Ebben az évben, sokan magukhoz
térnek, ráébrednek, a sorsukra, ah.
Meglátják, hogy nekik nem jó az,
ha a mások kultúrájában várnak,
hiszen abban nem fejlődhetnek
fel a saját kultúrájukat megélve.
Vannak akik nem vállalják fel,
még a sajátjukat sem, ugyan,
hogyan tisztelnék a többiekét.
Lesznek akik végleg beállnak a
nemlétező, látszatosok sorába.
Van az Isten, majd ráébredsz,
te is, a saját idődben, hinnye.
Emberiesnek születtünk mind,
tartásunk, méltóságunk is van.
Kikopik, ha a könnyű felé mégy.
Mindegy, hogy lefele, vagy felfele
akarsz megfelelni, te leszel a vesztese.
Ah, más senki, az ajándék része meg az,
hogy kénytelen vagy, mindent átlátni.
Hiába mondod ott, nem érti azt senki.
Azt sem veszik észre, hogy a fülükben,
ott az irányítás, elharapózott, hinnye.
Egy Haza ez csak egy, ha nem vigyázol
az emberies értékekre, marad neked is,
az amiért a túlzó pénz mellett döntöttél.
Amikor, a lelked jelez, nem jól van az,
megszólít a lelkiismereted, hinnye.
Félrever a szíved, ne tegyed.
Nem hallgatsz, ah, a
megérzésedre,
mégy bele, a
látszatra jóba.
Csőlátásban,
nem törődve,
a gondolkodó
agyaddal,
elégedett
leszel, ah
a látszatossal.
Fontosabb, amit
mások mondanak,
mégy mások után,
ha nekik megfelel,
neked miért ne.
Nem veszed
tudomásul,
a belső
hármasod
jelzéseit.
Pedig úgy
születtünk,
mi mindannyian.
Kontrollálni azt is
képesek vagyunk,
a lelkes, a szíves,
ah, gondolkodó
énünk, mit tart
helyesnek.
Ugyan mi
működtetne
jól bennünket,
ha nem a saját
belső kontrollunk.
Figyelmeztetne, még
időben, a sorsunkra, ah.
Generációs feladatunkra.
Ha nem beszélitek ki,
meg, megelőzésben,
akkor félreérthető
lehet, vehetik azt
ígéreteknek.
Hiszen,
nem
mondtál,
időben
nemet, ah.
Máskor meg,
kibeszéled azt
is, amit egyedül
lenne szükséges
feldolgoznod.
Ahhoz,
hogy ne
egyedül
neked
mondják
mit tehetsz.
Tálalják azt is
feléd, mit is
gondoljál,
nekik jó,
az biztos.
Mond, miért
nem elég
fontos,
az
emberies.
Ah, ugyan
miért
válthatta
fel a pénzes.
A fontossági
sorrendben.
A könnyűben
punnyadsz.
Ha mindent,
helyetted
tesznek,
nem
fejlődsz
egy apró
cseppet
sem, ah.
Üresedve,
terelődsz
hol arra, hol
meg amarra.
Nem számíthatsz,
olyan szintű fejlődésre,
ami nélkül, csak mégy.
Ugyan a látszata az,
hogy haladsz, de
körbejársz,
mint a
bizonyos
nyomtató ló, ah.
Ne, a gépiesedéssel
üsd el, az értékesnél
értékesebb napokat.
Akkor pihenjél, ha
alaposan elfáradtál.
Tanítsd meg, a szépet
és jót, amit te hoztál,
azt, amit nem tudnak,
ugyan hogyan várnád.
Hahó, gondolkodva,
tisztelhetően élni jó.
Különösen nevelés,
a segítő hivatásodhoz,
oktatás, neked, aki
már érted, hogy
a tudás az érted.
Magyarországról,
Pakson a Hergál
Házból,
szeretettel.
Julamami
