Mond, miről beszélsz,

ha te magad, nem

is úgy élsz.

S ha

majd,

lekopik

az álca,

ki, hogy

magyarázza.

A szeretteit mivel

nyugtathatja, hogy

ki nem csinálta meg.

S neki miért szükséges,

a nehezeket végigjárnia.

A sorsod a tiéd, nem tudod

átruházni másra, amit teszel

másokért, az neked szóló belső

érték, jóérzéssel, önmagadért.

Van aki adni született, az lenne

a feladata, mert azt a tehetséget is

 hozta, nem bukik bele, jól megoldja.

Vannak, akik meg, hűbele módra, ha

felismerik, annak a módját, ha nem,

felvállalják, a gondokat a nyakukba

veszik, viszik.

A látszatos,

az van úgy, hogy

árt, akkor is, ha jó

a szándék, de nincs

kellő hozzáértés, ah.

Figyelmeztet mindenkit

a belső kontrollja, ha nem

törődik vele, be is vonzza.

Azt is, amivel dolga, soha,

nem is lett volna, hinnye.

Nézz magadban szét,

látod milyen szép,

a lelkednek,

tiszta,

tükre.

Mind, így

születtünk,

jóérzésűeknek.

A tehetséged,

arra való, hogy

kibontakozz

benne.

A szíves,

a lelkes, a

gondolkodó

éned, jelzi azt,

nem késhetsz el, le.

Emberesedsz általa.

Hinnye, még idejében,

van tartásod tőle, ah .

Ne hagyd el, a jót és

 szépet, gyakoroljad.

Alapot adhat az, a

sarjaidnak, majd,

generációsan.

Adjon az Isten,

minden földi jóból,

annyit, amennyi a

legjobb és idejében.

Kellemes időtöltést,

minden jóravalónak.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Julamami