Tapasztaló, nevelő,  oktató vagyok… 2018.04.15.

 –  2021.04.15.  https://julamami.com, webtenyer.eu

Egy Haza ez csak egy, mindannyiunkról

szóljon a jó és a szép, ne csak néhányakról.

Ha túl nagy a kabát, körbepörget jobbra is,

balra is már a huzat, bábjáték lett az csak,

nevetséges komolyan beleélned magad.

 Látszik a fáradtság, hát méltatlan vagy,

kilátszik, ami a látszat volt csak, hinnye.

Átlátni, kihallani, megérezni, 2018. van, ah.

Amikor neked már megvan mindened és csak

ismétlések jönnek, kihívásokat nélkülöző vagy.

A motivációkra kellene most, nagyon figyelned, a

 túlzások, a felhalmozások energiái meg is látszanak.

Ha kezeletlenül maradnak, ki is üresedhetsz, hinnye.

Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/, hisz,

mind a két oldalad működhetne, megtanulható.

Tapasztaltan araszolok, a határaimat

érezve, élem meg azt, amit

az Isten nekem adott.

Feltaláltam, működik.

Átadnám, rajzosan,

önmagukat nevelik,

az oktatásomon ezzel.

Gyere az átjáró benned,

ne féljél tőle, hinnye.

A tanuljad meg, a

tudás, nem szégyen.

Van aki nincs képben,

csőlátásban van.

A biztonságot

mindenki

keresse.

Kinek

hol,

s mind

máshol.

Szívesen,

lelkesedő,

gondolkodó,

abban, ami ott

éppen neki való.

Nem mindegy, egy

tucatra gyártódott-e,

 megmunkált-e, a hintaló.

Kinek hol merre az előre,

másnak meg máshol van az,

ami által biztonságosan halad.

Ha akkor is kritikát kap, amikor

dicséretes az, amit megalkotott,

keresi a miérteket, most, legott.

Mások az értékek neki, értékelné,

ha legalább nem  korholnák mindig.

Ha nem jól kommunikál, csak csinálja,

eljuthat odáig, hagyja, önmagát kizárni a jóból.

Kifejezheti az érzését, ha jót tett volna, az írásom,

tán el is döntötte, megtanulja a lelkes oldalát élni Ön is.

Tudom amit tudok, megjöttem már sok helyről úgy is,

hogy ki sem tettem innen a lábamat, s Világot láttam.

Nem ismerős a pénz útja, hisz még nem jártam rajta,

tanulnám, de elzárták előlem, nincs lehetőségem.

Nem juthattam el odáig a saját Hazámban, hogy

elmondjam, a feltaláltam életszerű, működik.

Ah, a lelkes, szíves, gondolkodó agyam az tudja,

megjárna nekem, csak más a módja annak, ah.

Másik véglet az, amikor nem a saját útját járja,

meglép olyanokat is, amit ő át sem láthatna, ah.

Nehezen találja meg a visszavezető útját, hinnye,

hiszen azt sem tudja, mihez képest merre járhat.

Különösen akkor nehéz, ha mások mutatták azt,

a magasságot, amit ő nem tudott volna elérni.

A vágyai után ment, hogy kiemelkedjen és

mindenki, hajbókoljon neki és rögvest.

Valamiféle elégtételt keresett, azt

nem tudta, jár-e neki, vágyta,

nem akart tapasztalt lenni.

Az elméletben hisz, ah, a

 gyakorlatot nem ismeri.

Azt sem tudja, hogyan

lehet önmagát legyőzni,

s arról meggyőzni az már,

semmiképpen nem jár neki.

Megélheti, ha annyira odavan,

azért is, ami nem őt illette, elvette,

azt is, amit másoknak szánt az Isten.

Őket építette volna, vitte volna előre,

néztek ki a fejükből, hogy megesett velük.

Az is újra és megint, hát elgondolkodtak, hogy

is lehet az, ennyiszer ismétlődik, megint, ugyanaz.

Az újrakezdés, újratervezés, megszokottá válhatott

volna, ha tudják, ki mit vétett, megint, s azóta újra.

Járnak körbe – körbe, mint a nyomtató lovacska,

a körből nem látva meg azt, csak beleszédülnek,

a folytatást választva, szerencsére nem megállva.

Ritmusban maradni, attól kezdve szinte mindegy,

milyen jó és szép az, amibe belemegy az energia.

Persze, ha mindig mások után mentek, pedig

vezetni születtetek, az első lépés mindig

nehéz lesz. Van aki megugorja,

más meg becsukott

szemmel lépi át.

Tapasztaltan

tudom azt már,

belülről jövő az

a késztetés, hogy

csináld meg magadért.

Mástól nem várhatod azt,

honnan tudná mi jó neked.

Egyedül te tudod azt, meg

akivel a magzati szakaszodat

együtt éltétek át, egy életritmusban.

Igyekezni haladni, vagy talán megmaradni.

Oktatva, nevelve átadni a tapasztalásokat, ah.

Minden érzését átélve, ott már, hogy kinek hol

van az élhető, életszerű határ, megtapasztalja.

Amiket két nappal ezelőtt elkezdtem leírni,

azt jelenti, próbálom átadni, átvinni, úgy,

hogy érezhető legyen, mindenkinek.

Van felelősségtudata, ébressze fel.

A körforgás egészséges lehessen.

A Világ nagyon fejlett részei már

azt élik, amiről mások még nem

is hallottak, nincs rá késztetés,

hát nem haladhatnak, túlélnek.

Kicsiben és nagyban ugyanaz

a lenyomat van, láthatóan és

érezhetően. Gondolkodva

dönti el az, aki tapasztaltan

tudja, neki adott a lehetőség.

Megszólította őket hát, ah.

Más megközelítésből, ugyan,

  azt is, hogyan láthatnak többet.

Akkor is ha egyszerűen élik meg,

azt amit útként itt megtehettek már.

Az övék a tapasztalt tudás, nem vette

el senkitől sem, viszont megkérdezte,

lehetne-e, amire gondolt, megoldásként.

Ne rekedjenek meg a hiánytól, mert van

ahol már pénz nélkül nem lehet haladni.

Nem is a szerények találták ki,  azt sem,

de azért léteznek, olyan lépcsőfokok,

ahol laknak, azok a megaláztatások.

Óvatosan araszolva, nem sérülhet

meg, érezni  fogja, hol a tartásos

határa, méltóságát nem adja.

Sokat szenvedett már,

hogy azt megtartsa.

Kikommunikálja,

hátha kihallja,

megérzi pont

ő, akinek, azzal

dolga lenne már.

Ne billenjen át,

érezze meg, azt

ami a saját határa.

Kár lenne érte, hogy

megélje azt, amivel

nem lenne dolga.

A körforgás az

visszahozza,

oda, ahonnan

kiindult, csak

tapasztaltan.

Kap újra egy

lehetőséget,

magára nézve

jót és szépet.

Nem a mások

megkezdettjét

próbálgatja, ah.

A  tudása által

haladva, azt

meg is csinálja.

S amikor már lehet,

továbbadja. Ne csak

neki legyen, hiszen

ha sokan örülnek,

 a boldogulásuknak,

kicsit megrendülnek.

A legerősebb energia az,

amikor, felszabadulhat ott a

tisztelet  és ki is teljesedhetnek.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami