Olyan mintha a valóság lenne, ugyan milyen lehet
ez , kívülről vendégszereplőként, páholyból
végig is nézve. Ah, ki fontos, ki meg nem, az
viszont látszik nem magyaros virtus ez, hinnye.
Attól, hogy annak neveznek, ah, még messze vagy,
biza lenne miért felnevelned magadat, tanuljad.
Az alkalmazkodni tudás egy hosszú folyamat,
emberséges maradhat, aki megcsinálja, ah.
Kérem a nyugdíjamat, ami már 53.000.-Ft
fölött lenne, ha bruttóból számolták volna.
A mai megnevettetésük is megvolt ezzel.
Értem én, hogy olyan magasságokban,
nem látszanak a porszemek, ha
ide – oda fújja őket a szeles idő,
veri alaposan az eső. Hömpölygő
állatcsordák, az utakon át áradnak, elfogyott
az étek, vagy ott tán mások érzik jól magukat.
Önvizsgálatot végez-e naponta,
aki most lehet, hogy nem gondol
arra, a lelkiismeretét letudva éli.
Az Istent nem tudja, lehet, hogy féli.
Nem átélve, csak bele – bele, rá is
nézve, mindent hallva, elképzelve.
Gyermekként néztük hangyabolyt,
a szorgalmas sokaság, hozta – vitte
amit talált, innen oda, onnan ide.
Jól kitaláltnak látszott, aki azt
levezényelte nem
mutatkozott.
Fogadott
anyánknak
mondtuk, többen
voltunk úgy gondolom.
Elismert, jó szakembernek
tudták, sokan féltek tőle úgy
mondták, nagyon tudott.
Adok – kapok-ban, a
legjobb értelemben, az
sokszor sok volt ott már
akkor, a tudtával volt az.
Viszont, hogy
értelmezni
tudjam a sokkot,
felkészített arra,
jól jött akkor mindaz,
általa is sok a tapasztalásom, ah.
Köszönöm az Istennek, ajándék volt,
a megelőzés és a végkifejlet között
vannak a ki nem mondott szavak.
Mond ki mondta, kimondtam,
hogy ne maradjon bennem,
semmi olyan, ami ártó lehet.
Ha belebújhatnak a nevek mögé,
akkor más tollával ékeskednek, hinnye.
Ugye nem várod, hogy hálásan könnyes
szemekkel nézzük, a furfangosokat, azt is
látni nem kenyérre volt szükség, túl szép lett.
Vajon ismerik-e a generációs határaikat, tudnak-e
róla, amikor túlmentek, terhelték a következőket.
Kérem azt, amit megteremthettem volna, végig
vinném a sorsomat, megdolgoztam érte, nem
azért tettem, hogy sutba dobjam, a jövőnket.
A harmadik kívánságom pedig, hogy akinél
van arra is megfelelő pénz, vegye meg azt,
amit feltaláltam, maradjon a Hazánkban.
Betanítanék hozzá elég sok emberségest
hamar, hogy a szintek közötti hiányokat
kitöltse, átgondoltan élje át ezt a sok – sok
intelligens emberséges, tartásos sokaság, ah.
Hiszen átfordultunk, már, 6. éve a jó energiák
hatnak ránk, viszont akik a régit nyomják, nem
vették még észre, kifogyott a múlt motivációja.
Tanulj, ah, ne éljél félelemben tudatlan, hinnye.
Köszönöm, hogy velem vagy, jó öreg alázat, van
úgy, hogy indokolt a bocsánatot kérek, hinnye.
