit tán megérdemelnék

már, ah, a sok tapasztalatommal talán.

Hova küldhetem azokat, akik most

már láthatóan, periférián vannak.

Miért nem fontosak annyira, ah,

a családokban nevelkedők sem,

hogy úgy nézzünk rájuk, mint

a jövőnket meghatározókra.

Miért nem élik a hétköznapi

életüket, akik nem dolgoztak

meg azért, ah, amiben élnek.

Miért nem védik az embert,

annak megfelelően, mint

már a sok mindent, hála

Isten, ej de kár, jaj de kár.

Miért csak a pénzen vett,

a fontos, a szerzett miért,

ugyanolyannak minősülhet.

Hol van a tartása, méltósága,

azoknak, akik nem nőttek fel, a

 bevállalt feladataikhoz, hinnye.

Miért, miért, miért, miért, miért.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés.

Persze átlátom, kihallom, megérzem,

mint igen sokan még rajtam kívül, úgy

nézzük, az életünket, összefüggésében.

Kérem szépen, a tapasztaltat, tudás nélkül,

hogy tetszik elrendezni a lelkiismeretével.

Vagy majd úgy is hozzák a hétköznapok,

a válaszokat, ott a történésekben, ah.

Emberség próba is az, amikor az

oktatáson, vesszük a magzati

szakasz történéseit, mert

ott van, minden rajzolat.

Ami megmaradt, s majd

egyszer jelez, ah, kezeletlen,

egész életükben hordhatják.

Amikor már, visszarezeg, egy-

egy megélésükkor, reagálnak.

Hiszen már nincsenek abban,

kiszolgáltatva, mint magzatok,

szeretnének megszabadulni tőle, ah.

Várom a vevőt, a rajzos oktatási forma,

a neveléshez használható, életszerűen

alkalmazható és hétköznapi szinteken is.

Nem a pénze teszi az embert, az emberies

nem kophat ki senkiből se, mert alacsonyabb

szintre kerülve, kiszolgáltatottá válik, hinnye.

Győzz meg, legyőzni könnyű engem, ah, nem

harcolok sem veled, se ellened, oktatnék,

nevelnék a feltaláltam által, hinnye.

Olyan,

arra született, abban

tehetséges emberieseket, akik

beviszik az oktatás gyakorlatába.

A lelkiismereted jelez, amikor nem

teszed meg a jelzéseket oda, ahol

értőkként, dönthetnének arról.

Van amikor az ellenérzésed

leckéztet meg, rólad szól,

mégis azt érzed, ellened.

Addig jó, amíg magától találja

meg a térded, hova omolhat le,

a köszönömöt elrebegve, hinnye.

Azt is fontos átélned, amikor, nem

a saját hibádból, történik, az veled.

Megadja az Isten neked az elégtételt,

amikor már rájöttél, ne mások szerint,

hanem, a saját intelligens agyaddal éljed.

Miből adnál, ha nem bánsz jól magaddal,

milyen minta vagy, ha pont arra nincs,

kellő időd, aki a legfontosabb lenne.

Ha nem tervezed, az életedet,

ugyan, hogy számolsz el,

magaddal, s annak a

következményével.

Odafigyelés nélkül,

magára maradhat,

akiről szól minden.

Nézz, magadban

szét, látod milyen

szép, a lelkednek,

tiszta tükre, ah.

Mindannyian

tiszta lelkűek

vagyunk,

amikor

jövünk.

MA-MI

alapítvány, a

megelőzésért.

Oktatás, nevelés,

a saját sorsodért.

Magyarországról,

Pakson, a Hergál

Házból, szeretettel.

Julamami