Valahol… 2019.12.10. https://julamami.com

Segíthetnék akkor, ha már rájöttél, fontos tudnod, hogy meddig ér a

saját sorsod és hol vannak még,  jól működően a határaid neked.

A sorsok és generációs feladatok oldalon írok róla, olvasd el.

Valahol megbújik csendesen a lehetőséged, rajta ülnek,

tán maguknak tartják meg, hiszen nincsenek

tisztában vele, hogy azt nem lehet.

Ha az iskolában nem  látsz

olyat, ami jó mintát ad,

tanulj, máshol ahhoz.

Önismereti oktatás,

nevelés önmagadért,

úgy rajzoltam meg,

ahogy sokszor más

és más sorsokban

megláttam.

Nem másoktól

tanultam, magam

tapasztaltam meg.

Őrizd meg a belső

tartásodat, mint

emberi méltóságodat.

Attól, hogy a látszata az,

még nem biztos, hogy szabad.

Legyen neked megfelelő

a tudásod, tájékozódj,

vond be a szüleidet.

Nélkülük ne tegyed,

 fontos az ha hallják,

összetett tudás az.

Nem élheti meg

helyetted

senki

más,

a  sorsod

a tied, csak a tied, hinnye.

Hát keresd meg a lehetőségedet.

Ahhoz viszont tudnod szükséges,

honnan jöttél, mekkora utat tettél

már meg, ahhoz, hogy sorsot élj.

Nem maradhat ki egy

generáció sem,

nem

hárulhat

a felelősség

senki másra,

ugyan minek,

az igyekezet.

A sorsok

bizony

körbeérnek.

Nem mondhatják,

neked azt, hűha, ejha,

ha csak meghúztad magadat.

Hátha nem látnak, nem derül ki,

azzal meg amazzal is dolgod lenne.

Ha nem csinálod a szépben és jóban,

a feladatodat, nem adsz a Hazánkhoz,

elhúz melletted a már észrevehető

lehetőséged, kérjed, kérjed, kérjed.

Apró pici fontos porszemek vagyunk

mindannyian, kicsiben és nagyban,

ugyanaz a lenyomat van, hinnye.

A minőséget adó élet, az maga

a nehezek, mint lehetőségek.

Ha a koros már nem számít,

a fiatalokat gyereknek nézik,

akkor valami a kettő között,

érdemben meg sem történik.

Amikor felfogod, nem számít

az életkorod, ha bölcs a lelked,

nem maradsz le semmiről sem.

A családoddal beszéljed meg.

Ha nyitott szemmel élsz,

meglátod, hol vannak,

az emberségesek.

Ne egyedül dönts,

beszéljétek azt meg,

úgy, hogy értsék,

milyen fontos az

neked, hinnye.

  A lenyomatod lehet, ami

a tartásodban is megmarad.

Kérjed, legyenek hozzá

partnerek.

Fordítókra

lenne nagy

szükség, a

szintek

között,

hogy

átmenjen az,

ami tartást adhatna.

Mindenkinek fontos a

saját ideje, sorsot él meg.

Ne másoktól ollózd össze,

ahhoz sok az intelligens, nevetségessé

válhatsz, a tájékozatlanságoddal, hinnye.

Tanulj, fejlődj, emberséges maradj, ne az

üresedést növeljed, gondolkodjál el,

miben vagy tehetséges.

Mi az, ami generációsan a

 feladatod lenne neked.

Tanulni nem késő,

a tudás tartást ad,

hiszen, adni tudással

születtünk mindannyian.

Egy Haza ez csak egy, ide

fontos jól teremteni, hogy

megalapozzuk a jót és a

 szépet a következőknek.

Legyen szép ez a nap,

tiszelettel élj, hogy

majd azt is kapjad.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom. Szeretettel.Julamami

Kibillentél… 2017.12.10. https://julamami.com

Tiszteletem. Julamami

 

A belső kontrollod is működne, ha hagynád,

magad boldogulsz-e, abban ami éppen van.

Nem találod az utad, elértél már mindent,

amit csak megláttál, vagy beérhettél.

Minden áthatóan tisztákat, szépeket,

életszerűen működőképesen jókat is

 lefedtél, csak pénzessel helyettesítettél.

