Honnan tudod, mi a sorsfeladatod,

vagy az életedet majd másokra,

a sorstalanságra bízod, hinnye.

Ha, anélkül éled a jót, hogy te,

már ott tartanál sorsszerűen.

 Egyszer majd, odateszi azt, a

sorsod, hogy segítsen neked.

Azért, hogy letörleszthessed,

az nem mindegy hány évesen.

Nem láttam még olyat, akinél

ne jelentkezett volna a nehéz.

Tán, elmondta a nagyanyád,

hogy melyik ágon,

ki mit hozott.

Kinek az

ágán

van,

a te

sorsod.

Tervezed,

végigviszed,

önmagadért, s

 másokra szintén,

tekintettel teszed.

Ismerd meg a sorsod.

Nehogy csak nekivágj,

ha van ott dolgod, ha

nincs, megcsinálsz,

mindent, magad

szerint, hinnye.

Nem látod át,

nem hallod ki,

nem érzed meg,

ártasz-e másoknak.

A gondolkodó agyad,

várja, csak várja, hátha.

Rábízod a döntéseidet, ah.

A múlt elmúlt, láss rá a jelenre,

ha nincs térlátásod, hát valakiben

bíznod kellene, hogy hitelesítse, ah.

Ha mindenki helyett, csak néhányaknak

lenne jó minőségű élete, akkor irigységből

tonnaszám lenne, akkor is ha nem mérhető.

Viszont koncentráltan megáll a levegő, ah,

ha egy helyen, csak kevesen élnek a

jóban, mások nem számítanak,  ah.

Azt nem lehet, elfedni sem, ah, ha

óriásiakra nőttek, a különbségek.

Nem jó az senkinek sem, ha az erős

energia, nem mondható pozitívnak.

Persze nem úgy ám, mint a rózsaszín

mesében, hogy betartanak mindent,

amit ígértek. Nem is gondolnak rá

talán, hogy az emberek többsége

elhiszi, akkor is ha érzi, hinnye.

A hitelesekhez szoktak, azt a,

tiszta volt, a tartalma a szónak.

A tiszta szónak, tiszteletnek,

a szeretetnek, erős az energiája.

Ha mások után ment, nem a saját

döntése szerint élhet, csapda az.

Ki mikor miért ment mellé annak,

azt csak ő maga tudhatja, hinnye.

Nincsenek tisztában az érzésekkel,

nem beszéltek róla, még sehol sem,

hogy van a belső tartásuk is, hinnye.

Nem adtak még tiszta teret a szónak.

Mindent a külsőségeknek, aszerint,

vagy megérintődik, vagy nem.

Az emberi méltóságról meg,

ugyan már miket hordanak

össze, miért lenne szükség

mindezekre, élni bele és kész.

Miért a sok nehéz, a könnyűkkel,

jobban boldogulnak, ahhoz szoktak.

Ugyan miért lenne fontos a holnap, ah.

Ha nincs hozzá semmi kapaszkodó, miért

lenne  szükséges, a gondolkodás, hinnye, ah.

Legalább ne árts, senkit se bánts, magadra is

vigyázz, téged sem pótolhat senki más, azt a.

Apró fontos porszemek vagyunk mi mind,

nem különb, senki sem, a másiknál, ah.

Ha azt hiszi, hogy neki minden megjár,

akkor a valóságtól, nagyon eltévedt már.

A sors forgandó, át is fordul gyakran és

hirtelen történik az meg, nincs arra más

magyarázat. Mint, hogy ismerjed meg,

a tenyeredet és még megelőzésben.

Megjárhatna, azáltal, a rálátásával,

hogy ott, a feladatát is meglelje.

A generációs jeleit felismerje.

Adjon az Isten, minden földi

jóból, annyit és akkor,

amikor, a legjobb az,

 minden embernek.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Julamami