Ez volt az első mozaik felrakásom, a másodikat már a lehetőségeimet számon tartva újítottam meg. Mert megláttam benne a nagyobb hasznos teret, ahhoz, hogy biztosítsam általa a fejlődésemet.
Tiszteletem. A jó öreg bocsánatot kérek itt van velem, ha az Isten velem, hát kicsoda ellenem. A 2009. év óta, írok csak írok, így sokkal kevesebbbet sírok, (ami átmenetileg a hiányt feloldja), pedig mosolyogni, nevetni szeretek. A napi írásaim, évek óta, ugyanarról szólnak, másképp megfogalmazva, hiszen nem változott jó irányba a sorsom, emberesedtem általa. Sokat segítettek az írásaim, abban, hogy túléljem mindazt, amit, annak megfelelően, amit a hivatásom szerint naponta adtam, annak megfelelően, én lehetőségként, nem kaptam meg a Hazánktól. Arra várok, hogy a feltaláltamat, a Hazánk által felvállaltként, közre is adhassam, na azt, jó minőségben nem élhettem meg, még várok rá, nem adom fel. Sorsa, generációs feladata mindannyiunknak van, a következő generációinknak, nekünk lenne szükséges biztosítani az alapokat, az addig generációsan elérteknek megfelelően. Úgy, hogy közben mi magunk is tudjuk teljesíteni, a saját sorsunkat, emberesedünk általa, nem kényeskedhetünk, sem azt nem gondoljuk, hogy valakik lennénk. Pontosan tudjuk, apró fontos porszemek vagyunk és mindannyian, nem vágyunk többre, mint ami benne van a sorsunkban. Tiszteletem. Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom. Julamami védjegyesen.
A semmiből valami által örültem a boldogulásomnak. Julamami
Segíts Isten elhinni, átrendezni, hogy bennünket a különböző szinten
élőket, a Hazánkban itt maradó Népet az életminőségünket érintő
döntések nélkülünk, felettünk, másképp ne történhessenek meg.
A hatásaiban fogunk élni úgy, hogy nem a sorsunkat éljük meg.
Az alkalmazkodni tudás látható hiánya,
vagy az elvárások betartásának csak
a mellőzése kapcsán. Az időt húzó hárítások
miatt, ne adják fel, akkor sem, ha úgy könnyebb,
hiszen, oda a Néphez tartozónak tudjuk magunkat szinte mindannyian.
Tudjunk mind szabadon jönni – menni, a jó sorsunkat megélni és
általa is jól tovább fejlődni.
A tehetségeink kapcsán, azok által
a Hazánkat is emberségesebben nevesebbé tenni.
A hozott tehetségünkhöz, tudjunk Online tanulva is fejlődni.
Ne a megélhetésért legyen szükséges, nyugdíjasként dolgozni,
inkább az oktatásba a többletet, a tudásunkat belevinni, átadni.
Ah, a jó szaktudásúakkal a szakmát a gyakorlatba jól bevinni,
oda ahol az elmélet van, a gyakorlat minősége is meglegyen.
Ne szoruljunk bele egy látszatos, kényelmes, a tehetséges
Nép számára nem jót láttató, se nem működőképesekbe.
Ami az eddigi fejlődésünk alatti szintekre vinne bennünket.
Számukra jól kitalált, a megkérdezésünk nélküli döntésükbe
és utána már nem tudnánk, generációsan sem kijönni belőle.
Hiszen szűkössé válna a lehetőségünk, egy ügyben forogna a
az életünk és úgy, nem a magunk sorsát törlesztenénk,
csak az erőlködőknek a tudáshiányos szekereit tolnánk.
A Világban a hétköznapi csodákat tudjuk mi is meglátni,
a Hazánkat a megélhetése miatt,
ne kelljen senkinek sem végleg elhagyni.
Itt élni és itt megélni hagyni, a jó minőséget nyújtó,
teljesítésünknek megfelelően. A lelkünk, szívünk,
gondolkodó agyunk táplálékát magunkhoz itt venni.
A napi, saját elérhető sikerünket itt a Hazánkban,
jó emberismerettel, közös örömként is újra, át és megélni.
Egy Haza ez csak egy, ide teremtettünk életünk során,
a jókat és szépeket, a
nyugdíjunkat is itt várnánk olyannak,
hogy megéljünk belőle.
Ah, amit mások nem élhetnek meg, sem értünk,
sem helyettünk ah,
azt az Isten nekünk szánta volna,
ha nem lenne ennyi ideje, már csak a gátlója.
Egy ember se,
még mielőtt kibontakozhatna a tehetségében abba,
ne haljon bele, mert nincs lehetősége itt,
a gondolkodó agyának, a naponta megélhető sikerre.
Mert egyszerűbb a sikerest, még sikeresebbé tenni,
nincs vele macera, nem kell emberismeretnek lenni,
se gondolkodva cselekedni.
Ettől is nehéz nekünk, látjuk, tudjuk, mit nem értesz,
abból, hogy nem lehet minden csak érted és a tied.