Nem láthatóak a tehetségesek, sikeresek,

akik önmaguktól érték azt el, nem álltak be

a nemlétező, káprázatos jól kitaláltakba se.

Olyan mintha nem is léteznének, csak az,

amit kitaláltál létezne, emberiesek nem.

Általa a saját ürességedhez tereltetted, a

 hirtelen sikerekre, s gazdagodni vágyókat, a

tehetségesek helyett, a hozzád igazodókat.

Az Isten senkit sem teremtett fölöslegesen,

mindenki hozott, valamiben tehetséget és

azért született pont oda ahova, teremtsen.

Élhetően jót és szépet, s egyensúly legyen.

Tán észre sem vetted, hogy azon közben,

a motivációid telítődtek, s kiüresedtél.

Most keresnéd az egyensúlyodat,

vajon hol lehet, s nem találod.

Nem gondoltad azt sem,

 megtörténhet veled,

kibillentetted,

önmagadat.

Pont akkor,

amikor oda

elhelyezted

a hamisakat.

Jó vezetők,

csak akkor

lehetnek, ha

mindannyian,

akik abban ott

érintettek lettek,

boldogulni tudnának.

Ha arra már ott beértek.

Abból összetett energia,

belőlük is került ám oda.

Szülőhaza csak egy van.

Ne fordíts hátat neki,

ne menjél világgá

végleg, keresd a

 boldogulásod.

S amikor, már

meglelted a te

sikered, ah túl

ne menjél, ki

ne üresedj.

Adjál oda,

ahol azt a

fejlődést

gátolták.

 Általuk is

gondolkodó,

lelkesen, szíves,

 legyen a Hazánk.

Menet

közben

érezted,

valamit

nem jól

csináltál.

Kontroll

nem volt,

hát mentél,

arra, amerre

éppen ott még

láttad, a szerzéshez

van még reményed.

Túl gyorsnak kellett

lenned, hiszen azok

akik tehetségesek

voltak, azokban a

helyzetekben,

ott várták már

a lehetőségüket.

Nem hagyhattad,

 a fejedre nőni őket,

hiszen akkor, látták

volna, mennyire sok a

 tudatlanságod ahhoz.

Mivel, igen sokat adtál

a látszatra, egy ideig,

majdnem hihető volt.

Olyan módon voltál

képes utánozni azt,

amit másoknak a

születésükkor,

többletükként

adott az Isten.

Sok olyan ember

vett körös körbe,

akik meg azt lesték,

mikor kerülnek sorra.

Megfizették az árát annak,

a semminek, amit helyetted

továbbvisznek, üresedhetnek.

Nézz a tükörbe, ha még látod

magadat, örülj, ha a könnyed

kicsurran. Mert megláttál, a

 szemedben egy csepp fényt.

A mérlegedhez már késő,

minden telített, tudod.

Azt is már, kevesen

köszönnek neked,

Tisztelettel, inkább

letudják, gondolják,

talán úgy nem ártasz.

Ugyan, hogyan tudod,

majd elviselni mindazt,

amit okoztál másoknak.

S már nem félnek tőled se

annyira, rájöttek mindaz

csak a látszat, amit te,

magad mögött,

megmutatsz.

Másokat

kihasználva,

nőtt a látszatos,

amit adtál, kapod.

Túlmentél nagyon,

felülértékelted azt,

amit már el is hittél,

nagy ember lehettél.

Jól jött volna időben,

még a kontroll neked,

tán a saját mérlegedet,

elkészíteni a te idődben.

Azt okoztad magadnak,

amit mindenki másnak,

hát abban fogsz élni.

A gondolkodó elme

tudja, ha elérte ő azt

az eredményt, amit

neki adott a sorsa,

elégedett, elköszön.

Hagyva azokat akik,

már felnőttek, a tudás

ott van bennük ahhoz.

Élhető szinten maradjon,

a szülőhelyünk, Hazánk.

Meghagyva az alapokat,

tiszteletben tartva, ha még

szükséges, átmozgatva azt,

hogy erősödjön vele a tudás.

Méltósággal nézi az ő művét,

lám megcsinálta, önmagához

képest a legjobb, az ő tudása.

