Mond tudod-e mit is

 jelent neked a most,

mond neked van-e,

már belső kontrollod.

S felelősnek érzed-e

magad azért amit,

megteremtettél.

Akkor is, ha nem

profitálsz belőle.

Miért nem érint

a mások sorsa,

akkor, ha átlátod,

kihallod, megérzed,

a sorsok forgandók,

ha hiszed, ha nem.

Na meg van az Isten.

Vagyok valahol,

írok is oda,

választ

nem kapok,

minta nem is volna.

Keresem a biztonságot,

hát addig is vándorolok,

 ha elértem azt amivel

másoknak is jót adok,

magamat a megfelelő

napi szintemre hozom,

hátha rájönnek azok akik

látják, a semmiből valami

által boldogulok 23. éve,

 a tehetségemből, a sok

tapasztalatomból élek.

Tehát fontos nekem, hol

tartok, hova jutottam el,

abban amit  épp teremtek,

a biztonságomat is keresem.

Túl sok a „csilicsali, csuda muki,

cukimuci, hamispali, álságossári”,

és a hirtelen

megváltozott,

magából kifordultat is kapom,

előbb vásott, mint felnőhetett.

Ne rajtam gyakorolja azt a sokat,

amit mások által a rosszban kapott.

Kérem ne tessék kísérletezni velem,

nem az vagyok akihez Ön szokott,

tudományos és prevenciós vagyok.

A 23 év alatt sok be nem tartott

ígéretet is hallottam, de tudtam.

A felszínen felbukkant, ami után

jön az írás, mintha üzleties lenne

a kapcsolatunk, hinnye, ne már na,

csak nem tetszett nevet is váltani,

lehetne az, ne tessék hamiskodni.

Nincs kontrollja semmi sehol sem,

nem felelős senki sem azért, hogy

ennyire észnél is kellene lennie,

annak is aki még azt hiszi, valós.

Kérem szépen ne tessék ennyire

biztosnak lenni a dolgában, látszik

ám ami látható, a tekinteten átható.

Sokan, sokszor nézik az intelligenseket

hülyéknek, nem értik miért is annyira

engedékenyek, miért nem ordítják le

 a náluk megszokott módon a fejüket.

Van aki a tehetségével hozza, van

 aki, ha nem hozta hát megtanulja.

Mindenki mást és másban hozta.

Lelkesen, szívesen, kihallva, átlátva,

gondolkodva élni, hidd el az megéri.

Megelőzni, kontrollálni, megelőzni,

a végén tapasztaltan és révbe érni,

visszanézve, attól boldognak lenni.

Mert ha előbb akarsz boldog lenni,

mintsem boldogulni megtanulnál,

hát azzal, szinted alá is mentél már,

azt kell csinálnod, amit más elvár.

Megéltem, e hónapban egy éve,

kértem őket sorban, hogy

nem tetszik a leugró,

kérem nézzenek oda.

Persze ingyenesben

voltam, miért lettek

volna felelősek azért,

hogy én abból is éltem.

Nem is törődtek velem,

nem is válaszoltak soha,

egyszer csak azt vettem

észre, akik a leugróban

voltak, úgy vették azt,

mintha nem léteznék,

már az övék is volna.

Már hirdették is,

hogy ők olyat

tudnak, a

hirdetés

az akkori

weboldalam,

julamami védjegy,

s amikor rájuk írtam

érte, törölték is hirtelen.

Nem volt köztük felelős se,

158.000 volt a látogatója.

Nem is válaszoltak és

nem is szóltak vissza,

most hasonló a helyzet,

ugye nem történik megint

meg ugyanaz, ismétlésben.

Egyedül csinálom a hivatásom,

magam szerint döntök, haladok,

egyedül születtünk, saját a sorunk.

Ha fékeket kapok, várakozom, már

tudom, a generációs jelemet hozom.

Az emberek kíváncsian körbejárják

a választékot, csak a szintekkel még

nincsenek tisztában, mennek le is,

pedig onnan feljönni nehéz lesz.

Az ember azért vándorol el,

mert keresi azt a helyet,

ahol jó lennie, van neki

való munka, meg van

becsülve, s nem azt

érzi, hogy bárki,

bármikor,

túladhat

minden

nélkül

rajta.

Mintha

a saját

érdeme

volna az,

vagy tán

minden

amire

rálát.

Valami

elveszett,

vagy nem

is volt soha,

nem oktatják

azt se, amire én

magam találtam,

s összefüggéseiben

megláttam, mindenki

ott hordja magával,

ott a tenyerében

a jele a sajátja,

a méltósága,

a tartása.

Felelős

vagyok

magamért,

s mindenki

másért, aki

megtisztelt

a leolvasás

csak neki,

róla szólt.

Sokakról

tudok, hisz

elmesélik,

mivel

sikerült

láthatóvá

tenni magukat.

Megtalálni az utat,

a saját sikereikhez.

A bizalom hova lett,

ha már nem lesz,

van-e helyette

valami más

ami emberies.

Kiemelkedni a

tehetségük által.

Gondolkodom,

persze tudom,

nálam ki lehetett

az első olyan ember,

aki anélkül döntött,

nem tájékoztatott

bennünket, hogy

mi várhat ránk,

csak letudott.

Elégedetten,

hagyta abba azt,

amivel nem bírt el,

egy könnyű lépéssel,

eldöntötte egy család

felett, ő pénzesedett,

már tovább is lépett.

Miért gondolják azt ők,

hogy nekik már mindent

lehet, hogy nem jöhet az

 vissza a saját életükben.

Ha még nem tiszteled

önmagadat se, ugyan

miért tisztelnél te

másokat.

Nem

ártok

nem

bántok,

magamra

 jól vigyázok.

Hiszen mindenki

egy, nem pótolja

őt senki más.

Tartásos a

méltóság,

az amire

ráleltem a

 tenyerekben.

Az alapja minden

egyébnek, amire

ráépítkezhetnek.

Átéltem néhányszor,

a „nincsből” állva fel,

ismerős a jel, a rezgése

sem ismeretlen biza.

Aki csak teheti ránt

egyet az én sorsomon,

mit is tehetnék, hagyom,

hiszen ebből is az alázatom.

Látható lenne az neked is,

amikor te újra kellene

kezdjél mert nem

maradt már más,

mint a jó öreg

tapasztalva

ismétlés.

S végül az

ember, az

Istennek,

a sorsnak

is hálás.

Átlátható,

érzékelhető,

nyugtázhatja

a gondolkodó,

hogy jó helyen

van, s akkor nem

történhet meg vele,

hogy volt és nincs is,

 senki nem felelős érte.

Nekem ez a vagyonom,

magam építgettem, ami

gátolt az elképzelésemben,

tudom nehéz azt megértetni,

hogy a kevés pénzes is szeretne

boldogulni és a tehetsége által.

Van az embereknek tartása és

nem veszett oda a méltósága,

megpróbálja úgy is, hogy el

nem hagyja a Hazáját se.

Bár boldogulhatna itt is,

de nincs rá lehetősége.

„Otthon vagy, amikor a

kicsiben már látod

magadat, nem

mentél sehova

a Világ mégis

ott van nálad”.

Nem adom fel,

kell, hogy legyen

egy csomó hasonló

ember valahol, akik

ugyanúgy, hasonlók

által sanyarognak,

de azért haladnak.

Fejlődnek a nehéz

is segít abban nekik,

nem akarják elvenni,

se gátolni a többieket,

örülni tudnak még a mások

örömének és teljesítésének.

Hiszen mindenki másban

tehetséges, a sikere is

másban lehetséges.

Akkor minek az

a kikopott,

lelakott

irigység,

mondjad,

nem lenne

jobb érzés az,

ha azt érezhetnéd,

hogy ő is boldogulhat

és te a részese vagy.

Valami nagy dolognak,

csak úgy adod hozzá te

magadat, a fölöslegedből

azt, ami téged is fejleszthet,

azáltal, hogy tudod, rálátni

vagy képes olyanra, amit

addig nem ismertél fel.

Vagy úgy vetted, mint

valami olyat, ami

nincs is, csak

beszélnek

róla már egyesek.

Többször mondtam

már intelligenseknek,

hogy jövök én ahhoz,

hogy tanácsot adjak,

tanulják meg tőlem,

 amit nem tudnak.

Éljék az életüket

utána a többlettel,

amit hozzá tanultak.

Már más minőségben

 élhetik utána azt, ami

addig aggasztotta őket,

átlátják, kihallják, s mégis

más az, ha gondolkodva élik.

Nem lesznek kiszolgáltatva

az alacsonyabb szintűeknek.

Különös oktatás, nevelés, ha

már érti, hogy mi hiányzik az

életéből, hogy átlássa végre

a hirtelen jött változásokat,

hát meglesz, a tanulás által.

Mint egy matematikai képlet,

úgy segíthet, a saját szintjén lesz.

Magyarországban, Pakson a Hergál

Házban tanulhatja, vagy online is,

ha bárhol él most a Világban.

A Hazaszeretet egy érzés,

amíg azt érzed, tudod hol

a helyed, ha vándorolsz is,

oda mindig megérkezel,

Hazavárnak ott téged.