Honnan tudod, mi a sorsfeladatod,
vagy az életedet majd másokra,
a sorstalanságra bízod, hinnye.
Ha, anélkül éled a jót, hogy te,
már ott tartanál sorsszerűen.
Egyszer majd, odateszi azt, a
sorsod, hogy segítsen neked.
Azért, hogy letörleszthessed,
az nem mindegy hány évesen.
Nem láttam még olyat, akinél
ne jelentkezett volna a nehéz.
Tán, elmondta a nagyanyád,
hogy melyik ágon,
ki mit hozott.
Kinek az
ágán
van,
a te
sorsod.
Tervezed,
végigviszed,
önmagadért, s
másokra szintén,
tekintettel teszed.
Ismerd meg a sorsod.
Nehogy csak nekivágj,
ha van ott dolgod, ha
nincs, megcsinálsz,
mindent, magad
szerint, hinnye.
Nem látod át,
nem hallod ki,
nem érzed meg,
ártasz-e másoknak.
A gondolkodó agyad,
várja, csak várja, hátha.
Rábízod a döntéseidet, ah.
A múlt elmúlt, láss rá a jelenre,
ha nincs térlátásod, hát valakiben
bíznod kellene, hogy hitelesítse, ah.
Ha mindenki helyett, csak néhányaknak
lenne jó minőségű élete, akkor irigységből
tonnaszám lenne, akkor is ha nem mérhető.
Viszont koncentráltan megáll a levegő, ah,
ha egy helyen, csak kevesen élnek a
jóban, mások nem számítanak, ah.
Azt nem lehet, elfedni sem, ah, ha
óriásiakra nőttek, a különbségek.
Nem jó az senkinek sem, ha az erős
energia, nem mondható pozitívnak.
Persze nem úgy ám, mint a rózsaszín
mesében, hogy betartanak mindent,
amit ígértek. Nem is gondolnak rá
talán, hogy az emberek többsége
elhiszi, akkor is ha érzi, hinnye.
A hitelesekhez szoktak, azt a,
tiszta volt, a tartalma a szónak.
A tiszta szónak, tiszteletnek,
a szeretetnek, erős az energiája.
Ha mások után ment, nem a saját
döntése szerint élhet, csapda az.
Ki mikor miért ment mellé annak,
azt csak ő maga tudhatja, hinnye.
Nincsenek tisztában az érzésekkel,
nem beszéltek róla, még sehol sem,
hogy van a belső tartásuk is, hinnye.
Nem adtak még tiszta teret a szónak.
Mindent a külsőségeknek, aszerint,
vagy megérintődik, vagy nem.
Az emberi méltóságról meg,
ugyan már miket hordanak
össze, miért lenne szükség
mindezekre, élni bele és kész.
Miért a sok nehéz, a könnyűkkel,
jobban boldogulnak, ahhoz szoktak.
Ugyan miért lenne fontos a holnap, ah.
Ha nincs hozzá semmi kapaszkodó, miért
lenne szükséges, a gondolkodás, hinnye, ah.
Legalább ne árts, senkit se bánts, magadra is
vigyázz, téged sem pótolhat senki más, azt a.
Apró fontos porszemek vagyunk mi mind,
nem különb, senki sem, a másiknál, ah.
Ha azt hiszi, hogy neki minden megjár,
akkor a valóságtól, nagyon eltévedt már.
A sors forgandó, át is fordul gyakran és
hirtelen történik az meg, nincs arra más
magyarázat. Mint, hogy ismerjed meg,
a tenyeredet és még megelőzésben.
Megjárhatna, azáltal, a rálátásával,
hogy ott, a feladatát is meglelje.
A generációs jeleit felismerje.
Adjon az Isten, minden földi
jóból, annyit és akkor,
amikor, a legjobb az,
minden embernek.
Magyarországról,
Pakson a Hergál
Házból, szeretettel.
Julamami