A valóságot kontrollálnod egyszerű,

a lelkes, szíves, gondolkodó

éned érezteti veled.

Hiába szeretnél,

nem tudsz,

egészségesen

élni, ha eltértél,

a belső tartásodtól.

Az élet élni szeretne,

megkeresi, bárhol, azt a

lehetőséget, ahol jól élni képes.

Kettő a lábunk és még, több mindenből

kettőt teremtett az Isten, hogy biztosítson,

a belső kontrollról, amire a külsőt rakta, fedni.

Nem tudja, a belső hiányosságokat, a külsővel

úgy korrigálni senki sem, hogy az működés

közben, láthatóan, eltérő, ne legyen.

Hiába minden, nem gép az

ember, érzi, hogy nem

jó az neki, kommunikál.

Kölcsönös tisztelet, ha

ráérnek, ha szabadna,

ha lehetne, hinnye.

Mert feltételezi, a

 tévedés lehetőségét.

Kommunikálva jelzi,

hahó, hahó, nem működik.

Tudnak róla, hogy ott marad,

a többletenergia és irritálva,

hat ott, akkor is ha nem akarja.

Nem hagyja abba, csak nyomja,

ugyan, miért nem tudja,

tán, nincs is alapja, se

a folyamatnak vége, azt a.

Azt nem is gondolja, hogy azt,

azért kapta feladatnak, mert, nem

lehet megcsinálni, hiszen nincs alapja.

Egy, kettő, három, a jó minőségű életet

megvárjuk, itt, megígérték, a mindenit.

Ugye az nem lehet, kötelező csinálnia és

mindenkinek, ugyanazt, az egyfélét,

amihez, nem is értenek. Felejtsék el azt,

amiben tehetségesek, a génjeiktől térjenek el.

Nem fontos, mi lenne a feladatuk generációsan,

ne figyeljenek rá, hogy nincs, a talpuk alatt talaj.

Versenyhelyzet van, hát kapják össze magukat,

nem lehet hezitálni. Azon a szinten csinálni,

amit elvárnak, az tudja, aki ért hozzá, azt a.

Segítséget kérni, meg ott lehet, ahol a tudás.

Ismételni is lehet, az már nem a fejlődéshez vezet,

akkor, ha eredménytelen és nyilvánvalóan látható.

Se tartás, sem méltóság, csak az akaratos erő,

törik, szakad, nem néz sem oldalra, sem lefele,

csak törne előre, akkor is ha nincs út ahhoz.

Minden más megszűnik, csőlátásban van.

Mindenki más pedig megéli a hozadékát,

annak, benne élünk, a tőlünk idegenben.

Az össze – vissza erős hatásoktól, nem

érezhetik egyensúlyban magukat

az emberségesek sem.

Kölcsönös tisztelet,

különben leépülnek

az emberek, hinnye.

Tartás, méltóság,

alapvetően emberi.

Megkaptuk azt is,

a születésünkkor,

mint a tehetséget.

Kérj és megadatik,

az Isten kivárja azt is,

gyakoroljad, az alázatot.

Vannak akik tudják, van az

Isten, ahova fordulva,

visszakaphatják, a belső

tartásukat, méltóságukat.

Segíts magadon, az Isten is

megsegít, az bizony, működik.

Fontos a tartás, a méltóság, a

tisztán tartható, lelkes énünk.

Ha nagyon eltérsz a valóságtól,

erőlködhetsz, keresheted azt is,

amit a módszer betanulásakor

talán, el is mondtak neked.

Maradj emberséges, mert ha

 elfordulsz a természetestől, az

 bizony, a helyes útra visszafordít.

S akkor mondjál el sok imát, hogy

tisztulni is tudjál, megfeleljél oda.

Ahol az intelligencia, a tudás, az

emberséges összefüggésében

látás, hétköznapi szinten van.

Mert, ha túl gyorsan érsz révbe,

a tökéletesre törekedve, elvárod,

viszont, a türelmedet nem adod.

Azt érzi, nem szereted, ha nem

adod oda, az idődet neki, hinnye.

Miből adjon, ha otthagyott mindent,

mert nem tanulhatta meg. Van belső

tartása, méltósága, a legerősebb erő,

mellé, a tisztelet és a szeretet, hinnye.

Emberségesnek teremtett az Isten,

ne térjél el tőle úgy, hogy nem találsz

vissza még időben, ugyanazt gyártod le.

Ami kiszedi belőled az összes emberséged.

Feltételezed ért hozzá, aki elvárja azt ott tőled.

Nem akarsz az elvárástól eltérni, pedig, minden

sejted jelzi, az egészséged veszélyezteted vele.

Van egy belső saját védelmed, ha adsz és nem

vársz el semmi olyat, aminek a minősége,

szinte ugyanolyan. Elfogadóan kint is

maradhatsz, az ártó hatásoktól.

Kölcsönös tisztelet, bocsánat…

A szintkülönbségek, nem

kezelhetőek, ha ahhoz

olyanok nyúlnak, akik

máshoz, jól értenének.

Bocsánatot kérek és

kellemes napot,

kívánok.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami