Önismereti oktatás, igényesen, nevelés is igény
szerint. Emberies jelnyelvnek mondom, ahogy írok, úgy is oktatok, aggodalomra nincsen ok. Minden szót elmagyarázok, érthetővé teszek. Szerintem a most, az nem tegnap sem nem
holnap. Az ugye érthető, hogy
ha nem érünk oda időben, hát elkéstünk.
Mindent a maga idejében, csak, hogy
mindenkinek más és más a maga ideje, hinnye.
Egyedül nem boldogulok nagyban,
kicsiben tíz éve már online is, köszönöm jól.
Ezért eladnám az Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, oktatási formáját betanítással.
Ami jól működik, bele illik, az emberek sorsának, személyiségüknek megismerésébe. Hasznossá válik jól használható a generációs feladataik ismerete. A családjukat összetartja, a közös feladatukat megerősíti, egyenként és együtt.
Generációsan és sorsunk tekintetében is van mit teljesítenünk. Igen sokszor van kisértés az ismétléshez, mert az látszik könnyebbnek.
Ha nem veszed észre a fejlődési lehetőségedet,
lemaradsz és nem tudsz megmaradni a sikerben.
Ah, ha valamikor elértél valamiben a csúcsra, az
lehet, hogy közepesnek számít csak mostanra.
Azzal ami a feladatod lenne találkozol naponta,
oda teszi féknek, megélni valónak a teremtő, ah.
Ha, inkább beállsz a nemlétező sorba, a könnyűbe
punnyadsz, növelheted az irigyeid általi energiát.
Az emberi méltóságod könnyen el is veszítheted,
ha arra figyelsz, ki ne lógjál a nemlétező sorból.
Az biza a szinted alá vinne, pedig elérted időben.
Most a tudásnak komoly a megtartó ereje hinnye.
Megváltozott minden más ritmusban működik, az
intelligens a jelzéseket észleli és alkalmazkodik.
A sorsának megfelelően, életszerűvé teszi, éli azt.
Van amikor még nincsenek tisztában azzal, hogy
korai lenne az elvárás, jól jönne az alkalmazkodás.
Ki mit hozott tehetségnek és mikor ébred rá arra,
szükséges lenne váltania, a következő szintjéhez.
Amikor már nem lát mást, csak ugyanazt a hatást,
valószínűleg szintet szükséges váltania, hinnye.
Kevesen veszik észre, mekkora tudást
halmoztak fel és csak vergődnek,
mert a következő fázisa az,
hogy fontos lenne a tudását,
az értőknek már tovább is adnia.
Akkor mind a két lábnak bizony
össze lenne fontos tartania, azt a.
Amikor azt feltételezi már senki
nem láthatja, hogy merre menne,
ah, már sokan látják a lépéseit is.
Ha nagyon belebonyolódna egy a
számára fontosba, a többiek meg
már túlhaladták mindenben hinnye.
Ideje lenne megtenni az utat újra,
hátha rájön megváltozott az azóta.
Két láb szükséges a helyes lépéshez,
két oldalunk van, ha az egyikről nem
vennénk tudomást se, úgy hagynánk
magára, mintha nem is létezne,
egy idő után lehet, hogy
már láthatóvá válna
elkülönülni igyekezne.
A tehetségünk a gazdagságunk,
akkor, ha már arra érettek vagyunk
felismerjük, sikerre is visz bennünket.
Bármit halmoz fel bárki, irritálóvá lehet,
ha az már láthatóan a hiányt növeli feszt.
Az egyensúlyt a belső kontrollunk adja,
érezteti akkor is ha nem tudnánk róla,
az egyenestől eltérőt nem kedveli, jelzi.
A lelkes, szíves, gondolkodó énünknek
fontos a szerepe, a tartásunkat és az
emberi méltóságunkat megtartó erő.
Persze meg lehet azt is tapasztalni,
ha billeg már adja az előrejelzést és
még akkor sem észlelnék, átfordul.
Én ott már megelőzésben nem
tudnék segíteni, ritkán van,
de kimondom azt, hogy
nincs mit megelőzni.
A legtöbb amit tehetek,
hogy a meglévő szintjét,
az oktatásom által,
meg tudja tartani.
Tisztelettel élj, hogy
szerethető legyél.