Felemlegetik majd, az ünnepi

asztaloknál, kimondva a nevét,

hálásak, az általa adott alapokért.

Tisztelettel vannak bármikor őt látva,

hiszen elérte a legnagyobb magasságot,

amit a tudása, embersége által ő tudott.

Igyekezett azon, ne ártson, se ne bántsa

meg a tehetségükkel bele teremtőket.

A saját szintjükön, az ő tartásuknak

nem ártva, fejlődni, haladni hagyta.

Nem gátolta a haladásban, a saját

szintjüknek megfelelően ők is

emberiesen mentek tovább.

Azon közben kialakulhatott

egy tehetséges, emberiesen

működő, egymásra jól odafigyelő.

Tiszteletet, bizalmat, hitelességet adó,

tudását, hozzáértését igazolni tudó, haladó.

A következő lépcsőfokokat teljesíteni képesen,

a fokozatosságokra figyelemmel lévő és nem mű,

  természetesen viselkedő, a feladatára már beérett.

Egészséges lélekkel, tehetségében haladó emberies.

Ismerd meg időben, a saját és generációs határod,

tudjad, a tehetségedben boldogulva is az utadat.

Azt még időben megéljed, a saját sorsodat, mint

a következő generációknak használható alapjukat.

Az ember emberiesnek született, az élet élni szeretne,

ha bármilyen magasságokat értél el, maradjál ott is ember.

Tisztelettel, természetesen élj, önmagadért szerethető legyél.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom.

Szeretettel. Julamami

 

 

 

 

Itt élni és itt jó minőségű életet élni hagyni… 2021.-12.10. – 2016.06.25. https://julamami.com, https://webtenyer.com, https://webtenyer.online

2016. 06.25.  –  2020.12.09.

mozaik

Ez volt az első mozaik felrakásom, a másodikat már a  lehetőségeimet számon tartva újítottam meg. Mert megláttam benne a nagyobb hasznos teret, ahhoz, hogy biztosítsam általa a fejlődésemet.

Tiszteletem. A jó öreg bocsánatot kérek itt van velem, ha az Isten velem, hát kicsoda ellenem. A 2009. év óta, írok csak írok, így sokkal kevesebbbet sírok, (ami átmenetileg a hiányt feloldja), pedig mosolyogni, nevetni szeretek. A napi írásaim, évek óta, ugyanarról szólnak, másképp megfogalmazva, hiszen nem változott jó irányba a sorsom, emberesedtem általa. Sokat segítettek az írásaim, abban, hogy túléljem mindazt, amit, annak megfelelően, amit a hivatásom szerint naponta adtam, annak megfelelően, én lehetőségként, nem kaptam meg a Hazánktól. Arra várok, hogy a feltaláltamat, a Hazánk által felvállaltként, közre is adhassam, na azt, jó minőségben nem élhettem meg, még várok rá, nem adom fel. Sorsa, generációs feladata mindannyiunknak van, a következő generációinknak, nekünk lenne szükséges biztosítani az alapokat, az addig generációsan elérteknek megfelelően. Úgy, hogy közben mi magunk is tudjuk teljesíteni, a saját sorsunkat, emberesedünk általa, nem kényeskedhetünk, sem azt nem gondoljuk, hogy valakik lennénk. Pontosan tudjuk, apró fontos porszemek vagyunk és mindannyian, nem vágyunk többre, mint ami benne van a sorsunkban. Tiszteletem. Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom. Julamami védjegyesen.

A semmiből valami által örültem a boldogulásomnak. Julamami

WP_20160620_13_26_14_Raw

Segíts Isten elhinni, átrendezni, hogy bennünket a különböző szinten

élőket, a Hazánkban itt maradó Népet az életminőségünket érintő

döntések nélkülünk,  felettünk,  másképp ne történhessenek meg.

A hatásaiban fogunk élni úgy, hogy nem a sorsunkat éljük meg.

Az alkalmazkodni tudás látható hiánya,

vagy az elvárások betartásának csak

a mellőzése kapcsán.  Az időt húzó hárítások

miatt, ne adják fel, akkor sem, ha úgy könnyebb,

hiszen, oda a Néphez tartozónak tudjuk magunkat szinte mindannyian.

Tudjunk mind szabadon jönni – menni, a jó sorsunkat megélni és

általa is jól tovább fejlődni.

A tehetségeink kapcsán, azok által

a Hazánkat is emberségesebben nevesebbé tenni.

A hozott tehetségünkhöz, tudjunk Online tanulva is fejlődni.

Ne a megélhetésért legyen szükséges, nyugdíjasként dolgozni,

inkább az oktatásba a többletet, a tudásunkat belevinni, átadni.

Ah, a jó szaktudásúakkal a szakmát a gyakorlatba jól bevinni,

oda ahol az elmélet van, a gyakorlat minősége is meglegyen.

Ne szoruljunk bele egy látszatos, kényelmes, a tehetséges

 Nép számára nem jót láttató, se nem működőképesekbe.

Ami az eddigi fejlődésünk alatti szintekre vinne bennünket.

Számukra jól kitalált, a megkérdezésünk nélküli döntésükbe

és utána már nem tudnánk, generációsan sem kijönni belőle.

Hiszen szűkössé válna a lehetőségünk, egy ügyben forogna a

az életünk és úgy, nem a magunk sorsát törlesztenénk,
csak az erőlködőknek a tudáshiányos szekereit tolnánk.

 A Világban a hétköznapi csodákat tudjuk mi is meglátni,

a Hazánkat a megélhetése miatt,

ne kelljen senkinek sem végleg elhagyni.

Itt élni és itt megélni hagyni, a jó minőséget nyújtó,
teljesítésünknek megfelelően. A lelkünk, szívünk,

gondolkodó agyunk táplálékát magunkhoz itt venni.

A napi, saját elérhető sikerünket itt a Hazánkban,
jó emberismerettel, közös örömként is újra, át és megélni.

Egy Haza ez csak egy, ide teremtettünk életünk során,
a jókat és szépeket, a

nyugdíjunkat is itt várnánk olyannak,
hogy megéljünk belőle.

Ah, amit mások nem élhetnek meg, sem értünk,
sem helyettünk ah,

azt az Isten nekünk szánta volna,
ha nem lenne ennyi ideje, már csak a gátlója.

Egy ember se,
még mielőtt kibontakozhatna a tehetségében abba,

 ne haljon bele, mert nincs lehetősége itt,
a gondolkodó agyának, a naponta megélhető sikerre.

Mert egyszerűbb a sikerest, még sikeresebbé tenni,

nincs vele macera, nem kell emberismeretnek lenni,
se gondolkodva cselekedni.

Ettől is nehéz nekünk, látjuk, tudjuk, mit nem értesz,

  abból, hogy nem lehet minden csak érted és a tied.
Elégtételként igazad és mindenben csak neked, miközben önmagadhoz képest,
másoktól csak elvársz, de teljesíteni nincsen kedved. Vagy csak azt a mintát követed,
amit láttál, amiben nőttél, másik minta nem volt körülötted.

Ha az valóban úgy lenne emberséges,
akkor mindenki más fölöslegesen született

volna meg, ha minden érted szólna, másról nem.

Mindenki hozott fontos feladatot, s tanulnia kéne,

azt amit ő nem hozott, ami másoknak megadatott.

Ha elteszi, nem adja közre a másoknak szántat,

 megtart mindent, azzal árt másoknak és ugyanúgy önmagának.

A múlt elmúlt, gondolj a mának bőséges kínálatára,

a (most) neked szóló jóérzést nyújtó pillanatára.

A jövőd a küszöbön, magát a megfelelő időben meghozza,

besorolja még időben a jót a sorsodba.

Maradj önmagadat adva,
nem minden szót szétszórva, magadat tisztán tartva,

éld meg, a saját élhető sorsodat.

Vedd észre, másoknak is vannak

feladataik a tehetségük kibontására.

Intelligensek, tapasztalva teremtenének,

vinnék sikerre azt, amiben a Hazájukban,

élhetnének, s a tehetségük okán,
a legjobbak is lehetnének.

  Mások meg azt, nem hozzáértően végzik,

csak kiemeltek abban, még át sem látják,

honnan tudnák mit okozhatnak ők azzal.

 Akik nem kapnak lehetőséget a sikerükhöz,

s beszorulva élnek a számukra semmiben.

S ha nem érik be azzal, nincs alázatuk ahhoz,
ami most van, onnan épülnek lefele. Pedig jó emberismerettel, önismerettel,
mindez másképp is lehetne. Vagy könnyebbnek gondolják azt,
hogy másik országba teszik bele, a tehetségüket és kiszaladnak

a Világba, hogy azzal mentsék az életminőségüket.

Apró porszemek vagyunk mindannyian,

nem különb itt senki senkinél, csak éppen,

 számára másban adatott meg a tehetség.

Ha mindent magadnak, magad szerint akarsz működtetni,

akkor csak erősödik az elvárásod és bántó lesz,
az akaratosságod,

miközben adni születtünk mi mindannyian.

Sokan vagyunk már a sorsunkban adottra várva,

túl régóta hisszük el,
hogy alkalmas arra és megadja.

Ő most ránk is tisztelettel gondol,
talán, végre és elgondolkodik rajta,

megadja nekünk a jót és szépet,
amit ide teremtettünk, hogy abban éljünk.
Amit azért kapott feladatként a sorsában, hogy emberesedjen a jó feladatok által.

Azáltal az életünkben a jót és a szépet, mi a Nép,
itt a Hazánkban is megélhessük,

 a lehetőségünket használva,
mert az nekünk, a Népnek van szánva.

 Ne rólad és a bólogatókról,
szóljon az a sok jó és szép,
amiről, mint a Népnek szóló lehetőségek bőségéről,
nem is tud, az itthon maradt, sokáig várakoztatott Nép.
Sem ne abban nevesítse a Hazánkat, a Népünket,
hogy az emberséges megoldásokhoz, gondolkodókként,
alkalmazkodni képtelenek szintjén lennénk.

Ne csak azon legyél, hogy neked minden jó legyen,

elsősorban rólad szóljon, s ha kiszolgáltad,

magad aszerint is, hogy jó hasznot,

generáltál abból is magadnak.

Nagy ember látszatát kelteni igyekszel,

ah, milyen odaadó is vagy,

hiszen figyelsz a többiekre.
Hivatkozva arra, ami már megoldhatatlannak látszik,
azt a látszatot keltve, a tartásosoknak megalázóan,
na hiszen, érjük be vele,
elfogyott, már csak a maradék van.

Figyelmezteted mindazokat,

akik attól el is pirulnak.
Mert azt látják, el is hiszed, azt amit láttatni igyekszel.

Lám jól sikerült a látszat,
figyeltél rájuk is, hőn segítetted őket,

 azzal a munkájuknak látszóval.

Szinte meghatódnak,

s számon is vesznek,

no lám egy ember,

aki figyel másokra.

S az arra érdemeseket,

felszínre is hozatja, láttatja,

hogy később a maga hasznára

mozgatni úgy tudja, ahogy akarja.

Hiszen az ő rálátása már határtalan,

megteheti, figyelnek rá, a pénzéhes

mivolta, odatette ilyenné, mintává tette.

Miért figyelnének, s lenne a fejlődésükre

igénye az embereknek, ha nincs benne a

köztudatban az, hogy adj, adj, adj, ne

másokat felhasználva, csak láttassad azt.

Kiszolgálva a közös adta lehetőségek

által is, amíg ők ott, nem látnak, sem

nem hallanak, így helyzetbe is hozod

magadat, téged kiszolgálva lesznek

láthatóak és neked kiszolgáltatottak.

Várja a sok értékes ember, hogy

mikor kerül be, ő is a jó sorba,
a saját Hazánkban.

Ah, addig amíg sokaknak csak

azon jár a szeme, kihasználásra

alkalmazkodott esze, röhög rajtuk,

hogy bementek megint az erdejébe.

Senki akinek ez komoly feladata lenne,

tényleg nem veszi észre, hogy mi történik,

minden csak róla és érte szól. Van itt valaki,

aki megmondaná neki végre, hogy túl sok

embert tett már ezzel a furcsa életvitellel

tönkre, szolgáltatta ki őket, védtelenné téve.

Van az Isten, segíts magadon, hogy megsegítsen,

de ha megint és újra ugyanaz a sablonos fura nóta,

 járna körbe. Mert senki sem meri számokkal bebizonyítani,

hinnye, kilátszik ám a ló lába, nem taposásra van rajta

a patája, hanem, hogy védje őt is, a biztonságosan közlekedőt.

Az emberséges segíteni született, de minden ember adni jött,

a természetestől eltérő az sokféle lehet. Ha már kihasznál,

az bizony valami másfajta esetté is lehet. Ha emberségesek kerülnek

általa a rafináltsága miatt, tudatosan rájuk vetített helyzetekbe.

Hol van az a mezsgye, amíg ez emberies kereten belül tudható,

s hol van az már, amikor ha nem áll be valaki az általa kitalált

sorba, neki szánt sablonba, akkor bizony megnézhette magát.

Hiszen bevett szokás szerint, ő volt a célszemély aki épp

meg lett általuk húzgálva, egyetlen hajszála se maradhatott ép.

Szokjatok le végre, az elavult ócska, emberségesnek,

nem nevezhető életvitelről, átfordultunk a 2013.

év szilveszterén, s azóta maradtok le, ha észre sem

vettétek, nektek mi végre van a jóság ott bennetek.

Az emberséges segíteni született, így hát segítve élni,

mindenkinek jó lehet, éppen abban amiben van.

Nem ártok, nem bántok, magamra is vigyázok,
segítek magamon, hogy az Isten is megsegítsen.

Ha nem lett az önmaga által elérhető szint

feletti az igénye, megmarad az elérhető,

neki szánt sorsában benne. Megéli,

magát abban, sorszerűen jól is érezve,
hiszen minden jót és szépet megtett érte.

Ne hidd el, hogy nem látszik az, ha csak

mondvacsinált a jóság, szépség, emberies,

látszik ám már, minden ott lebeg a felszínen.

Sok – sok ember látja már meg, a neki szóló,

tiszta élethez a lehetőséget, inkább azt, mint,

a kiszolgáltatottság, álságos folyamát választják.

Csalódtak már eleget, mivel tiszták, nehezen értik

meg azt, hogy más meg miért úgy él, hogy mindenáron

kihasználná őket, amikor adni jó, tartást, méltóságot adó.

Egy Haza ez csak egy, mind más tehetséget, sorsot hoztunk,

egymásra figyelve, használva a lelkünk, szívünk, gondolkodó

agyunk adta bőséget, megéljük amit nekünk szántak és lehet.

Maradjon tiszta a szó, ami a gyermekeknek is való, lelkes, szíves,

emberies legyen az igaz való, abba menjen az összetett energia.

Amit azok, akik már értik, hogy nemcsak értük szól a jó itt,

meg is élhetik,

a saját Hazájukban,

megélhessék akik oda

már eljutottak és értik is, a róluk

 szóló életminőségükben, az adást gyakorolva.

A családjukkal, szeretteikkel, tiszteltjeikkel felépítve,

hogy generációsan és személyükre szólóan is jó legyen itt is,

a születési helyünkön, vagy akik, a szépet, jót, értünk is teljesítik.

Ha ezt nem tudod, hát tanuld meg végre,  hogy emberséges

maradj akkor is, ha elérted a számodra csúcsodat.

S ha a feladataid tengerében már úszol,

s segítségül vannak számodra,

oly sokan, el ne feledd,

mások vagyunk

mindannyian.

Te magad kontrolláljad,

a saját kútfődből kipattantakat.

Mert elvihetik más irányba azok,

akik még nincsenek a tudásukban,

feltisztultan otthon,

mint már te magad.

Hát, ne késs le a számodra átélhető

emberséges mivoltodban megélhető jókról.

Tanuld meg azt, amit nem hoztál, végleg ne késs el,

mert minden kihagyott pillanatod árt másoknak, a mindenit.

Online önismereti oktatásom, rálátást nyújt,
az emberségesen élhető élet, az maga az önbecsülés és emberismeret.

Julamami
Magyarországról,  Pakson  a Hergál Házból. Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom. Julamami védjegyesen

Szeretettel. Julamami