Elégtételként igazad és mindenben csak neked, miközben önmagadhoz képest,
másoktól csak elvársz, de teljesíteni nincsen kedved. Vagy csak azt a mintát követed,
amit láttál, amiben nőttél, másik minta nem volt körülötted.
Ha az valóban úgy lenne emberséges,
akkor mindenki más fölöslegesen született
volna meg, ha minden érted szólna, másról nem.
Mindenki hozott fontos feladatot, s tanulnia kéne,
azt amit ő nem hozott, ami másoknak megadatott.
Ha elteszi, nem adja közre a másoknak szántat,
megtart mindent, azzal árt másoknak és ugyanúgy önmagának.
A múlt elmúlt, gondolj a mának bőséges kínálatára,
a (most) neked szóló jóérzést nyújtó pillanatára.
A jövőd a küszöbön, magát a megfelelő időben meghozza,
besorolja még időben a jót a sorsodba.
Maradj önmagadat adva,
nem minden szót szétszórva, magadat tisztán tartva,
éld meg, a saját élhető sorsodat.
Vedd észre, másoknak is vannak
feladataik a tehetségük kibontására.
Intelligensek, tapasztalva teremtenének,
vinnék sikerre azt, amiben a Hazájukban,
élhetnének, s a tehetségük okán,
a legjobbak is lehetnének.
Mások meg azt, nem hozzáértően végzik,
csak kiemeltek abban, még át sem látják,
honnan tudnák mit okozhatnak ők azzal.
Akik nem kapnak lehetőséget a sikerükhöz,
s beszorulva élnek a számukra semmiben.
S ha nem érik be azzal, nincs alázatuk ahhoz,
ami most van, onnan épülnek lefele. Pedig jó emberismerettel, önismerettel,
mindez másképp is lehetne. Vagy könnyebbnek gondolják azt,
hogy másik országba teszik bele, a tehetségüket és kiszaladnak
a Világba, hogy azzal mentsék az életminőségüket.
Apró porszemek vagyunk mindannyian,
nem különb itt senki senkinél, csak éppen,
számára másban adatott meg a tehetség.
Ha mindent magadnak, magad szerint akarsz működtetni,
akkor csak erősödik az elvárásod és bántó lesz,
az akaratosságod,
miközben adni születtünk mi mindannyian.
Sokan vagyunk már a sorsunkban adottra várva,
túl régóta hisszük el,
hogy alkalmas arra és megadja.
Ő most ránk is tisztelettel gondol,
talán, végre és elgondolkodik rajta,
megadja nekünk a jót és szépet,
amit ide teremtettünk, hogy abban éljünk.
Amit azért kapott feladatként a sorsában, hogy emberesedjen a jó feladatok által.
Azáltal az életünkben a jót és a szépet, mi a Nép,
itt a Hazánkban is megélhessük,
a lehetőségünket használva,
mert az nekünk, a Népnek van szánva.
Ne rólad és a bólogatókról,
szóljon az a sok jó és szép,
amiről, mint a Népnek szóló lehetőségek bőségéről,
nem is tud, az itthon maradt, sokáig várakoztatott Nép.
Sem ne abban nevesítse a Hazánkat, a Népünket,
hogy az emberséges megoldásokhoz, gondolkodókként,
alkalmazkodni képtelenek szintjén lennénk.
Ne csak azon legyél, hogy neked minden jó legyen,
elsősorban rólad szóljon, s ha kiszolgáltad,
magad aszerint is, hogy jó hasznot,
generáltál abból is magadnak.
Nagy ember látszatát kelteni igyekszel,
ah, milyen odaadó is vagy,
hiszen figyelsz a többiekre.
Hivatkozva arra, ami már megoldhatatlannak látszik,
azt a látszatot keltve, a tartásosoknak megalázóan,
na hiszen, érjük be vele,
elfogyott, már csak a maradék van.
Figyelmezteted mindazokat,
akik attól el is pirulnak.
Mert azt látják, el is hiszed, azt amit láttatni igyekszel.
Lám jól sikerült a látszat,
figyeltél rájuk is, hőn segítetted őket,
azzal a munkájuknak látszóval.
Szinte meghatódnak,
s számon is vesznek,
no lám egy ember,
aki figyel másokra.
S az arra érdemeseket,
felszínre is hozatja, láttatja,
hogy később a maga hasznára
mozgatni úgy tudja, ahogy akarja.
Hiszen az ő rálátása már határtalan,
megteheti, figyelnek rá, a pénzéhes
mivolta, odatette ilyenné, mintává tette.
Miért figyelnének, s lenne a fejlődésükre
igénye az embereknek, ha nincs benne a
köztudatban az, hogy adj, adj, adj, ne
másokat felhasználva, csak láttassad azt.
Kiszolgálva a közös adta lehetőségek
által is, amíg ők ott, nem látnak, sem
nem hallanak, így helyzetbe is hozod
magadat, téged kiszolgálva lesznek
láthatóak és neked kiszolgáltatottak.
