Ne add fel, ha van még
feladatotok, ne válj el.
A Hazádat végleg, ne
hagyjad el, nehogy úgy
járj elfoglalták a helyed.
Magadhoz mérlegelj,
szerinted gazdagodj.
A generációs határod
tanuld meg betartani.
Vidd végig a sorsodat,
add át amit alapoztál.
Vihessék azt ők is
majd tovább.
a te sarjaid,
mert neked az lett,
generációs feladatod.
Ne siess, hova sietnél,
hiszen a neked jóban,
a számodra szépben,
még, nem élhettél.
Megszületsz,
hol és hova,
milyenek a
körülmények.
A szüleid, tudod-e
milyen módon jöttek
össze, sorszerű-e.
Mintha,
a szélfútta
volna össze,
a két embert.
Szoktam is azt
mondani, amikor
úgy látom, semmi
hasonló nincsen a
két család között.
Egy pillanatnak a
töredéke az csak,
amikor egymásba
botlanak ők ketten.
Van amikor szinte,
természetes az is,
hogy egypár lehetnek.
Van úgy, messzire mennek,
attól a helytől, ahol ők élnek
és ők ott ismerkednek meg.
Az élet úgy hozta, szokták
mondani, amikor egy nem
várt változás bekövetkezik.
Felismerve a saját sorsukat,
bár tudhatnák az emberek, az
pont azért van, mert tovább
tudnának lépni generációsan,
az arra már érett, megkapja.
Azt a lehetőséget, amit az ő
elődeik, még megszenvedtek
volna, mert nem értettek hozzá.
Vannak a jólét punnyadásába
beleélők, akik nem változnak,
a sorsuk, úgyis megoldja azt.
Családokba születnek ők is,
akik összefüggésében látnak.
Megalapozzák, azt gyakorolva,
átadják a jót és szépet az értőknek,
hogy ők is azok által fejlődhessenek.
Hivatásukkal tesznek az emberekért.
Ugyanabban a helyzetben vannak ők,
ha egy valakijük, a családjukban már,
elérte a pénzbeni többletüket mind.
A következő generáció azon tagjai,
használják az ő alapjuknak, hogy
ami még feladat, továbbvigyék.
Ők a pénzhez nem értenének.
Másban hozták a tehetségüket,
azáltal fogják elérni, a pénzüket,
ők a tehetséggel gazdagon jöttek.
Ez itt az, adhatnának, kaphatnának,
azáltal már egészséges körforgásúak.
Elérnék a saját s generációs sorsukat.
Akik az oktatásomon már tanultak,
tudják, a megcsináltam mit jelent,
átélve annak, a lelkes érzését is.
Egyedül születtünk, a család se
véletlenül van ott körülöttünk.
Viszont, mindenki mást hozott,
s mást szükséges megtanulnia.
Ha a nehézségeket át tudja élni,
önmagával, a világgal harmóniába
tud majd maradni, már a sorsát éli.
Szintváltásnak mondom hát,
mert attól kezdve, minden
olyan lehetőséget megkap,
amire addig, hiába vágyott.
Van az Isten, ha nem is hiszi,
a saját idejében, ő is megéli.
Annak megfelelően, hogy
mennyire fejlődött már
életében, az ő sorsához fel.
/Itt a lényeg, a megélésnek,
a minősége, helyén van-e./
A türelem megvan-e hozzá,
vagy beleragadt a pénzébe.
Ugyanazon a szinten marad.
Ugyanazt mondja negatívban,
rájött, azáltal odafigyelnek rá.
Nem is sejti, mennyi kárt okoz,
azzal ő, azon családtagjaiknak,
akik épp fejlődésben vannak.
Ezekben és hasonlókban,
a tapasztalás is szükséges,
ha megóvták őt mindentől,
védtelenné válik az élethez.
Ami a többieknek már nem
okoz gondot, úgy nőttek fel,
hagyták megélni a sorsukat.
Sorsszerű a kifejezésem,
ahhoz, amit az Isten,
megengedően ad.
Nem mindenki
Istennek hívja,
van aki másnak
mondja, de ugyanaz
az energia, mindegyik.
Adnám tovább, oktatnám,
azokat az embereket, akik,
erre már elég érettek most.
Ha azt hiszik némelyek, hogy
az iskolázottság elég mindenhez,
nagyon mellette vannak az életnek.
Az intelligenciát az Istentől kapják,
ha még tanulhatnak is, vezetnek,
bárhol, bármilyen közegben élnek.
Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,
nem harcolok, se veled, sem ellened, hisz
kommunikálni és oktatva, nevelni születtem.
Felvállalom ezt, attól kezdve, hogy megértettem.
Generációsan, anyaként, mi a dolgom az életben.
Hiszen sokan nőttek valamilyen módon mellettem
ki, a saját szintjükre, boldogulnak, sikeresek lettek.
Sok -sok gyermeknyi felnőtt jött el, hozzám időben.
Eleinte titkolták otthon, hogy jönnek kommunikálni,
mert nem volt megértő még, hozzájuk a családjuk.
Azon voltam, hogy hazavezessem mindegyiket,
megértőbbekké lettek azok után és mindenkivel.
Annyira szerették volna, hogy ugyanúgy éljen ő is,
mint ahogy, addig mindenki, ne térjen el egyáltalán.
Kommunikáltunk, mert értettem mitől szenvednek,
megmagyarázni igyekeztem, hogy maradjanak ott,
ahova születtek, addig, amíg az lehetséges, amíg,
nem lesz kezelhetetlenné, az ő magas fejlődésük.
Ha nem akarsz fejlődni, pedig van, hogy vesztesnek
kell lenned ahhoz, hogy továbbléphess, pont azáltal.
Hiszen az lenne a gátja, a következő generációdnak,
ha megtartani igyekeznél azt, ami már elmúlt, nincs.
Szeresd jól, szoktam mondani akkor, ha oda illik.
Jónak születni, azt meg is szenvedni és úgy élni,
nem tudják hova tenni, nem értik, miért olyan,
hisz, ők abban a helyzetben meggazdagodnának.
Megértették a saját sorsunkat, megjött az alázat is,
anélkül pedig, a generációs feladatunkat, nem lehet
teljesíteni, annak megfelelően, időben el is engedni.
Tisztelni, tanulj meg, engedd el a múltat, éld meg a
mában, amit a sorsod idetett, ne a holnapon rebegj,
mert elfelejted megélni az érzéseidet, kommunikálj.
A saját szinteden tegyed, mert lejjebb a negatív van,
ne magyarázkodj, érvelni tanulj jól meg, tiszteletem.
Kommunikálj, kommunikálj, az energia körforgását,
ne gátoljad, ha összegyűjtöd azt, másképp jön ki az.
Mi mind emberiesnek születtünk, megmaradni annak,
akkor is, ha ezerféle az a pillanat, meg az adott feladat.
Ismerd meg a saját egészséges határaidat, a sorsod az.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.
Julamami
Magyarországról,