Amikor pereg a te filmed, éled azt,

vagy csak vegetálsz az életed helyett.

Átlebegsz a saját múltad felett, pedig

meg is állhatnál, elidőzhetnél, ah,

egy gondolatnyira.

Azon,

amit nem

oldottál még

meg, viszont,

méltóságot,

tartást adna

generációsan.

Ahhoz az lépéshez,

amit a sarjaid lépnének

meg, ha lenne lépcsőfok ott.

Nem élheted meg, az életedet

mások helyetted, neked fontos

teljesítened, hogy rend legyen.

A lelkes, szívesen gondolkodó

éned, megelégedésére éljél.

Ha úgy érzed, nincsen már

tisztelet benned. Lehetne,

kérni, tartsd a zsebeidben

a kezeidet. Amikor erős a

késztetés, átírnod mások

életét, adott a hangulatod.

Van aki még azt sem fogja

fel, mennyire alacsony, a

fejlettsége. Úgy hát,

egészen nyugodt,

amikor elvárja,

mindenki

csodálja, ah.

Megvalósult,

a generációsan

megálmodott álma.

Eszébe sem jutna, az,

ami alapban elvárható

volna. Miért gondolkodna,

sosem látott olyat, neki senki

nem  is tanácsolta, nincs fogalma.

Ne mások szerint éljed az életedet,

van neked saját sorsod, éljed meg.

Olyan módon emlegessenek a te

sarjaid, boldogultál a nehézben.

Nem siettem, nem kapkodtam,

éltem, amit az Isten odarakott.

Gondolkodva élem a sorsom,

a lelkes, szíves énem, adott.

Miért kapkodnék, loholnék,

akkor nem érezném az életnek

a sorsom szerinti, egyszerűben,

a tartásosan élhető nagyszerűségét.

Adjon az Isten, tiszteletet, szerencsét.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel, Julamami