Várja a sok értékes ember, hogy
mikor kerül be, ő is a jó sorba,
a saját Hazánkban.
Ah, addig amíg sokaknak csak
azon jár a szeme, kihasználásra
alkalmazkodott esze, röhög rajtuk,
hogy bementek megint az erdejébe.
Senki akinek ez komoly feladata lenne,
tényleg nem veszi észre, hogy mi történik,
minden csak róla és érte szól. Van itt valaki,
aki megmondaná neki végre, hogy túl sok
embert tett már ezzel a furcsa életvitellel
tönkre, szolgáltatta ki őket, védtelenné téve.
Van az Isten, segíts magadon, hogy megsegítsen,
de ha megint és újra ugyanaz a sablonos fura nóta,
járna körbe. Mert senki sem meri számokkal bebizonyítani,
hinnye, kilátszik ám a ló lába, nem taposásra van rajta
a patája, hanem, hogy védje őt is, a biztonságosan közlekedőt.
Az emberséges segíteni született, de minden ember adni jött,
a természetestől eltérő az sokféle lehet. Ha már kihasznál,
az bizony valami másfajta esetté is lehet. Ha emberségesek kerülnek
általa a rafináltsága miatt, tudatosan rájuk vetített helyzetekbe.
Hol van az a mezsgye, amíg ez emberies kereten belül tudható,
s hol van az már, amikor ha nem áll be valaki az általa kitalált
sorba, neki szánt sablonba, akkor bizony megnézhette magát.
Hiszen bevett szokás szerint, ő volt a célszemély aki épp
meg lett általuk húzgálva, egyetlen hajszála se maradhatott ép.
Szokjatok le végre, az elavult ócska, emberségesnek,
nem nevezhető életvitelről, átfordultunk a 2013.
év szilveszterén, s azóta maradtok le, ha észre sem
vettétek, nektek mi végre van a jóság ott bennetek.
Az emberséges segíteni született, így hát segítve élni,
mindenkinek jó lehet, éppen abban amiben van.
Nem ártok, nem bántok, magamra is vigyázok,
segítek magamon, hogy az Isten is megsegítsen.
Ha nem lett az önmaga által elérhető szint
feletti az igénye, megmarad az elérhető,
neki szánt sorsában benne. Megéli,
magát abban, sorszerűen jól is érezve,
hiszen minden jót és szépet megtett érte.
Ne hidd el, hogy nem látszik az, ha csak
mondvacsinált a jóság, szépség, emberies,
látszik ám már, minden ott lebeg a felszínen.
Sok – sok ember látja már meg, a neki szóló,
tiszta élethez a lehetőséget, inkább azt, mint,
a kiszolgáltatottság, álságos folyamát választják.
Csalódtak már eleget, mivel tiszták, nehezen értik
meg azt, hogy más meg miért úgy él, hogy mindenáron
kihasználná őket, amikor adni jó, tartást, méltóságot adó.
Egy Haza ez csak egy, mind más tehetséget, sorsot hoztunk,
egymásra figyelve, használva a lelkünk, szívünk, gondolkodó
agyunk adta bőséget, megéljük amit nekünk szántak és lehet.
Maradjon tiszta a szó, ami a gyermekeknek is való, lelkes, szíves,
emberies legyen az igaz való, abba menjen az összetett energia.
Amit azok, akik már értik, hogy nemcsak értük szól a jó itt,
meg is élhetik,
a saját Hazájukban,
megélhessék akik oda
már eljutottak és értik is, a róluk
szóló életminőségükben, az adást gyakorolva.
A családjukkal, szeretteikkel, tiszteltjeikkel felépítve,
hogy generációsan és személyükre szólóan is jó legyen itt is,
a születési helyünkön, vagy akik, a szépet, jót, értünk is teljesítik.
Ha ezt nem tudod, hát tanuld meg végre, hogy emberséges
maradj akkor is, ha elérted a számodra csúcsodat.
S ha a feladataid tengerében már úszol,
s segítségül vannak számodra,
oly sokan, el ne feledd,
mások vagyunk
mindannyian.
Te magad kontrolláljad,
a saját kútfődből kipattantakat.
Mert elvihetik más irányba azok,
akik még nincsenek a tudásukban,
feltisztultan otthon,
mint már te magad.
Hát, ne késs le a számodra átélhető
emberséges mivoltodban megélhető jókról.
Tanuld meg azt, amit nem hoztál, végleg ne késs el,
mert minden kihagyott pillanatod árt másoknak, a mindenit.
Online önismereti oktatásom, rálátást nyújt,
az emberségesen élhető élet, az maga az önbecsülés és emberismeret.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom. Julamami védjegyesen
Szeretettel. Julamami
Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozó a julamami védjegy. https://julamami.com Ne másold le, ne vigyél el belőne változtass rajta, nem adom hozzá az engedélyemet, 2024. évben sem. https://julamami.com